Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Írók muzsikája – avagy blog ajánló következik

Nagy magányomban esténként egyedül ücsörgök a gépem előtt. Lesem az új cikkeket, olvasgatok, szemezgetek. Mivel nem hiszem, hogy egyedüli lény vagyok e föld kerekén, bizony mások posztjait is olvasgatom. Időnként élvezettel teszem ezt, míg máskor beleborzongok. Mivel nem vagyok önző, sokszor meg is osztom őket a közösségi oldalamon. Hagy említsek meg néhányat a teljesség igénye nélkül. Azokat, amelyek szívemhez oly közel állnak, perzselik azt, hogy már-már éget.

napló emberi kapcsolatok blog írás írók verseny posztok cikkek

Egyszeriember

Régebben leltem rá egy érdekes blogra. Hamar felkeltette az érdeklődésemet, nem utolsósorban a Reblogger maraton himnusz -szal. Ezt követte az egyik legismertebb posztja, a 40-es nők kultusza.

Jó szokásomat megtartva először mindig a szerző profilját nézem meg. Fene tudja, hol szedtem fel ezt a szokást, s mikor ragadt rám, de hát valahogy így alakult.

Egyszeri ember.

Már a bemutatkozása is fenomenális! A névválasztása zseniális! Imádom a kreatív embereket, akinek van egyénisége, stílusa. Ő aztán nem hazudtolja meg önmagát! Egyedi, eredeti. Olyan szatírákat ír, amire nem túlzottan fogékony emberek keményen osztják. Témaválasztása rendre kiveri a biztosítékot! Még jó, hogy nálunk nem hagyományos biztosíték, hanem kismegszakító van… azt egyszerű visszakapcsolni. :-)

Miért akarnál gyereket?

Rasszista vagyok, és te?

Meglátnád, ha te maradnál itthon a gyerekkel!

Legtalálóbb posztja talán az első eredményhirdetést követően született, az Egyszeri hitvallás címet viseli.

Persze még sorolhatnám, de hát tessék már elolvasni a blogját!

Holdleány

Aztán persze mások is megérintenek. Remek szórakozást és feledhetetlen, kellemes perceket szereznek a Elevenlime néha fanyar meséi. Szintén örülök, hogy néhány kedves szóban jellemezte magát, ezzel picit közelebb kerülve az olvasókhoz.

A Holdleány blogja számtalan szebbnél szebb mesét tartalmaz.

A varázsló

A kívánságok rétje

A két jóbarát tréfája

napló emberi kapcsolatok blog írás írók verseny posztok cikkek

Thank you for és Anyátlanul

VMS két blogot is üzemeltet párhuzamosan. Mindkettőre felfigyeltem, mert mindkettőben hozza remek formáját. Íróként elismerésem ez úton is neki. Bár magáról semmit nem enged sejtetni. :-(

Legismertebb posztja a Thank you for alatt megjelenő Amíg a halál el nem választ címet viseli. Fantasztikusan él azzal a lehetőséggel, hogy csak a poszt végén fedi fel a történetben szereplő valódi kilétét, ezzel olyan fordulatot adva az írásnak, ami teljesen más megvilágításba helyezi azt. Egyszerűen szavakat nem találtam, amikor olvastam. Minden elismerésem érte!

Az Anyátlanul blogban a szívemhez legközelebb álló poszt a Mi történhet egy párral, ha valamelyikük meddő? címet kapta. Ebben a blogban olyan témát feszeget, ami sajnos manapság sok embert, sok párt érint. Mindenki találkozott már a kérdéssel ilyen-olyan formában, és hát nem lehet mellette szó nélkül elmenni.

A lik, a boszorkány, a lidérc

Emdé olyan blogot ír, ami sajnos ritkán közöl új posztot. Elnézem neki, mert roppant elfoglalt személyiség, bár ez a profiljából mit sem sejthető. Sajnos elfelejtette kitölteni azt. :-(

Ez egy blogregény egy kapcsolatfüggő lidércről, egy netfüggő boszorkányról, egy üst elveszett aranyról, és persze a likról. Nekem nagyon tetszik, és ámulattal fogadom mindig a folytatást, akkor is, ha ritkán érkezik.

A pánik

A boszorkány meséje

napló emberi kapcsolatok blog írás írók verseny posztok cikkek

Naugye

A minap találtam rá egy nagyon érdekes blogra. Best-R  a Naugye című bloggal nevezett a versenyre. A profilja sajnos semmit nem árul el róla, ámde a blog! Az egyszerűen lenyűgöző!

A névválasztás, mint Naugye, mit ne mondjak, én sem találhattam volna ki jobbat! A Csakezértis se kutya, de a Naugye is sokat sejtet.

A blog rövid ismertetése, az „Elesni, koronát igazítani, felállni... avagy önismereti tréning csak humorral” szerintem mindent elmond. Ha mégsem, egy kicsit segítek!

Olyan humorral tálalja a szakítását, meg ahogy viseli az azt követő napokat, hogy garantáltan mindenkinek mosolyt csal az arcára! Megemelem a kalapom előtte! Alig várom, hogy este gép elé kerülvén megkapjam az aznapi humor adagom. Bármilyen pocsék napom volt, garantáltan képes megdolgoztatni az arcizmomat. Ezáltal olyan mennyei élményben részesülök, hogy gondjaim egész eltörpülnek, idővel pedig a feledés homályába vesznek.

Elnézést is kértem tőle, amiért a nyomorán mulatok, de olvassátok el Ti is, és meg fogtok érteni! Csak néhány posztját ajánlom figyelmetekbe, és garantáltan függőek lesztek! Figyelem, leszokás kizárt!

Hülye kérdés, nulla pont…

Ezek a nők… (?)

Düh-fázis

Magánpékség

Szóval verseny ide vagy oda, szerintem nem is ez számít igazán. Az olvasottsági adatok semmit nem jelentenek. Az érkező kommmentek pedig időnként teljesen más irányba vihetnek bennünket. Erről bővebben a Kommentelők kézikönyve című posztomban olvashattok.

Párom fogalmazta meg az olvasottsági adattal kapcsolatos jelenséget nagyon frappánsan. Azt hiszem, stílusosan ezzel a gondolattal zárva kívánnék szép napot majd jó éjszakát!

napló emberi kapcsolatok blog írás írók verseny posztok cikkek

Vegyünk egy magánpékséget, aki drága, minőségi árut készít. Szűk vásárlói körrel rendelkezik, ám az a néhány ember maximálisan elégedett a termékeikkel.

Ezzel szemben a multi tucatnyi vacakot árul. Bár tudjuk, hogy a minőség sokszor gyatra, mégis a multit részesítik sokan előnyben, olcsósága miatt.

Kétségtelen, hogy a magánpékség vevői köre sokkal elégedettebb, ugyanakkor kevesebben vannak.

Nos, mindenki eldöntheti, hogy magánpékséget vagy inkább multit szeretne üzemeltetni?

Szerintem ne bánkódjunk, ha magánpékségünk van. Legyünk büszke rá, csináljuk tovább, amit eddig, és tegyük boldoggá vásárlóinkat! Ámen!

4 Tovább

Amikor nem az ütés fáj

A fizikai bántalmazás sajnos jelen van életünkben. Nem mondom, hogy mindennapos, mert szerencsére nem az, de itt van, létezik, akkor is, ha megpróbálunk róla nem tudomást venni. Sokszor úgy érzik az emberek, hogy csak egy kiadós verés, verekedés oldja meg a problémájukat. Verekszenek a gyerekek az iskolában, a fiúk a játszótéren, és a férfiak a kocsmában, szórakozóhelyen. Gyakran eljár egy-egy szülő keze, amikor a gyermekét neveli. Sajnos nem egyedi eset az sem, amikor családon belül így vezetik le a feszültséget, így adnak nyomatékot a véleményüknek, így adnak hangot nem tetszésüknek. Sokféle formában, de jelen van az erőszak.

Ám amiről sokkal ritkábban hallani, hogy nem csak fizikailag, tettlegesen lehet bántani a másikat. Szavakkal, érzelmileg is képes valaki olyat sújtani, olyan hatalmas csapást mérni a „szeretett” félre, hogy az lelkileg megsemmisül. Önbizalma odalesz. Amíg a látható hegek idővel beforrnak, ezek a láthatatlan sebek mindig égetnek, akár hosszú évtizedekig éreztethetik romboló hatásukat.

Kezdet kezdete

Egy korai kapcsolat volt, bár nem mondanám, hogy korai házasság. Közel öt év együttlét után esküdtünk össze. Elszállt már a fejünk felől a lila köd, és azt hittem, valóban hittem, jól ismerem a másikat ahhoz, hogy új szakaszba lépjünk.

Utólag azt mondom, hogy az esküvő tervezése közben is voltak már előjelek. Ám ezt könnyen ráfogtam arra az izgalomra, ami ilyenkor körüllengi az embert. Idegesek és feszültek voltunk. De képesek voltunk ekkor még boldogan az ágyba zuhanni, és lelkesedni minden apróságért.

Aztán szép lassan fészkelte be magát közénk a félelem. Eleinte jöttek az aprónak tűnő kis bántások. Miért így csinálom, miért pont most csinálok valamit. Mindig mást akart nézni a tévében, mindig útban voltam épp ahol voltam. Ha kint voltam a konyhában, miért nem vagyok vele, ha együtt voltunk a szobában, miért nem a házimunkát csinálom. Sose tudtam megfelelni, sosem voltam jó számára.

Korai kapcsolat

Súlyosbító körülmény volt, hogy fiatalon ismerkedtünk össze. Hiszen tizenéves voltam, mikor találkoztunk. Abban a korban voltam, mikor az ember (jó esetben) még fejlődik, és persze tanul. Én mindkettő hibát elkövettem, amiért hosszú éveken keresztül nagy árat fizettem.

Tanultam, mert hittem, hogy ez visz előre, és hasznos dolog. Hogy a tudás az, amit nem vehetnek el tőlünk. Ám ő ezt nem így gondolta. Szerinte a tanulásra fordított időt is házimunkával tölthettem volna, meg a kert gondozásával. Állandó feszültség volt emiatt közöttünk. És mert nem akartam feladni álmaimat, megalkudtam.

Nappal, este együtt voltunk, miután mindennel végeztem a házban és a ház körül. Éjjel, mikor elaludt, kisurrantam a fürdőszobába, és az összecsukható kis kerti székemben tanultam. Ott, ahol nem zavarta a lámpa fénye, ahol nem hallotta a könyvek lapozás okozta zaját. Minden nap hajnalig tanultam, hogy aztán néhány órás alvás után még ő előtte ébren legyek. Reggelente friss kávéval, reggelivel ébresztettem, miközben már a konyhapulton sorakozott az elvitelre váró ebéd, kávé.

A reggeli szeánsz után gyorsan összekaptam magam, és magam is munkába indultam. A buszon még gyors tanulás, olvasás következett. Aztán munka után ismét házimunka, vacsora az asztalon, és kezdődött minden elölről.

Nap nap után így ment ez, szinte a végkimerülésig, hosszú éveken keresztül. Tanulásom gyümölcse meglett, szépen araszoltam felfelé a ranglétrán a munkahelyen, előléptetést előléptetés követett. Sokszor részesültem különböző elismerésben, jutalom, oklevél. Otthon azonban sosem kaptam ezekért jó szót, dicséretet, megbecsülést. Hiába újságoltam büszkén legújabb eredményeimet, jó szó helyett mindig megkaptam, minek, ezek teljesen felesleges dolgok az életben. Idővel már nem is mondtam el, mi történik odabent. Csendben örültem a sikereimnek.

A heves viták, szidalmazások közepette rendszeresen megkaptam, hogy azt a nőt, lányt szeretné visszakapni, akibe beleszeretett. Azt hiszem, ez volt nálunk az alapvető probléma. Szerencsére felnőttem időközben, fejlődtem is, változtam. Hiszem, hogy előnyömre, ő ezt nem így látta. Továbbra is elláttam otthon mindent, a ház kívül-belül tökéletes volt, gondoztam a nagymamáját is, semmiben nem szenvedett hiányt. Igazából nem értettem, miért nem vagyok jó.

Amikor az ember magát hibáztatja

Szidalmazásai mégis olyan hatással voltak akkoriban rám, hogy elhittem, velem van a baj, bennem van a hiba. Elhittem, hogy ennyire rossz vagyok, semmirekellő, mihaszna. Örültem neki, hogy ő egyáltalán szóbaáll velem, s megtűr maga mellett. Örültem, hogy így is kellek valakinek. Elhittem minden szavát.

Maximalista lévén mindenképp meg akartam felelni, nem csak a munkahelyen, de odahaza is. Bármi áron bizonyítani akartam, hogy igenis megállom a helyem. Akkor is, ha voltak éjszakák, mikor nem aludtam, és kezdtem azt érezni, a végkimerülés határán vagyok. Összeszorított foggal, de mindig tovább csináltam.

Az aprónak tűnő sérelmek mellett voltak nagyon is mellbevágó, mély bántások. Sokszor bántott az alakom miatt. Ami azért meglepő, mert az évek alatt mit sem változott. Vagyis nem arról van szó, hogy meghíztam volna. Pont olyan vagyok most is, mint 17 évesen. Így ismert meg, így szeretett belém, így fogadott el, az idő múlásával mégis állandó bántás témájává vált ez. Fel nem foghattam az okát. Ennek ellenére megpróbáltam változni. Nem sikerült. Egyszerűen ilyen az alkatom.

Mielőbb bárki azt hinné, hogy a túlsúly okozta a problémát, elárulom, hogy nem. Épp ellenkezőleg. Vékony vagyok (mások szerint csinos), ám ennek ellenére ő nem ezt látta bennem. Mindenképp azt szerette volna, ha felszedek magamra, ha kicsit gömbölydedebb vagyok. Nem sikerült. Még inkább elkeseredtem, mert itt is kudarcot vallottam. Képtelen voltam megfelelni.

Az öltözködésem miatt is állandó célpont voltam. Mindig kritizált, sosem voltam úgy jó, ahogy éppen kinéztem. Utóbb világossá vált számomra, hogy talán pont az volt a nagy hibám, hogy csinos voltam. Valószínűleg féltékeny volt. Valószínűleg szívesen elzárt volna a külvilág elől. Azonban akkoriban nem gondoltam ilyesmire. Akkoriban csúnyának és rútnak éreztem magam. Nem mertem feszes felsőt, feszes nadrágot felvenni. Nem mertem nőiesen öltözni. Hiszen azt diktálta belém, hogy csúnya vagyok, és inkább takargassam magam. Ezért bő, előnytelen ruhadarabjaim voltak. Amik ha lehet, teljesen zártak, vagy inkább magas nyakúak. Semmi miniszoknya, semmi feszes nadrág. Minden hagyományos fazonú, és persze ha szoknya, az is hosszú.

Szexuális életünk is maga volt a borzalom. A kezdeti jólét, szép évek után itt is folyton megalázott. Nem mondom, hogy megerőszakolt. De a harmonikus együttléteinket felváltotta a rettegés. Amikor azt érzi az ember, hogy kötelességének tesz eleget, nem pedig szívből és szeretetből csinálja. Amikor félelem költözik a hálószobába. Amikor azt várja az ember, hogy mikor lesz már vége. Mert folyamatosan csak bántott, alázott, szidalmazott együttléteink alatt is. Amikor nem volt gyengéd, hanem durván kierőszakolta, ami neki jár. Azt hiszem, itt tiporta végleg rommá a nőiességemet. Amikor meztelenül az ember ki van téve a bántó tekintetnek, a durva érintésnek, a gyalázkodó szavaknak, az a megalázottság legfelsőbb foka.

Rengeteget hallgattam amiatt is, hogy nem lehetett gyermekünk. Sajnos meddő vagyok, képtelen a teherbe esésre. Rútul megkaptam, hogy még arra sem vagyok jó, hogy gyermeket szüljek. Még ez sem megy nekem. Akkoriban, a nulla önbizalmammal és önérzetemmel valóban teljesen semmirekellőnek éreztem magam. Úgy hiszem, ezzel semmisített meg végleg. Ez volt a végső csapás, amit rám mért.

Téveszmék

Évek alatt teljesen lerombolta az önértékelésemet, önbizalmamat. Ezekről a dolgokról pedig senkinek nem beszéltem. Valóban elhittem, hogy csúnya vagyok, tele hibával. Olyan, akit nem lehet szeretni. Aki hálás lehet, hogy valaki megtűri maga mellett, szóbaáll vele. Hosszú éjszakákat sírtam át. Miközben állandóan azon kattogott az agyam, mit változtassak magamon, hogy ez a házasság jó legyen. Elhittem, hogy annyira rossz vagyok, hogy képtelenség így velem élni.

Társaságban mindig szépen viselkedett. Semmi látható jelét nem adta annak, milyen valójában. A külvilág felé mi voltunk az ideális pár, aki harmóniában él egymással. Szeretetben. Talán ezért sem mertem elmondani senkinek az igazságot. Olyan hihetetlennek tűnt, hogy otthon másmilyen. Féltem, nagyon féltem róla beszélni.

Megvilágosodás

Ekkor következett életemben egy újabb tanfolyam, ami elengedhetetlen volt a következő előléptetéshez. Ehhez utaznom kellett, és hetente csak egyszer mentem haza. A külön töltött idő pedig elég volt ahhoz, hogy teljesen másképp lássam az életemet. Olyan közegbe kerültem, olyan helyre, ammi elég pozitív energiát adott, ami elég volt ahhoz, hogy kinyissam a szemem. Igazából ott, akkor megvilágosodtam. Több mint tíz év elteltével rádöbbentem, hogy az életem úgy hamis, ahogy van. Valójában nem vagyok értéktelen, és sokkal több rejlik bennem, mint amit láttatni engedek.

Már a tanfolyam ideje alatt lecseréltem a ruhatáramat. Csinosan, magas sarkú cipőben, miniszoknyában jártam. Új frizurát csináltattam, új táskát vettem. Úgy éreztem kivirultam, s 27 évesen kezdődött el az életem. Mikor a tanfolyamnak vége lett, a sikeres vizsgát követően elköltöztem otthonról. Mindent magam mögött hagytam. A személyes holmimon, ruhámon kívül semmit nem hoztam el. Nem akartam, hogy bármi is a régi életemre emlékeztessen. Véget vetettem kínzó szenvedéseimnek.

Környezetem megdöbbent döntésemen. Ez volt az első reakció. Általában engem hibáztattak, ami szintén nem tett jót az amúgy is önbizalomhiányos személyiségemnek. Barátaink rendre ellenem fordultak. Szemükben én voltam a házasságtörő. Én testesítettem meg azt a nőt, aki jólétében nem tudott mit kezdeni magával. Aki kilépett egy boldog házasságból, aki otthagyta párját, amikor a pályája felfelé ívelt. Aki válni akart. Aki lázadott.

Hiába bizonygattam igazam, meséltem el a történteket. Nem értettek meg. Általában engem hibáztattak. Hiszen férjem nem ivott, nem vert, nem kocsmázott, nem kártyázott, nem is csalt meg, vagyis szemükben jó ember volt. Amiket meséltem, egyszerűen nem hitték el róla. Tudtam, hogy csak úgy szabadulhatok, ha teljesen feladom akkori életemet. Ha férjemmel együtt a barátainknak vélt emberekkel is szakítok. Hiszen milyen barátok azok, akik nem állnak ki mellettem? Akik nem hisznek nekem?

Mindent elölről kellett kezdeni. Egyedül a munkám volt az, amibe belekapaszkodhattam. Az volt az enyém. Amit ott letettem az asztalra, senki nem kérdőjelezte meg. Éppen ezért rengeteget dolgoztam. A többnél is többet.

Amikor kísért a múlt

Még hosszú ideig kísértettek az álmok, sok időnek kellett eltelni ahhoz, hogy valóban jól érezzem magam a bőrömben. Sokszor sírtam még éjszakánként, mikor egyedül hajtottam álomra a fejem. Sokáig gyötört a lelkiismeret, hogy feladtam, ahelyett, hogy rendbe hoztuk volna a házasságunkat. Sok időbe telt, míg beláttam, az nem is volt házasság, boldog meg semmiképp. Sok időbe telt, míg rájöttem, nem is volt mit rendbe hozni. Mert már nem létezett. Csak álmaimban, vágyálmomban élt valamiféle halovány remény a szép életre.

A lelki terror sokszor bizonyíthatatlan, megfoghatatlan, és mint olyan, sokak számára ezért hihetetlen dolog. Nehéz belőle szabadulni, mert látható nyoma nincs, nem kézzelfogható. Pont az a célja a bántalmazónak, hogy elhitesse áldozatával, ő maga tehet róla, ő a hibás, hogy ilyen szituációba került. Ezért külső segítség nélkül szinte lehetetlen felismerni, felismerés után pedig kikerülni belőle, legyőzve ezzel a bántalmazót.

Amikor szeretünk valakit, könnyen átlépünk hibáin, rossz tulajdonságain. Könnyedén megbocsátunk minden tettét, minden szavát. Elhisszük, amit ígér, amit mond. Amikor az élet összeköt két sorsot, szorosabbá fonja, senki nem gondolja, hogy megtörténik vele az, ami legvadabb álmaiban sem fordulhatna elő.

Aki volt már hasonló helyzetben, pontosan tudja, miről beszélek. Aki nem, annak csak sejtései lehetnek róla. Ezt elképzelni nem lehet, megérteni és felfogni sem. Nem kívánom, hogy bárki átélje, mert ez maga a borzalom.

0 Tovább

Kommentelők kézikönyve

A téma sokunkat érint. Ki ne kapott volna már itt közülünk hideget-meleget a kedves, empatikus, és intellektuális hozzászólóktól. Amikor a névtelenségbe burkolózva feljogosítva érzik egyesek magukat arra, hogy beszóljanak az írónak. Mintha az kötelező lenne. Mindenki ismeri őket. Szinte már névről is. Álarcuk mögé bújva osztják az észt, amiből nekik oly sok adatott.

Egyik blogíró társam fogalmazta meg nagyon frappánsan a jelenséget. Nagyon sajátos, ámde találó megközelítés, és el kell ismernem, valóban igaz.

Sajnos igaz az a tény, hogy aki harcba indul, ne csodálkozzon, hogy lőnek. És itt bizony lőnek! Sőt, ahogyan észrevettem, néhány állandó katona is van, akik általában ugyanazt a tartalmat írják a te posztodra, az enyémre, a másikéra. :)
VMS

Szeretnél kiváló kommentelő lenni? Akkor feltétlenül tartsd be a következő pontokat, avagy a kézikönyv legfontosabb alapelemei:

  1. Kritizálj! Ez szinte kötelező!
  2. Kössél bele, kötekedj!
  3. Ítélj, ítélkezz, és lehetőleg vedd a fejét az írónak! Legjobb, ha azonnal kivégzed!
  4. Az sem árt, ha személyeskedsz! Ne a poszthoz szólj hozzá, a cikk tartalmához, hanem köss bele az íróba!
  5. Minél erősebben szólj be, úgy a tuti!
  6. Persze mond meg az igazat, mert te már csak tudod!
  7. Alázz, taposs a lelkébe!
  8. Néhány soros posztból alkosd meg magadban a másik egész élettörténetét, és vonj le mindenféle téves, negatív következtetést!
  9. Hasonlóan kemény, alázó hozzászólásokkal feltétlenül érts egyet!
  10. Ruházd fel az írót mindenféle nem létező, hazug, de persze csakis negatív jelzővel!
  11. Költsél hozzá a történethez minél keményebb, durvább történetet! Egészítsd ki azt!
  12. Véletlenül se értsd meg a leírtakat, a szövegértés hálátlan feladat!
  13. A sorok között se olvass, ne erőltesd meg vele magad! Gondolkodni egyszerűen fárasztó!
  14. Na azokat a jelzőket, hogy empatikus, együttérző, megértő felejtsd el! Ha valaha léteztek is, töröld a szótáradból! Örökre száműzd!

Kedvenc idézetem egy nagy elmétől:

A gondolkodás kemény munka. Ezért csinálják oly kevesen.
Albert Einstein

Az emberi agy fantasztikus. Bárcsak mindenkinek lenne!

Ne feledjük el azon kisebbséget, aki értelemmel és kellő intelligenciával rendelkezik, s nem törekszik a fent említett tökéletességre. Aki vagy nem nyúl a billentyűzet után, mert nem érez ellenállhatatlan vágyat gondolatai megfogalmazására, vagy megteszi ugyan, de mindezt kellő értelemmel, átgondoltan csinálja. Nekik köszönjük az építő és korrekt kritikát, akkor is, ha nem pozitív!

Mindenkinek ezúton ajánlom figyelmébe a Gondolta a fene! című posztot!

Valamint a Negyven felett babázni posztot, ami egyebek mellett méltó példája a tökéletességre törekvő kommentelőknek!

2 Tovább

Negyven felett babázni

Ez egy fájó történet. Szinte egyszerre vesztettem el páromat, és vele együtt meg nem született lányomat, Kittit. Talán azért is fáj ennyire nekem mindez, mert negyven felett estem először teherbe. Oly régóta vártam gyermekáldásra. Úgy hiszem, nem tudtam rá eléggé vigyázni. Magamat okolom az elvesztéséért. Most a páromat és lányomat is gyászolom. Úgy érzem, fájdalmam elviselhetetlen.

Egy életen át vártam rá

Negyven év felett, tele vágyakkal, reményekkel, amik nem teljesültek, nehéz nőnek lenni, nőnek maradni. Több mint húsz éve vártam babára, az áldásra, hogy végre anya legyek. Ám a csoda váratott magára. Közben több kapcsolatom, több házasságom is volt, ami többnyire - kimondatlanul is tudom, hogy - a gyermekáldás hiánya miatt ment tönkre.

Amikor már feladtam, akkor ismerkedtem meg párommal. Sok örömöt, boldogságot hozott az életembe. Annyira tudott lelkesedni, olyan ajtókat nyitott ki bennem, amikről nem is tudtam, léteznek. Kezdetektől tudta, hogy nincs esélye annak, hogy közös gyermekünk legyen. De nem zavarta, nem fordult el tőlem, szeretett, az örökbefogadás gondolatát is felvetette. Tudtam, hogy komolyan gondolta, pontosan tudta, mivel jár, mert ő maga is örökbefogadott gyermekként nőtt fel, boldog családi környezetben. Teljesen nyugodt voltam, és most az egyszer valóban hittem, hogy rám talált a sok év óta oly áhított boldogság.

Mindkettőnknek megvolt a saját élete. Saját lakás, karrier. Nem költöztünk össze, bár szinte állandóan együtt voltunk, és naponta többször beszéltünk telefonon is. A hosszú évek alatt a rengeteg jó mellett sok rosszat is megéltünk együtt.

A gazdasági helyzet, és persze rossz döntések miatt a vállalkozás nem egészen úgy ment, mint azt szerettük volna. A nehéz anyagi helyzetet, melyet átmenetinek ítéltünk, kölcsönökkel próbáltuk fedezni. Mindent megtettünk, hogy áthidaljuk, túléljük a problémákat, és lehetőleg győztesen jöjjünk ki belőle. Mindketten kerestük a plusz pénzkereseti lehetőséget, hogy kilábaljunk zűrös anyagi helyzetünkből.

Szabadidőnk kevés volt, így ritkultak a találkozások, a telefonbeszélgetések. De még mindig hittünk a szerelmünkben, az összetartozásunkban. Feszültségekkel teli időszak volt ez, ami persze sok konfliktust, veszekedést is magában hordozott.

Áldásból átok…

Hosszú évek múltán, amikor épp nem volt napirenden a gyermekkérdés, amikor anyagilag épp a lehető legrosszabb időszakunkat éltük meg, amikor épp üzleti úton volt, akkor derült ki számomra, hogy gyermeket várok. Végtelen boldogság öntött el. Annyira régóta akartam már teherbe esni, hogy leírhatatlan örömmel töltött el, hogy van egy pici, akire vigyáznom kell. Abban a pillanatban nem érdekelt sem pénz, sem más körülmény, csak a baba létezett, semmi más.

Nem akartam telefonon közölni vele a hírt. A következő találkozásunk karácsonykor volt esedékes, egy héttel később, mint én megtudtam, gyermeket hordok a szívem alatt. Lázasan készültem, hogyan fogom elmondani neki a hírt. Kétségem sem volt afelől, hogyan fogadja majd. Biztosra vettem, hogy örülni fog.

Karácsony előtt azonban egy beszélgetésünk alkalmával szakított velem. Nem mondom, hogy teljesen váratlanul, iszonyat feszültség volt az utóbbi időben közöttünk, rengeteget veszekedtünk, mégis hittem, hogy mindent meg tudunk oldani. Én azt hittem, szerelmünk elég erős ahhoz, hogy mindent túléljen.

Fel nem tudtam fogni, hogy ez velem történik meg. Nyugodt volt, higgadt. Nem láthatta, hogyan nyúlok a hasamhoz, a születendő gyermeket nyugtatva ezzel, no meg magamat. Fogalma sem lehetett, mi megy végbe bennem. Akkor, abban a pillanatban nem éreztem már fontosnak, hogy beszéljek neki a babáról. Úgy döntöttem, magam nevelem fel a gyermeket, egyedül, elég erős leszek hozzá, és mindent igyekszem majd megadni számára.

Mentségek

Egy közös barátunk szemrehányást tett neki, hogy volt képes állapotosan, ráadásul karácsonykor otthagyni. Milyen ember az olyan, aki elhagyja a terhes párját? Így hát tudomást szerzett a pici létezéséről, amit ekkor én már titkolni akartam előle.

Felhívott, és személyesen akarta megbeszélni velem a jövőnket, a gyermek jövőjét. Bíztam benne, hogy ez azt jelenti, mélységesen bánja, amit tett, amit mondott, és velünk marad. Próbáltam számára mentségeket találni, és szívből kívántam, ismét legyünk egy pár, egy család.

Egyedül töltött karácsony után eljött hozzám. Biztosított arról, hogy szeretne az életünk része lenni. Nemcsak a gyermeké, de az enyém is. Anyagilag is segít helyreállni, a hitelek rendezésével, majd a gyermek felnevelésében is ki akarja venni a részét, mind anyagilag, mind lelkileg. A szilvesztert együtt töltöttük, s úgy ment haza, hogy én hittem, egy család vagyunk.

Valóban, hétről hétre rendre érkezett a pénz a számlámra, visszatértek a napi telefonbeszélgetések. Bár azt hiányoltam, hogy sosem érdeklődött a gyermek felől, a vele járó vizsgálatokról. Ezt szóvá is tettem. Mire lazán megkaptam, én nem meséltem róla, ő azt várta, én mondok majd valamit. 

Névadó

Úgy egy hónap múlva erős alhasi görcsökkel kórházba kerültem. Azonnal hívtam, szólni akartam neki. Nem volt elérhető, és nem is hívott vissza. Így csak később értesült róla, mi történt. Nem érezte elég fontosnak, hogy meglátogasson. Szóba sem került, hogy meglátogat bennünket.

Ekkor volt a szülinapom, amit a picivel a pocakomban egyedül töltöttem. Eszébe sem jutott, hogy eljöjjön hozzám, de még csak telefonon való köszöntést sem kaptam tőle.

Ismét eltelt egy hónap, és megint begörcsöltem. Kórházba mentünk. Páromat ekkor sem tudtam elérni. SMS-t küldtem, amire nem reagált. Ismét nem érezte szükségét annak, hogy meglátogasson, érdeklődjön felőlünk. Egy hét után, mikor elhagytam a kórházat, akkor vettem fel vele a kapcsolatot. De még ekkor sem beszélt arról, hogy találkozzunk.

Az orvos egyértelműen érezte rajtam, nagy nyomás alatt vagyok, nagy stresszben élek. Állandóan azt mondta, próbáljak megnyugodni. Miközben a szívem még reménykedett, hogy a kapcsolatunk jóra fordul, az eszem már tudta, hogy ez nem fog bekövetkezni. Minden erőmmel azon voltam, hogy megnyugodjak. Soha ennyire biztos nem voltam benne, hogy a kicsire mennyire szükségem van. Apa nélkül is. De bármikor a páromra gondoltam, már nem a szeretet érzése fogott el, hanem a csalódottság. Nincs itt velem, nem segít, mintha szándékosan nem akarna kötődni a gyermekéhez. Nem akar vele, velem kapcsolatot kialakítani.

Időközben megtudtam, hogy kislányt hordok a szívem alatt. Kittinek neveztük el. Szinte azonnal egyetértettünk a névválasztásban. Örültem neki, hogy végre nem veszekszünk. Tudtam, hogy nyugalmat kell biztosítanom Kittinek, mert nem veszíthetem el őt. Miközben éreztem, hogy a párommal egyre csak távolodunk egymástól.

Utolsó felvonás

Terhességem 24. hetében egy hosszú és kínkeserves telefonbeszélgetés alkalmával párom örökre búcsút intett nekem, szakított velem, mert rádöbbent, hogy mégsem tudja elképzelni velem az életet. Bár az eszem régóta tudta ezt, a szívem nagyon is küzdött ellene, nem voltam képes elfogadni a döntését. Itt van egy kis élet, akinek igenis szüksége van apára is, és hirtelen nem éreztem magam képesnek arra, hogy egyedül neveljem fel.

Ezekben a hónapokban, amikor a végtelen boldogság kellene, hogy elöntsön, szorongtam, feszült voltam, és őrlődtem magamban. Az eszem régóta tudta, hogy ez nem kapcsolat, a szívem azonban nem tudta elfogadni ezt. Az eszem tudta, hogy a kicsivel kell foglalkoznom, mégis egekben volt a pulzusom, a vérnyomásom. Kiújult a szívritmuszavarom, és egyre feszültebbnek éreztem magam. A gyomromban állandósult a szorongás. Naponta álomba sírtam magamat.

Mígnem terhességem 25. hetében elviselhetetlennek tűnő görcs és erős vérzés közepette, a fájdalomtól már eszméletlen állapotban toltak be a műtőbe. Mikor magamhoz tértem, már tudtam, nincs Kitti többé. Akire oly régóta vártam, akit annyira akartam, elvesztettem. Most duplán gyászolok: a gyermekem apját és a lányomat. Mindkettőjüket elvesztettem.

Egyszer az életben

Azóta sem hívtam fel páromat. Nem kíváncsi rám, s én sem érzem szükségét, hogy tudassam vele, mindent elvett tőlem. A reményt, hogy gyermekem lesz ebben az életben, a jövőmet, mindent. A hiteleket hagyta rám, azokat törlesztem hónapról hónapra, tele fájdalommal a szívemben. Mindent elvesztettem, ami fontos volt számomra. Nem tudom, hogy valaha túljutok-e rajta. Jelenleg úgy érzem, fájdalmam feldolgozhatatlan. Egyszer az életben terhes maradtam, és nem voltam képes megtartani a gyermeket. Mélységes gyász emészti a szívemet.

Negyven felett, egyedülállóként esélyem sincs egy újabb babára. Nincs újabb húsz évem, hogy várjak rá. Minden este sírok és gyertyát gyújtok Kittiért. A babámért, akire már az égiek vigyáznak. Talán jobban vigyáznak rá, mint én tettem…

13 Tovább

Érints meg!

Nincs olyan kapcsolat, amelyben a felek időnként nem különböznek össze, nem vitatkoznak dolgokon. Amikor pedig az érvelések elfajulnak, az indulatok elszabadulnak, hangos veszekedések lesznek belőle.

napló párkapcsolat érzelem vita veszekedés harag megbocsátás

Hiszem, hogy jó, ha megosztjuk egymással gondolatainkat. Néha vállalva, hogy nem egyetértést vívunk ki ezzel. Egy kapcsolatban nem az a jó, ha mindig mindenben egyetértünk, ha mindig mindenről ugyanazt gondolunk. Hanem hogyha a különbözőségek ellenére is kitartunk egymás mellett.

Jók és élvezetesek lehetnek ezek az eszmecserék. Rádöbbenhetünk akár, hogy nem a saját nézőpontunk a jó, a szerencsés. Vagy legalábbis nem az az egyedüli. Jó néha más szemszögből látni a kérdéseket, miközben a válaszokat keressük. Jó néha a másik bőrébe belebújni, és onnan nézni a dolgokat.

Persze vannak nagyon kényes témák, amik érzékenyen érintenek bennünket. Az sem mindegy, milyen hangulatunkban találkozunk egy-egy vitás kérdéssel. Egyszerűen csak rossz pillanatban kerül elő valami. Máskor esetleg teljesen más lenne a reakciónk, így meg azonnal ellentmondunk, vitatkozunk.

Sok esetben csak utólag gondolkozunk. És bár akkor könnyebb elfogadnunk a másik nézőpontját, a vita hevében akkor ezt nem mérlegeljük. Később hiába vagyunk empatikusabbak, néha a pillanat rossz dolgokat mondat velünk.

Vannak olyan helyzetek, amikor tulajdonképpen nem is párunkra haragszunk. Amikor igazából bármit mondhat, bármit csinálhat, mi mégis felrobbanunk.

napló párkapcsolat érzelem vita veszekedés harag megbocsátás

És hát persze igaz a mondás: mindig azt bántjuk, akit a legjobban szeretünk. Mindig azt sértjük meg, aki a legközelebb áll hozzánk. Pusztán azért, mert ott van. Mert ő van jelen az adott pillanatban, mert ő van a legközelebb. Mert ő ismeri legbelsőbb félelmeinket. Mert vele vagyunk igazán őszinték. Gyakran rajta verjük le a hét fáradalmait, rajta kérjük számon más okozta sebeinket.

Normál esetben tudjuk, hogy ha összevesztünk, attól még szeretjük egymást, és voltak, meg lesznek is még jó pillanataink.

Normál esetben tudjuk, hogy úgyis megbocsájtja kirohanásunkat a másik. Azonban ne vegyük természetesnek jelenlétét. Ne vegyük természetesnek, hogy szeret. Ne éljünk vissza megértésével, türelmével. S bár tudjuk, bármelyikünknek lehet rossz napja, lehet rossz időszaka, ne feledjük, hogy szavainknak mekkora súlya van.

Aki igazából szeret, az ad a véleményünkre. Akkor is, ha higgadtan fogalmazzuk meg, és akkor is, ha a vita hevében vágjuk a fejéhez. Ne felejtsük, a szavakkal időnként jobban lehet bántani, mintsem tettlegesen.

Szép dolog jóban-rosszban kitartani a másik mellett. Megbocsátani mindig, tudva, hogy mi is megbocsátást várhatunk cserébe.

Adott pillanatban nem is gondolunk bele, hogy mennyivel egyszerűbb lenne hozzábújni. Ölelését érezve megnyugodni. Tudva, ott van nekünk, és szeretetével elárasztja lelkünket. Ezért néha harapjuk el szavainkat, nyújtsuk ki kezünket, és hagyjuk, hogy lénye megérintse szívünket! Néha ennyi is elég, hogy megnyugvást találjunk!

Köszönöm minden kedvességed,
Megnyugtató ölelésed.
Mérhetetlen nagy türelmed,
Szenvedélyes érintésed.
Köszönöm, hogy fogod két kezem,
Hogy válladra hajthatom fejem.
Köszönöm, hogy nem hagysz cserben,
S hogy egy kicsit szeretsz engem.
Köszönöm a mesés tegnapot,
Az eljövendő holnapot.
A következő csodás hónapot,
A csillagot és a napot.
Köszönöm a jövő évet,
És mindent, amit érzek.

1 Tovább

Ölni tudnék az ölelésedért!

Ki ne érzett volna már valami hasonlót? Mindenkinek hiányzott annyira valaki egy adott pillanatban, amikor olyan nagyon jó lett volna hozzábújni. Csak szép csendben elveszni a karjai között, érezni a teste melegét, az óvó érintését. Néha csak szeretnénk odabújni párunkhoz, testvérünkhöz, szülőhöz, vagy egy jó baráthoz. Bárkihez, akit szeretünk. Hangtalanul úgy maradni egy percig, mozdulatlanul, és élvezni a pillanat örömét.

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok érzelmek ölelés érintés összebújás

Néha nem kell más, csak egy apró érintés, és máris szebb lesz a napunk. Nem kellenek a szavak. Nem kell a beszéd, hangtalanul is értjük egymást. Némán átadjuk egymásnak testünk rezdülését, és már tudjuk, jó helyen vagyunk. Biztonságban. Feltöltődünk a másik által. Erősek és magabiztosak leszünk általa.

Jó érzés párunk mellkasára hajtani fejünk. Érezni lélegzetvételét, hallani szívdobbanását, tudva, mennyire szeret. Jó így maradni, hosszú percekig, jó így elaludni, vagy hajnalban erre ébredni fel.

Ölelés közben kellemes érezni párunk illatát. Beleszippantani a hajába. Felidézni azokat a pillanatokat, mikor megismerkedtünk. A kezdet-kezdetén is ugyanezt éreztük, a jóleső mámort, az izgató illatot. Ismerős. Jól ismerjük, hisz beivódott gondolatunkba, érzékszervünkbe, ott van a tudatunkban, lelkünkben. Ha lehunyjuk szemünk, bármikor képesek vagyunk felidézni az édes illatot, ami annyira kedves szívünknek, ami annyira vonzó számunkra. Amiért annyira bolondulunk.

Izgalmas puszit lehelni kedvesünk nyakára. Ettől a gyengédségtől beleborzong. Végigszalad nem csak az ő hátán, de a miénken is a kellemes melegség. Ajkunkon érezzük ízét, a vágyat, amit keltünk benne, és ami bennünk is felébred iránta.

Minden nő szeret a másik karjába omlani. Ez mindig így volt, s így is marad, de manapság vigyázni kell, mert nem biztos, hogy a másik elkap. S ha elkap, nem biztos, hogy meg is tud tartani...!
Müller Péter

Drágám!

Egyszerűen csak jó a karjaidban lenni. Amikor csillogó tekintettel nézel engem, átadom magam a pillanatnak, és hiszem, hogy sosem múlik el. Tudom, hogy mindig elkapsz, sőt, együtt zuhanunk a végtelenbe. Ám ha nem vagy velem, időnként annyira elérzékenyülök, hogy ölni tudnék az ölelésedért!

Nem vagyok egyedül,
már nem kell félnem,
szívem elgyengül,
csak át kell élnem.
Becsukom szemem
és téged látlak,
látok egy álmot,
és látok egy vágyat.
Érzem érintésed,
bőrömön leheleted,
nyugtató ölelésed,
óvó figyelmedet.
Finom illatod,
Lágy, puha kezed.
Simogat engem
a tekinteted.
Bár messze vagy
én érezlek téged,
érzem mi te vagy,
mi bennem éget.
Perzseli testem,
égeti szívem,
bennem élsz
elevenen.

1 Tovább

A mosoly ereje

Mindenki életében legalább egyszer elmondhatja, hogy megtalálta, rátalált arra az emberre, akit szívvel-lélekkel szeret. Legalább egyszer szerelmesek leszünk életünk folyamán. Csalódásaink ellenére sem szűnik meg a szív szeretni. Addig dobog lelkesen, míg mi is elmondhatjuk: itt van! Végre!

napló párkapcsolat érzelem szerelem boldogság mosoly

Legalább egyszer utunkba sodor az élet olyan személyt, akiért őszintén tudunk lángolni, égni. Onnantól már csak rajtunk múlik, képesek leszünk-e megtartani. Hiszen nem csupán megtalálni, megszerezni kell a másikat. Megtartani és megbecsülni sokkal nehezebb feladat. Márpedig a lángot táplálni kell, máskülönben fénye kihuny, és csak kellemetlen hűvös marad a melegsége után.

Jó esetben olyan személy mellett horgonyzunk le, aki elvarázsol, elbűvöl. Nem csak addig, míg lila köd borul a kapcsolatunkra. Nem csak egy jó dumával kápráztat el. Nem csak az első randin nyűgöz le. Hanem nap, nap után képes szikrára gyújtani lelkünket. Folyamatosan a fellegekben járunk miatta. Azon kapva magunkat, hogy ébren álmodunk. Mellette meg tudjuk valósítani nem csak álmainkat, hanem újra tudjuk élni a varázslatot, a csodát.

Tanulj meg mosolyogni. A mosolyban mágikus erő rejlik. Amíg az ember mosolyogni tud, addig képes a további harcra. És aki harcol, az győzhet is...!
Marcus Aurelius

Szerencsés esetben olyan személy mellett kötünk ki, aki megmosolyogtat. Aki humorával színt visz napjainkba. Aki szavaival felemel, magához húz, és gúzsba köt. Aki tetteivel tiszteletet vív ki magának. Aki nem csak az arcunkra képes mosolyt csalni, de lelkünk mélyét is megmelengeti.

napló párkapcsolat érzelem szerelem boldogság mosoly

Akire a messzi távolból csak rá gondolván is mosolygunk, szívvel-lélekkel, őszintén. Aki mellett eltörpülnek a gondjaink, mert képes másképp láttatni azokat. Aki ha csendben ránk tekint, egész lénye olyan pozitív kisugárzást áraszt felénk, ami folytonos mosolyra készteti lelkünket.

Akinek a szeme némán mosolyog. Akinek ha az ajka is mosolyra görbül, akkor aztán elolvadunk. Újraéljük, újragondoljuk álmainkat, ezúttal úgy, hogy része lesz életünknek, mintha mindig is az lett volna. Akit ha épp nem látunk, akkor is képes a mosolyával beragyogni a napunk.

Minden nő megérdemel egy pasit, aki még akkor is mosolyt tud csalni az arcára, amikor semmi oka nincs rá. Amikor összedőlt a világ körülötte, amikor mindent elveszített, mert egy mosoly pillanatok alatt rádöbbenti: ami számít, az már ott van az életében, az összes többi meg kit érdekel. Szóval erre képes egy mosoly tőle: visszahoz a jelenbe, és segít élni...
Oravecz Nóra

Mosolyterápia. Talán ennek nevezném. A mosoly erős. Olyan ereje van, hogy két lelket egy láthatatlan, vékony szállal összekötve képes szilárdan egymáshoz láncolni.

napló párkapcsolat érzelem szerelem boldogság mosoly

Szeretem, ahogy vígan mosolyogsz,
Szeretem, ahogy boldogan ragyogsz.
Szeretem válladra hajtani fejem,
Szeretem, ahogy simogatod a lelkem.

1 Tovább

Gondolkodom, tehát vagyok!

Gondolkodom. Néha szoktam. Azt mondják, időnként hasznos elfoglaltság ez. Máskor meg egészen kifizetődő. Egyeseknek fárasztó, és bizony nehéz. Általában én könnyen veszem az ezzel járó akadályokat. Nem érzem megerőltetőnek. Agyi tevékenységem rendszerint nem áll le. Állandóan kattogok valamin, valahogy. Gondolataim mentén néha új utakra tévedek. Néha egészen más irányba megyek, mint azt eredetileg terveztem.

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok gondolatok érzelmek

Rendszerint mindenből ki tudom hozni a jót. Mert hogy nem jó megragadni a szürkeségben. Nem jó beleveszni a szürke hétköznapokba. Gondolatban dől el minden. Ezt mondják. Igaz lehet. Gondolatainkkal rengeteg mindent tudunk befolyásolni. Akkor is, ha nem mondjuk ki őket. Ha csak csendben, magunkban visszük tovább.

Na jó, elismerem, én nem ilyen vagyok. Sokat beszélek. Szeretem megosztani másokkal, ami a fejemben jár. Senkitől nem várom el, hogy kitalálja. Mellettem aztán nem kell gondolatolvasónak lenned! Hiszem, hogy hasznos dolgok is megfordulnak a buksimban. Többek között ezért kezdtem blog írásba. Hogy kiírjam magamból, ami foglalkoztat. Mert talán mást is érdekel. Talán érdekes dolgok kavarognak bennem.

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok gondolatok érzelmek

Szárnyalnak a gondolataim. Mindenről eszembe jut valami, valami jó persze. Néha elég csak egy illat hozzá. Egy kép. Vagy egy jó cikket elolvasni. Néhány sorból időnként kész kisregény születik bennem. Minden érdekel. Minden foglalkoztat. Hiszem, hogy mindenből ki lehet hozni a legjobbat, valami szórakoztatót, más által is élvezhetőt. Amit könnyű megemészteni.

Talán képes vagyok gondolataimat úgy tálalni, hogy az ínycsiklandozó legyen mások számára is. Hiszem, hogy írásaimmal elgondolkodtatok másokat. A gondolkodók táborát növelem. Na ez jó! Frappáns gondolat! :-)

2 Tovább

Zöld szemű szörny

Lehetsz bármilyen magabiztos. Bármilyen határozott. Nyitott, szabadelvű személyiség. Képviselhetsz komoly értékeket. Lehet reális értékrended. Maximálisan bízhatsz a másikban. Feltétel nélkül szerethetsz. Lehetsz odaadó és megértő. De a Te életedben is elérkezik az az idő, amikor egy apró kis résen felüti fejét a zöld szemű szörny.

Amikor kételkedsz párod hűségében. Amikor találgatod magadban, merre járhat, kivel lehet. Amikor kétkedve fogadod minden szavát. Amikor fürkészed a tekintetét. Amikor minden mondatába mást hallasz bele. Amikor bár nincs semmi bizonyítékod, mégis azt hiszed, nem te vagy az egyetlen az életében.

napló párkapcsolat érzelem féltékenység szabadság megértés bizalom

Minél jobban kételkedsz, minél jobban keresed a válaszokat, minél határozottabban hiszel a gondolataidnak, annál biztosabb, hogy legbelső félelmed valóra válik.

Hamarabb eljön az, amitől félsz, mint az, amit remélsz.
Publilius Syrus

Az ember nem monogám típus alapjában véve. Éppen ezért nehéz elvárni a másiktól, hogy holtomiglan holtodiglan hűséges maradjon. Nyilván törekszünk erre. Az igény megvan bennünk. Az akarat is. De ritkán sikerül. Mert ez a természet megerőszakolása. Kimondjuk, vagy sem, de így igaz. Nem azért jöttünk e földre, hogy merev korlátok közé szorítsuk magunkat, vágyainkat. Élvezni kell az életet. A másik tiszteletben tartásával. De közben nem szabad szem elől tévesztenünk a saját igényeinket sem. És hát miért zárnánk ketrecbe a másikat, miközben néha magunk is szárnyalni vágyunk?

Nem vagyok féltékeny típus, csak éppen nem tudom elviselni, ha hozzányúlnak ahhoz, ami az enyém...!
Moulin Rouge c. film

De vajon lehet-e az enyém egy másik személy? Bármennyire is szeretem, sosem birtokolhatom. Nem tárgy. Lelke van. Személyisége. Egyénisége. Tartása. Szíve. Hogyan is sajátíthatnám ki? Mindenki szabadnak született. Mindenki szeretetre, de ugyanakkor szabadságra vágyik. Csak épp egy picit. Egy kicsit másképp.

Ez nem jelenti azt, hogy hátat fordítanánk addigi életünknek. Nem jelenti azt, hogy mindent feladva hanyatt-homlok más irányba fordulnánk. Csak annyit jelent, hogy néha repülni szeretnénk. Repülni vágyunk. Fent a fellegekben járni. Hogy aztán fészkünkbe visszatérve bizton tudjuk, jó helyen vagyunk. Hazaértünk.

napló párkapcsolat érzelem féltékenység szabadság megértés bizalom

Ha szabadságra vágysz, kinyitom az ablakot,
Ha repülni szeretnél, még szárnyakat is adok!
Repülj kedvedre, szabadon szállj a messzi égen,
Tekints le a földre, nézzél körbe a messzeségben!
Légy nagyon boldog, de csak picit nélkülem,
Élvezd az életet kicsit másképp, s nem mindig velem,
De ha megfáradnál, megpihennél, visszavárlak,
Tárt karokkal meleg szívembe zárlak.
Sose kérdem én, hogy merre jártál,
Hogy a messzeségbe miket láttál, mit csináltál.
Nem fájdalom nekem utadra engedni,
Nem nehéz számomra így kedvedre tenni.
Ha érzem, menni akarsz, máskor én küldelek,
Kinyitom az ablakot, hogy kiengedjelek,
Tudván, hogy visszajössz. Nekem így jó Veled.

2 Tovább

Mindennapi vitaminjainkat add meg nekünk ma!

Na de miért is? A csapból is az folyik, hogyan éljünk egészségesebben. Mi mindent tehetünk azért, hogy szellemileg-testileg fittek maradjunk. Ezer dolog közül választhatunk, ki-ki saját belátása, ízlése szerint. De vajon miért választja valaki az egészséges táplálkozás, egyáltalán a táplálkozás helyett azt, hogy hatalmas vitamindózisokkal sokkolja testét? Máját? Erre nem sikerült még rájönnöm. Valahogy erre a kérdésre nem találom a választ.

Annyiféle táplálékot vihetünk be szervezetünkbe, amik nem csak finomak, de igen hasznosak is. Ha valóban tudatosan akarjuk összeállítani étrendünket, megtehetjük. Ezernyi segítséget kínál hozzá az Internet világa, az ismerősi körünk. Ízletes, tápláló és igazán ínycsiklandozó ételek, desszertek milliói között szemezgethetünk. Változatosan lehet főzni-sütni. Arról már nem is beszélve, hogy ételeink, süteményeink fogyasztása egész szertartásos módon élvezetes, összetartó az ismerősi körben, megélhetjük mintegy szeánszként is.

Ezzel szemben miért jó, ha egy marék, különböző, mesterséges tápanyagot viszünk be szervezetünkbe? Senki ne higgye, hogy a vitaminba csak vitamin van… Van benne bőven adalék, összekötő anyag, színezőanyag, amire igazából szervezetünknek semmi szüksége sincsen.

Csak egy okot találtam arra, miért kapkodják mégis sokan a kis színes bogyókat. Egyszerűbb bekapni néhány szemet, mintsem órákig főzni-sütni. Hozzájuk képest egy gyümölcs megmosása is bonyolult feladatnak tűnhet. Bármilyen kis táskában elférnek, és napközben, utazás alatt is könnyen magunkhoz vehető.

Nagyjából itt ki is merült, ami mellettük szól. Drágák, teljesen feleslegesek az egészséges szervezet számára. Kiemelném az egészséges szót! Hiszen ha valaki betegség miatt legyengült, műtét után van, gyermeket vár, vagy bármi olyan hatás éri, amitől átmenetileg megváltozik a szervezet igénye, hát ez esetben érthető, mert a természetes vitaminok mellett kell egy kis mesterséges utánpótlás is. Átmenetileg. Ez is kulcsszó!

Ezt leszámítva csak egy újabb teljesen felesleges divatőrület, amivel a gyógyszergyártó cégek amúgy sem csekély bevételét növelhetjük.

Részemről maradok a gyümölcs, zöldség és egyéb finom ételek fogyasztásánál! A gőzölgő, illatos, szépen megterített asztalkám mellett, barátaimmal együtt elmondok egy imát: Mindennapi vitaminjainkat add meg nekünk ma! Ámen!

0 Tovább

Angyal lennék? Vagy csak egy kísértés?

Magam is gondolkoztam már ezen a kérdésen. Valaki számára Angyal vagyok. Egy gyémánt, egy ajándék. Csiszolatlan, de azért értékes. Fényes és csillogó. Egyedi és drága. Angyalian elbűvölő. Csábítóan vonzó. Talán bájos is. Legalábbis remélem. És csak egy személynek. Szigorúan csak egynek. Shekinah, a feltétel nélküli szeretet angyala. Ez lennék?

Az angyal olyan, mint a gyémánt. Nem lehet csinálni, csak találni. És nincs két egyforma a világon...
Charlie angyalai c. film

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok érzelem szenvedély flört kisértés angyal ördög

Másnak talán kísértés. Akinek nehezen állnak ellen. Aki átsuhan életükön, egy-egy rövid epizódjukat kiszínezve. Akivel olykor szeretnének együtt lenni, de mégsem lehet. Aki olykor elvarázsolja őket, mégis olyan hőfokon ég, hogy nem lehet megérinteni. Egy kísértés. Akit szeretnének magukénak tudni. Egy látomás. Aki megközelíthetetlen. Érinthetetlen. Elérhetetlen. Számukra mindenképp. Mert csak egy társ létezik. Minden más csak játék. Csak flört. Csak kísértés. Ez lennék?

Az ember legtöbbször nem azokat a kísértéseket bánja meg, amelyeknek engedett, hanem azokat, amelyeknek ellenállt...!
William Somerset Maugham

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok érzelem szenvedély flört kisértés angyal ördög

Talán ördögien angyali az énem. Kiismerhetetlen. Megfoghatatlan. Sokszor érthetetlen. Ugyanakkor tiszta, szeretetre méltó. Őszinte. Néha bántóan őszinte. Olykor rossz. Nőiesen vad. Gyengéden erőszakos. Ördögien elbűvölő.

Sosem lehet tudni egy nőnél, hol végződik az angyal, és hol kezdődik az ördög...
Heinrich Heine

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok érzelem szenvedély flört kisértés angyal ördög

Mindenkinek mást engedek láttatni magamból. Képes vagyok megújulni, virulni, kinyílni. Olyan vagyok, aki tud örülni az élet nyújtotta apró örömöknek is. Nem nagy dolgokkal lehet engem elvarázsolni. Egészen apró, pici csodatétemények kellenek ahhoz, hogy valakinek kinyissam a szívem. A lelkem legmélyére azonban csak néhányan láthatnak. Titkok kövezik utamat. Nem mindenki kapja kézhez a megfejtést. A kulcsot ki kell érdemelni.

Mindenki számára az vagyok, aki lenni szeretnék. Mindenki olyannak lát, akit láttatni engedek. Titokzatosság lengi körbe énemet. És ez így van rendjén. Talán pont ezt akarom. Ilyen akarok lenni. Egy Angyal, aki csodásan játszik az élet hegedűjén. Akinek kezei közül lágy dallam születik, melyet csak az hallhat, akinek érzékeny füle van a varázslatos égi muzsikához.

Rossz vagy? Hisz én is az vagyok!
Ettől érdekesek az együtt töltött napok.
Unalmas jónak lenni nélküled.
Sokkal jobb rossz lenni Veled!

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok érzelem szenvedély flört kisértés angyal ördög

0 Tovább

Igaz szerelem

Te vagy az, akitől mindig megdobban a szívem, akinek érintésétől eláll a lélegzetem, aki bármikor képes mosolyt csalni nem csak az arcomra, de a lelkemre is. Te vagy az, akit tisztelni tudok, és akire őszintén fel tudok nézni. Te vagy az, akinek meghallgatom, sőt, kikérem a véleményét, és akitől - még ha olykor bántó is - elfogadom a kritikát. Mert tudom, hogy építő jellegű, őszinte, és nem bántani akarsz vele, csak segíteni. Te vagy az, aki képes megnyugtatni, és feledtetni a fájdalmat, aki képes láttatni velem a világ apró csodáit, aki képes megmutatni nekem az élet apró örömeit. Te vagy az, aki úgy játszik a testemmel, mint még senki más.

napló párkapcsolat érzelem boldogság szerelem szeretet

Sokat kapok tőled, úgy és olyan formában, amire Te talán nem is gondolsz. Úgy, ami megmelengeti a szívemet, ami teljessé teszi a lelkemet. Mindig szeretettel gondolok Rád.

Sok szép pillanatot szeretnék még megélni Veled! Sok közös emléket. Sok együtt töltött estét. Sok csendes összebújást. Apró érintéseket, amikor a lelked érint meg, nem az ujjad.

Csakis Veled! Csakis Téged akarlak! Annyira, hogy az szinte már fáj… Ám ez a fájdalom jóleső, mert azt bizonyítja, hogy érzek, hogy érezlek, és mert jó Veled, hiányzol! Ugyanakkor tudom, hogy ismét átélhetem Veled azt a csodát, ami megadatott nekünk, ami csak a miénk, és ami oly boldogsággal tölt el. Mindkettőnket.

Szeretlek. Lehet, hogy nem olyan vagyok, amilyennek megálmodtál. Nem én vagyok az ideálod. Ezer hibám van. De remekül kiegészítesz, remekül ellensúlyozol.

Emlékszel? Egyszer azt mondtad nekem: „Egyensúlypárti lehetsz, aki ha billen, akkor inkább a karjaimba, mint sem a konzervek tömegébe... Érdekes kis kötéltánc ez. Elindulunk a két végéről, menet közben könnyen lelökhetjük egymást, hisz mozgatjuk a kötelet, de ha középen találkozunk, és összekapaszkodunk, max. együtt zuhanunk, az meg talán már nem is olyan rossz. Mindig az új, szokatlan, fura, vicces, különböző hoz jót, újat, érdekeset és finomat. A társadalmi normák, dogmák, félelmek, bizalmatlanság, várakozás sosem hoz olyan emléket, amire 30 év múlva a hintaszékben inogva emlékezni fogsz.” Mikor megkérdeztem, szeretnél-e velem zuhanni az ismeretlenbe, azt válaszoltad, minden további nélkül. Szívesen kipróbálnád Velem a szabadesést.

Érdekes ez. Gondolkodás nélkül én is zuhannék Veled. Feltétel nélkül bízom benned. Most sem érzek másképp, mint akkor.

napló párkapcsolat érzelem boldogság szerelem szeretet

Nem akarom, hogy ez véget érjen! Aki ennyire felszabadít, boldoggá tesz, és kiteljesít, azt meg kell becsülni. Ezért szorítom hát azóta is a kezed… és nem akarom elengedni, miképp azt sem akarom, hogy Te elengedjél!

Úgy szeretném, ha összes vágyunk teljesülne,
Ha mindkettőnk szívébe béke ülne.
Úgy szeretném, ha együtt boldogok lehetnénk,
Ha az égre csillagokat festhetnénk.
Úgy szeretném, ha mosolyod mindig látnám,
Ha napjaidat én vigyáznám.
Úgy szeretném, ha mindig ölelne két kezed,
Hogy Te enyém, s én Tiéd legyek.

2 Tovább

Ahol a madár sirály

A női lélek kifürkészhetetlen. Megérthetetlen. Amikor pedig azt hiszed, na végre, sikerült rájönnöd a titok nyitjára, na akkor koppansz egy nagyot: csak játszottak veled. A képzeleteddel. Merő káprázat volt csupán, egy pillanat, amíg hitted, hogy érted, mi is jár a fejünkben. Egy röpke, múlandó pillanat, ami tovarebbent. Az őszi szél elsodorta, messzi tájakra röpítette, és már azt is elfelejtetted, hogy valaha gondoltál rá egyáltalán.

napló párkapcsolat érzelem szenvedély elfogadás boldogság szeretet szerelem

Talán nem is akarjuk, hogy megértsetek minket. Talán jobb nekünk a titokzatosság. Talán szándékosan rejtjük el előletek érzelmeinket, gondolatainkat. Csak mondjuk, mennyire fontos beszélgetni, megérteni a másikat, miközben mi emelünk falat saját magunk köré. Egy olyan falat, amit akár erődnek is hívhatnánk. Körbebástyázzuk magunkat. Tornyokkal védjük. Árkokkal biztosítjuk. Bármit elkövetünk, csak bevehetetlenek lehessünk. Miközben a folytonos megértésetekért áhítozunk.

A nők nem szeretik sem a bólogató kiskutyákat, sem az ordító majmokat! Azt szeretik, ha csendben lépked mellettük a tigris...

Nem bennetek van a hiba. De talán nem is bennünk. A női és férfi lelkek különböznek. Egyszerűen mást akarunk. A nő a férfit, a férfi a nőt. Ilyen egyszerű. Folyton keressük a válaszokat. És ha nem találjuk, kétségbeesünk. Pedig lehet, hogy egyszerűen csak nincsenek. Vagy épp ellenkezőleg, ott van az orrunk előtt. Nem látjuk a fától az erdőt. A sziklától a hegyet. A naptól a napsütést.

napló párkapcsolat érzelem szenvedély elfogadás boldogság szeretet szerelem

Vajon fontos mindent megérteni? Mi lenne, ha csak elfogadnánk a dolgokat olyannak, amilyenek. Ha csak örülnénk a mának, a másiknak. Az érintésnek, az ölelésnek, az összetalálkozó tekintetnek. Miért kell, hogy mindennek értelme legyen? És miért kell minden kérdést megválaszolni?

Csak vegyünk egy mély levegőt. Csak szippantsunk bele. Dőljünk hátra, és mosolyogjunk. Élvezzük, ahol vagyunk. Örüljünk annak, ami megadatott. Néha csak ennyi kell. Néha ez is elég. Nem kell látni ahhoz, hogy tudjuk, hogy valahol a madár sirály.

0 Tovább

Gondolta a fene!

Amikor megállunk egy festmény, szobor, vagy bármi más műalkotás előtt, az mindenkiben más-más gondolatokat ébreszt. Közel sem hasonlót, mint az az alkotót ihlette. Ez pontosan így van egy verssel, irodalmi művel, vagy akár egy poszttal is. Az, hogy mi járt az alkotó fejében, sosem tudhatjuk meg. Elemezhetjük a történelmi kort, amikor élt az alkotó. A helyszínt, ahol született a mű. Megpróbálhatjuk kitalálni az alkotó lelkiállapotából, családi életéből a gondolatait. 

napló emberi kapcsolatok élet sors műalkotás gondolatok

Ám ezek mind csak próbálkozások. Nagy igyekezetünkben talán arra kellene nagyobb hangsúlyt fordítani, bennünk milyen gondolatokat, életérzést ébreszt a mű. Bennünk milyen folyamatok indulnak el. Merjünk belegondolni, merjük továbbgondolni azt. 

Egyik nagy költőnk egyik versét még életében elemezték. Megtudva ezt csak ennyit fűzött hozzá: Gondolta a fene!

Hát igen. Sokkal fontosabb, vajon mi hogyan viszonyulunk az adott műhöz, mintsem azt találgatni, mit gondolhatott az alkotó, miközben létrehozta azt.

Mert minden műnek az a lényege, hogy gondolatokat ébresszen. Bennünk. Legyen véleményünk az adott dologról. Jó vagy rossz, az lényegében mindegy is. Csak legyen. A közömbösség rossz. Az a lényeg, hogy induljon el valami először bennünk, aztán - másokkal megosztva véleményünket - egymás között is. Folytonos mozgásban legyünk.

S hogy ez a vélemény teljesen ellentétes másokéval, az alkotóéval, az lényegtelen. Beszéljünk róla, mozgassa meg a fantáziánkat. Csak ez számít. 

A gondolatok visznek előrébb. A jó és mély gondolatokból születnek a tervek, amiket később jó esetben meg is valósítunk. A szerencsés tervekből lesznek a sikereink. A sikeres emberből a boldog ember

Ez a mozgatórugó: mindenki a boldogságot keresi.

Ne azt latolgassuk, mi célja volt az alkotónak. Hanem az elültetett magvakból kikelt gondolatainkat vigyük tovább, létrehozva így saját műalkotásunkat: az ÉLETÜNK-et.

0 Tovább

Útelágazás

A közös utazás jó. Akkor is, ha nem mindig felhőtlen az emberek felett az ég. S bár tudják, hogy minden felhő mögött süt a nap, olykor ez már nem tudja vigasztalni őket.

Van, amikor az ember elveszti a hitét. Amikor bár még egy autóban utaznak, még együtt, de már érzik, hogy közeleg az útelágazás.

napló párkapcsolat utazás veszekedés szakítás

Sok vihar alatt áthajtanak. Mindig felcsillan a szemük a napsütésre. Újult erővel vágnak neki a következő útszakasznak. Reményteljesen.

Örömmel állnak meg a következő városnál. Boldogan szállnak meg egy csendes, nyugodt helyen néhány napot. Élvezik a sétákat, a természet csodáit, egymás közelségét. Lelkesen szívják magukba a friss élményeket. Gazdagodnak.

Aztán némi fenntartással a szívükben ülnek vissza az autóba, s utazznak tovább.

A következő állomásra is bizalommal teli jókedvvel érkeznek. Tudnak még mosolyogni, örülni a napsütésnek, a fényeknek, a friss levegőnek. Nagyokat sétálnak, mélyeket szippantanak. Ölelik egymást, mintha nem lenne holnap. Feltöltődnek. Feszültségük szertefoszlani látszik.

Mikor ismét útra kelnek, harmadik utasnak beférkőzik közéjük a bizonytalanság.

napló párkapcsolat utazás veszekedés szakítás

Szörnyű érezni, tudni, hogy talán a következő vihar lesz az utolsó. A szeretet falai düledeznek, néhol már hullik a vakolat. Érezni lehet, hogy egy újabb vihar annyira megtépázza, hogy nem képes ellenállni már.

Még mindig együtt utaznak. Remélnek és bíznak. Egyre csendesebben, viharverten. De még együtt! Most már félnek. Már látszik, hogy hamarosan véget ér az útjuk. Vége a nagy utazásnak. Most már tudják, hogy a következő útelágazásnál kétfelé fordulnak majd. Bár szeretik egymást, szeretettel fogják még egymás kezét, görcsösen próbálnak egymásba kapaszkodni, de már látják az út végét.

A felismerés fájdalmas. Nagyon is fáj. A tudat, hogy mindennek vége. Már némán ülnek egymás mellett. Kézenfogva. Arcukon végiggördül egy-egy könnycsepp. Felidézik legszebb napjaikat. Miközben az autó megállíthatatlanul robog, s mindennél világosabban látszik már a messzi távolban lévő útelágazás.

Azt hiszem, túl nagy árat kell fizetnünk néhány felejthetetlen pillanatért...!
Kurt Cobain

0 Tovább

Minden felhő mögött süt a nap

Amikor nem egyedül utazunk, mással megyünk az úton, az jó esetben boldogsággal tölt el bennünket. Jó érzés kedvesünket magunk mellett tudni. Biztonságos távolságban. Tudván, ha szükségünk van rá, csak ki kell nyújtani a kezünk. Ha hallani szeretnénk, csak beszélni kell hozzá. Ha védelmező ölelésére vágyunk, csak a vállára kell hajtanunk a fejünk. Jó érzés megosztani vele gondolatainkat, élményeinket. Jó megélni együtt a napokat, órákat, pillanatokat.

Olykor azonban a csodás idillt tönkreteszik a felhők. Időnként beborul felettünk az ég. Megannyi arcát megmutatja.

napló párkapcsolat szakítás utazás boldogság veszekedés

Zápor, zivatar

Néha csak egy futó zápor, zivatar lesz belőle, mely gyorsan átvonul felettünk. Éppen csak megázunk, éppen csak vizesek leszünk tőle. Gyorsan helyreáll a lelki egyensúlyunk, békét köt a bennünk lakozó angyal az ördöggel. Megbékélünk magunkkal, a másikkal, a szituációval. Megbeszéljük a problémákat, megoldjuk azt, feldolgozzuk, majd továbblépünk rajta.

Bocsánatot kérünk és megbocsátunk. Az egymás iránt érzett mély szeretet mindent felülír. A sérelmek nem mélyek, nem is hagynak fájdalmas nyomot maguk után. Igazából talán nem is haragszunk a másikra, bár magunkat olykor hibáztatjuk.

Vihar

Máskor azonban sötét viharfelhők alatt találjuk magunkat. Ilyenkor hosszan tartó esőzések és szikrázó villámcsapások kíséretében komoly vihar dúl bennünk, közöttünk. Bár közös úton haladunk még mindig, de ez az útszakasz próbára teszi kapcsolatunkat. Azonban ha őszintén és tisztán szeretjük egymást, ez sem jelenthet legyőzhetetlen akadályt.

Minden vihar után kisüt a nap. Amikor a nap meleg sugarai megérintik a lelkünket, kiderül, hogy fontosabbak vagyunk egymásnak, mintsem makacsul tovább ragaszkodjunk saját álláspontunkhoz. Amennyiben képesek vagyunk még örülni a napsütésnek, egyetlen ilyen vihar sem fog szétválasztani bennünket.

Persze fontos, hogy egy-egy heves vihar után tanuljunk a hibáinkból. Közelítve az álláspontunkat, kompromisszumokat kell kötni a másikkal, s bizony olykor magunkkal is. Fel kell ismernünk, mit kellene másképp csinálnunk.

napló párkapcsolat szakítás utazás boldogság veszekedés

Tornádó

Néha a vihar tornádóvá duzzad. Veszélyes lesz, kiszámíthatatlanná válik. Mindent magával ragad. Ilyenkor általában többet foglalkozunk saját sérelmeinkkel, mint a másikkal. Saját vérző sebeinket nyalogatva a legtöbbször észre sem vesszük, hogy a veszekedés hevében kimondott szavaink mennyire bántóak a másik számára. Néha bizony csontig hatol. Mindig azt bántjuk, akit a legjobban szeretünk, aki a legközelebb áll hozzánk. Durva sérüléseket tudunk így okozni. Akár olyan sebeket is, melynek hegei sosem gyógyulnak be igazán. Melynek nyomai egész életen át kísértenek. Bocsánatot kérhetünk és megbocsáthatunk. Szavaink, tetteink azonban mélyen bevésődhetnek.

A tornádó elvonulásával kész romhalmazt hagy maga után. Lelkünk, személyiségünk porrá hullik, megsemmisül. A nap ugyan kisüt, mégsem esik jól fürdőzni melegében, nem esik jól körbenézni fényénél. Mindenhol romokat látunk. Felmérhetjük a károkat. Sírhatunk is azután, amit elvesztettünk, amit maga alá temetett az indulatunk.

Azonban nem vesztettünk el mindent. Ha sérelmeinken képesek vagyunk felülkerekedni, innen is fel lehet még állni. Ismét fel lehet építeni, amit a tornádó elpusztított. Kemény munka ez. Mindkettőnknek akarni kell. Sokat-sokat beszélgetni az építkezés ideje alatt. Hol siklott félre, hol rontottuk el? Mit kell másképp csinálnunk? Mit várunk el a másiktól, hogy másképp csinálja? Fel kell ismét építeni a falakat. Nem ugyanazt, s nem ugyanúgy. Másképp kell ezúttal építkeznünk. Tartósabb falakat kell húznunk, mely védelmet nyújt szerelmünknek. Leginkább persze hinnünk kell, hogy meg tudjuk csinálni, hogy egyáltalán van értelme együtt építkezni.

Ha egyikünk kételkedik az a kapcsolat sosem fog stabil alapokon nyugodni. Ha egyikünk már elvesztette a hitét, feladta, akkor nincs többé MI. Akkor már csak TE meg ÉN létezik.

napló párkapcsolat szakítás utazás boldogság veszekedés

Nagy utazás

Amikor két ember együtt halad az úton, együtt utazik, az csodás, felemelő érzés. Mert együtt utazni jó! Néha meg-megállni, közös élményeket gyűjteni. Varázslatos lehorgonyozni egy kikötőben. Szétnézni a városban, majd együtt utazni tovább. Utunkat kisebb-nagyobb viharok kísérik, de addig szép minden, míg több a napsütés.

Az, hogy egy kapcsolat mennyi vihart bír el, él túl, az változó. Sok mindentől függ. Az utasok személyiségén, kitartásán, kapcsolatuk mélységén, egymás iránt táplált szeretetén is múlik. Mindenhonnan van visszaút, van felállás. Minden felhő mögött süt a nap! Kérdés persze, hogy együtt akarjuk-e élvezni a napsugár melegét…

Az embernek kell, hogy legyen társa az életben. Egy értékes partner. És ha ez megvan, akkor gazdagabb, mint bármelyik király vagy királynő az egész föld kerekén...
J. R. Ward

0 Tovább

Ma reggel másik seprűre ültem, és más irányba indultam el

Az este boszitalálkozóra voltam hivatalos. Legkedvesebb, szívemhez legközelebb álló kis boszorkányokkal töltöttem nem csak az estét, de az éjjelt is. Túl sok alvás nem volt a programban. Leginkább ki és átbeszéltük életünk apró-cseprő eseményeit. Kisebb-nagyobb fortélyokat szőttünk, bájitalt kevertünk. Vudubabáinkat csak azért nem vettük elő, mert az egy másik találkozó kelléke. Néhányan megérdemelték volna... :-)

napló emberi kapcsolatok barátság boszorkány sors

Az este megállapítást nyert, hogy egyikünk sem ott tart, ahol azt tervezte. Egyikünk sem a több évig tanult szakmájában dolgozik. Egyikünk sem ment hozzá álmai hercegéhez. Egyikünk sem lakik kacsalábon forgó házban. De még csak palotánk sincs. 

Ezek ellenére mindannyian elégedettek, boldogok vagyunk. Összességében elmondható, hogy fejlődtünk, és nem vissza. A magunk módján sikeresek vagyunk. Párkapcsolatunk kiegyensúlyozott, harmónikus. Ami talán a legfontosabb: magunkra és egymásra is van időnk. Bár azt mondják, időnk arra van, amire szánunk. A mondás igaznak bizonyul.

Nem biztos, hogy oda kerülünk, ahol lenni szeretnénk.
De az biztos, hogy ott vagyunk, ahol lennünk kell. 

Letértünk a megálmodott útról. Terveink időközben megváltoztak. Minden útelágazásnál döntenünk kellett, merre menjünk tovább. Vagy legalábbis dönthettünk. Sodródhattunk volna az árral is, bár az talán kényelmesebb megoldás lett volna, de úgy valószínűbb, hogy nem a saját életünket éljük. Mi mindig döntöttünk. Hol jól, hol rosszul, ez mindig csak utóbb derült ki. 

Bárhová is sodort az élet, nem bántunk meg semmit. Sem azt, amit tettünk, sem azt, amit nem tettünk meg. Néha engedtünk a kísértésnek, néha mertünk más irányba fordulni. 

Ma reggel hasonló gondolatokkal a fejemben ébredtem. Körbenézve sok kis boszorkány álmos tekintetével találkoztam. Mikor összeszedtem magam, határozott léptekkel indultam a garázs felé. A falnak támasztott járművek közül bár azonnal megtaláltam a sajátomat, mégis egy másik után nyúltam.

Ma reggel másik seprűre ültem, és más irányba indultam el. S hogy jól döntöttem-e, az majd kiderül!

0 Tovább

Járt utat a járatlanért

Néha nem tudjuk, mekkora kincset is tartunk a kezünkben. Milyen értéket birtokolunk. Vagyis talán nem is jó ez a kifejezés. Másik személy felett ugyanis nincs hatalmunk. Nem tudunk birtokolni senkit sem. Magunk mellett tudhatjuk társként, útitársként. Mellettünk, egyenrangú, külön személyként. Mert az igazi kapcsolat az, amiben egyenrangúak vagyunk. Ez nem azt jelenti, hogy egyenlőek. Igenis vannak különbségek. Saját személyiségünk van, amit nem szabad a másikért sem feladni. Akit igazán szeretünk, arra felnézünk. Azt tiszteljük. Becsüljük. És ez az érzés kölcsönös, nem egyirányú.

napló párkapcsolat érzelem szenvedély lángolás ismerkedés megcsalás szakítás

Amikor mellettünk áll valaki, néha azt oly természetesnek vesszük, hogy fel sem merül bennünk, hogy elveszthetjük. Úgy gondoljuk, mindig lesz nekünk. Mindig mellettünk lesz. Pedig elég egy meggondolatlan pillanat, amikor engedünk a kísértésnek. Amikor egy picivel jobban vonz a változatosság, egy másik, pont azért, mert új, mert varázslatos, mert izgalmas. Persze lehet, hogy semmivel sem jobb társunknál, csak épp az újdonság erejével hat ránk. És ha nem vagyunk elég éberek, nem figyelünk kellően, igen, akkor néha elgyengülünk, és engedünk a kísértésnek.

Néha csak a pillanat műve ez. Néha csak egyszerűen megtörténnek dolgok. Néha nem gondolkodunk. Csak sodor az élet, a kíváncsiság, a varázslat felé. Tetszik az izgalom, a lángolás és az izzó parázs.

Az ember legtöbbször nem azokat a kísértéseket bánja meg, amelyeknek engedett, hanem azokat, amelyeknek ellenállt...!
William Somerset Maugham

Máskor napokig, hetekig, hónapokig gyötrődünk, kínlódunk, míg döntés hozunk. Amíg eldöntjük, hogy a járt utunkat feladjuk-e egy járatlanért. Kételyek gyötörnek, kérdésekre keressük a válaszokat. Keressük azt, ami valójában bennünk lakozik.

Végül valahogy döntünk. Mindig csak utóbb derül ki, jól-e. Megérte-e. Megbántuk-e, amit tettünk, vagy amit épp nem tettünk meg.

Minden kijárat egyben bejárat valahova...
Tom Stoppard

Amikor valami véget ér, egyben valami akkor kezdődik el. Minden nézőpont kérdése, s azé, mennyire nézzük pozitívan a dolgokat. Milyen az életszemléletünk. Olyan ez, mint a félig teli, félig üres pohár. A lényeg ugyanaz, a szemlélet mégis más. Más a közérzetünk tőle. Másképp szólal meg a lelkiismeretünk.

Mindig akkor jövünk rá, mi a legfontosabb a számunkra, mikor már elvesztettük azt…
Agatha Christie

napló párkapcsolat érzelem szenvedély lángolás ismerkedés megcsalás szakítás

2 Tovább

Hibákkal együtt szeretni a másikat

Középkorú, egyedülálló, elvált, kifejezetten csinos nő voltam. Igen, múlt időben, mert a történet korábban kezdődött el. Még ma is csinos vagyok. Ám mert realitásérzetem és önkritikám is van azt is elárulom, hogy roppant akaratos, határozott, és elég hisztis személyiséggel áldott meg engem a sors. Nem vagyok könnyen elviselhető személyiség. De az biztos, hogy nagyon tudok szeretni. Kitartó, odaadó és gondoskodó vagyok, nem adom fel az első akadálynál, de még a másodiknál sem. Az a fajta csaj vagyok, aki ha elromlik egy kapcsolat, küzd, harcol érte. Persze ésszerű korlátok között.

napló párkapcsolat társkeresés boldogság öröm vidámság

Internetes társkeresés

Éppen egyedül éldegéltem, amikor felregisztráltam egy társkereső oldalra. Nem fűztem hozzá vérmes reményeket. Sosem szövögettem álmokat, és nem is kergettem ideált. Igyekeztem mindig a valóság talaján megmaradni. A célom az volt, hogy nyissak az emberek felé, ne nyalogassam tovább a sebeim, beszélgessek, ismerkedjek. És mivel könnyebb a gép előtt ülve idegenekkel beszélgetni, mintsem szemtől-szembe, ezért teljesen be is vált ez a módszer. Nem találkoztam senkivel, ügyesen kerültem a személyes kontaktust.

Adatlapom kitöltésénél ugyanakkor őszinte voltam. Nem volt értelme hazudni. Sosem szerettem. Mind a korom, mind a súlyom, bármi tekintetében. Ugyanígy voltam vele, mikor a leendő társról kellett képet alkotnom. Kit is keresek? De hisz valójában magam sem tudom. Sosem voltam híve az ideáloknak, hogy beskatulyázzak másokat, milyen magas legyen, hány kiló, és milyen színű legyen a haja. Vagyis elég tágra hagytam a kritériumokat. Nem hanyagságból, hanem mert valóban így gondolom helyesnek.

Aki keres, talál

Egy késő este, amikor már befejezve a csevegést épp kiléptem volna, csak nézelődtem az oldalon. Nem a férfiak adatlapját, sem a képeiket, hanem az általuk írt kérdőíveket, mely alapján szeretnének minél többet megtudni az áhított nőről. Bődületes, milyen marhaságokat tudnak kérdezni, miket tartanak fontosnak. Ekkor akadt meg a szemem egy vidám, mulatságos, szórakoztató, igen humoros kérdőíven. Aminek lényegében semmi értelme sem volt. A számítógép előtt ülve mást sem csináltam, csak szélesre húzott szájjal mosolyogtam. Minden őrült kérdést megválaszoltam, amikor úgy gondoltam, meglesem azt a férfit, aki ezt alkotta. A kíváncsiság erősebb volt mindennél.

Képei meglepő módon publikusak voltak. Bemutatkozó oldala értelmes, igényesen összeállított, kellően hosszú ahhoz, hogy sokat eláruljon személyiségéből. Minden szavából derű sugárzott. Minden képén mosolygott, szemei értelmet és mély érzelmet tükröztek. Egy korosztályhoz tartoztunk. A földrajzi távolság nagy volt... de ezen a ponton már nem számított.

Egyszerűen megfogott, olyan erős volt a kisugárzása, hogy mágnesként vonzott ismeretlenül is. Annak ellenére, hogy sosem írtam rá egy férfira sem, sose kezdeményeztem senkinél ezen az oldalon, gondolkodás nélkül írtam neki néhány mondatot. Mindössze tudomására akartam hozni, megköszöntem neki, hogy kellemes estét varázsolt számomra azzal, hogy érdekes, izgalmas és szokatlan kérdéseivel mosolyt csalt az arcomra. Ennyit írtam, nem többet. Magam sem gondoltam, hogy ezzel olyan lavinát indítok el, ami magával ragad, elsodor, és a mai napig érezteti hatását.

Az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak, az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük...
Maya Angelou

Randizás izgalmai

Gyors levélváltásba kezdtünk. Majd áttértünk a chatre. Izgalmas, gördülékeny beszélgetés volt. Lendületes, éles váltásokkal, magas értelmi, érzelmi színvonalon. Kölcsönösen olyan érzéseket ébresztettünk egymásban, amik rég kihunytak bennünk. Így fogalmazott: felráztam, pedig már jó ideje aludt. Még aznap este beszéltünk telefonon. Meglepő gyorsasággal jutottunk el a személyes találkozásig. Pár nap, mindössze ennyi telt el az első beszélgetésünk óta. Tudtuk, hogy bármit is hoz a jövő, bármerre is tartunk együtt vagy külön, de lépnünk kell.

Szándékosan nem írtam eddig a külsejéről. Azért, mert bár tudtam a képeiből, az adatlapjából is kiderült, mégsem volt fontos. Nem ez számított. A Férfi, aki számomra oly sokat jelent, túlsúlyos. De ez nem érdekel. Pontosan tudom, hogy Rá van szükségem. Tudom, hogy mellette nemcsak önmagam lehetek, de Nő is. Tudom, hogy ő mindig képes lesz mosolyt csalni nem csak az arcomra, de a lelkemre is. Nem a külső számít! A szememben Ő a Férfi, az Igazi Férfi, sármosabb mindenkinél! Nem csupán elfogadom, de imádom! Bár az is igaz, hogy nem sörhasa van, hanem arányosan oszlik el rajta a súly: széles háta, izmos válla, erős, izmos vádlija van. Karakteres személyiség. Jó érzés hozzábújni, amikor védelmezőn karjaiba zár. Imádok a vállán fekve elaludni.

napló párkapcsolat társkeresés boldogság öröm vidámság

Régóta együtt vagyunk és mondhatom, csodálatos vele! Érdekesek, őszinték a beszélgetéseink. Élményekben gazdag programokat tudhatunk magunk mögött. Nem lehet mellette unatkozni akkor sem, ha otthon vagyunk, s láthatóan nem csinálunk semmit. A semmit is jól tudjuk csinálni! Intenzív, mély érzelmeket vált ki belőlem, amiért nem győzök elég hálás lenni. Megmutatta, hogyan kell élni, kapukat nyitott ki előttem, és olyan dimenziókba vezetett, amik eddig ismeretlenek voltak számomra. Mellette ismertem meg az életet, mellette tanultam meg örülni apró dolgoknak, és mellette tanultam meg, hogyan kell őszintén, feltétel nélkül, tisztán szeretni.

Az életed nem akkor kezdődik, amikor meglátod a fényt. Hanem egy másik pillanatban. Egy találkozással, egy mosollyal, egy zavart kézfogással. Amikor meglátod Őt. Amikor megtalálod...
Csitáry-Hock Tamás

Persze ne higgyék, hogy nem vitatkozunk, nincsenek veszekedéseink. Nem vagyok képes kibújni a bőrömből, erős személyiségem néha intenzíven hangot ad, teret enged, utat tör magának. Különböző, néha igen bántó formában nyilvánul meg. Csak bízni tudok abban, hogy páromban lévő szeretet elég erős ahhoz, hogy kitartson mellettem, és mindig azt mondhassa: bármily nehéz is engem szeretni, de szeret.

0 Tovább

Interneten társat keresni

Tudom, hogy a téma megosztó. Kinek jó, kinek rossz tapasztalatai vannak ezzel kapcsolatban. Sokan merő előítéletből nem is próbálják ki. Mások, ha regisztrálnak is, erős fenntartásokkal teszik azt. Én kipróbáltam. Saját tapasztalataimat szeretném megosztani, megfűszerezve mások véleményével. Olyan céllal, hogy aki tud, tanuljon belőle, míg mások merítsenek erőt, bátorságot. Mert jó figyelni másokra, meghallgatni őket, és tanulni a hibáikból. 

napló párkapcsolat társkeresés internet

Az első, amivel először találkozunk az az, hogy ami ingyenes, azért fizetni kell. Rég rájöhettünk volna, hogy semmit nem adnak ingyen. Mindennek ára van. Jelentem, megtanultuk a leckét!

Ingyen lehet regisztrálni, feltölthetjük képeinket, kitölthetjük az adatlapunkat. Ám ha ennél többet akarunk, zsebünk mélyére kell nyúlni. Jó lenne mások adatlapját is elolvasni. Mások képeit is látni. Szerencsés, ha tudunk levelet írni, és válaszolni a nekünk szólókra. Vagy csak én gondolom azt, hogy sokat várok el egy társkereső oldaltól?

Ha valóban komolyan gondoljuk a társkeresést, legyünk őszinték. Nincs értelme hazudni a magasságunk, súlyunk, vagy bármi más tekintetében. Sose adjuk ki magunkat másnak, mint ami. Máskülönben nagy csalódás lehetünk. Vállaljuk fel a hibáinkat, merjük kimondani, hogy nehéz esetek vagyunk, vagy épp visszahúzódó, otthonülő típus. Ha valaki ettől már az elején megijed, hát fusson el jó messzire. De ha később döbben rá, csalódás lesz számunkra. Mindketten jobban járunk, és sok felesleges körtől kíméljük meg egymást.

Nem szabad túl nagy feltételt, túl sok kritériumot támasztani a másik fél felé. Mert könnyen lehet, hogy akiről álmodunk, az még meg sem született… vagyis az embereket önmagukért, önmagukban kell megismerni, és elfogadni. Nem egy álomképet, egy ideált kergetni.

Ha olyan férfit keresel, aki vonzó, jó humorú, eszes, határozott, érzékeny, remek szerető, ugyanakkor ragaszkodó és romantikus, válts mozijegyet...
Vavyan Fable

Sose görcsöljünk rá a társkeresésre. Ne lássák, ne érezzék rajtunk, hogy mennyire akarunk valakihez tartozni. Senki nem akar valaki lenni az életünkben. Senki nem akar pótlék lenni, hogy egy űrt töltsön be. Mindenki a TÁRS szeretne lenni, az egyedüli, az igazi, aki boldoggá tehet! Amit nagyon akarunk, az érkezik el a legkésőbb. Laza, kötetlen beszélgetésekből sokkal többet hozhat ki az élet, mintsem gondolnánk.

Sose a külső alapján ítéljünk! Bízzunk a megérzéseinkben! Adjunk esélyt a másiknak, ha egy kicsit is érezzük, hogy jó vele beszélgetni, öröm várni rá a chaten, és szívesen hallanánk újra a hangját. Lehet értékes, érdekes és szerethető ember, és nem kell azonnal x-et kapnia.

Ám ha mindezt be is tartjuk, jó ha tisztában vagyunk vele, hogy sok ember csak szexpartnert keres ezeken az oldalakon. Egyéjszakás kalandokat. Kezeljük némi fenntartással hát a megkereséseket. Legyünk nyitottak, de maradjunk a valóság talaján. Jó, ha két lábbal a földön állunk, nyitva a szemünk, és akkor megtalálhatjuk a sok értéktelen kavics között azt az értékes kagylót, ami miatt elmondhatjuk, igen, megérte!

2 Tovább

Gyermekvállalás dilemmája

Minden nő életében eljön az az pillanat, amikor felteszi magának a kérdést: mikor szüljek gyereket? Ki előbb, ki később gondolkozik ezen, bár akad olyan is, aki nem sokat agyal rajta. A véletlenre és a sorsra bízni a legegyszerűbb feladat. A családtervezés azonban nem könnyű. A tudatos, felelősségteljes családtervezés nem az. Pro és kontra sorra vesszük a bennünk rejlő félelmeket, érveket. És hol erre, hol arra fog billenni a mérleg nyelve.

Félelmeink

Az első és talán a legfontosabb dolog megtalálni a megfelelő párt. Ám ha van is apajelöltünk, néha még innen sem könnyű tovább lépni. Tökéletes ember nincs. Néha elbizonytalanodunk a személyében. Biztos ő az, akivel szeretnénk egy gyermeket felnevelni? Vagy kettőt?  Biztos vele képzeljük el az életünket?

Sokan karrierjük miatt gondolkodnak el a mikor kérdésén. Vajon az életút beindulása előtt érdemesebb gyermeket vállalni, hogy aztán később ne törjön meg az? Vagy pont a karrier csúcsán? Amikor rövid megszakítás után talán könnyebb visszatalálni jól megszokott helyünkre. Esetleg egy munkahelyváltás közben, így régi helyünkről megyünk szülni, de már egy új helyre megyünk vissza.

Mások nem is annyira saját, mint inkább párjuk munkája szempontjából közelítik meg a kérdést. Mert ez is fontos tényező lehet. Van, amikor hosszabb kiküldetésre kényszerül társunk, akár bel, akár külföldön. Egyesek véleménye szerint jobb előtte a gyermekvállalás, mert nem maradunk egyedül, illetve a kiküldetés nagyon eltolhatja a családalapítás idejét. Mások szerint pont azért lenne célszeszű utána gyermeket vállalni, mert máskülönben kimarad az apuka a legszebb napokból. Amikor először felül, feláll, járni kezd a gyermek, amikor megszólal.

Vannak akik a családi fészek megteremtését helyezik előtérbe. Gondolván, utána nyugodtan tudnak a gyermekre koncentrálni, amikor már nem kell egy lakás megszerzése miatt aggódniuk. Míg mások épp ellenkezőleg gondolkodnak, szerintük annyira sok évbe telik egy lakás megvásárlása, hogy félnek, addig eljár felettük az idő, és jobban szeretnének korai éveikben szülővé válni.  

Sokakban felmerül a kérdés, vajon képesek lesznek-e anyagilag ellátni, eltartani egy gyermeket. Mai világunkban annyira bizonytalan minden, így a munkahely is. Vajon mennyire vagyunk felkészültek anyagilag egy gyermek felnevelésére? Mi az az összeg, amivel mindenképp rendelkeznünk kell, hogy elinduljunk a hosszú és rögös úton?

Nem utolsó sorban felmerül bennünk, vajon megértünk az anyaságra? Lelkileg felkészültünk rá? Nem vagyunk még magunk is túl gyerekek hozzá? Nem utaznánk, nem szórakoznánk még egy kicsit, nem néznénk szét a nagyvilágban? Hiszen néhány év múlva sem maradunk le semmiről.

napló párkapcsolat gyermek gyermekvállalás gyermeknevelés

Sokan döntenek úgy, bármilyen okból is, hogy még várnak. Korunkban egyre inkább kitolódik az első gyermek vállalásának ideje. Akkor is, ha minden feltétel adott. Néha úgy érezzük, hogy mégsem érkezett el az idő. Magunk sem tudjuk megmagyarázni, miért. Mi kifogásunk ellene. Csak érezzük, még nem jött el.

Miközben ennyit agyalunk rajta, mások nem így látják ezt a kérdést. Sokan vallják, hogy nem szabad ennyit gondolkozni dolgokon. Mások egyszerűen csak belevágnak.

És hogy kinek van igaza? Mindenkinek. Mindenki a saját szemszögéből látja a dolgokat, és pont úgy jó, ahogyan ő csinálja.

0 Tovább

Varázsszavak

Az ember gyarló, tökéletlen, és bizony sokszor hibázik. Ugyanakkor mély érzelmeket képes kiváltani másokból. Mindenkiben egy kisebbfajta vihar dúl. Néha tornádó lesz belőle. Hogy lelkünkben éppen az angyal vagy az ördög kerekedik-e felül, az sok mindentől függ.

Képesek vagyunk szeretni. Feltétel nélkül is. Mindig azt bántjuk a legjobban, aki a legközelebb áll hozzánk. Ez általában nekünk is fáj. Nekünk fáj a legjobban. Jobban, mint a másiknak. Abban a pillanatban, amint megbántunk valaki hozzánk közel álló személyt, tudjuk, érezzük, a lelkünk sajog. Képesek vagyunk csendben szenvedni.

napló emberi kapcsolatok párkapcsolat varázsszavak érzelem

Sokan nem mutatják ki érzelmeiket. Nem tudják, mennyire fontos ez. Nemcsak azért, hogy tudja a másik, mit is érzünk, gondolunk valójában, hanem hogy mi magunk is megkönnyebbüljünk tőle, általa.  

Kowalsky meg a Vega Varázsszavak című száma nem csupán az érzelem kimutatásáról szól, hanem annak egyik legegyszerűbb formájáról, hogy szavakba öntve mondjuk el másoknak, amit épp érzünk.

Sajnálom, bocsáss meg, a köszönöm és a szeretlek.

Amikor megbántunk valakit, fontos, hogy ki tudjuk fejezni sajnálatunkat. Egyben a másik bocsánatát kérve. Ugyanannyira fontos, mint a másik részről a megbocsátás.

Nem csak akkor kell megköszönni valamit, amikor ajándékot kapunk. Amikor kézzel fogható, tárgyi jelét kapjuk a szeretet kimutatásának. Jó érzéssel tölti el a másikat, ha figyelmét, érzelmét, kedvességét is megköszönjünk. Vagy pusztán csak a létezését.

Sok ember elfelejti mondani szeretteinek, mennyire szereti őket.

Lehet, hogy magától érthetődő. Lehet, hogy törődésével, figyelmével egyértelmű jelét adja, de jó hallani, és bizony jó kimondani is néha. Persze csak akkor, ha valóban tartalommal bír, ha nem üresek a szavak.

Sajnálom, bocsáss meg, a köszönöm és a szeretlek. Valóban varázsszavak ezek. Örök igazság ez.

Lehunyom a szemem, Téged látlak.
Kitárom a szívem, visszavárlak.
Valóság vagy, létezel, és érzel.
Kezed nyújtsd felém, és érj el!
Nem üresek a szavak,
És nem is álmodtalak.
Kinyitom a szemem,
S látom, itt vagy velem.

0 Tovább

Hazaértem – avagy szakítás után ismét a ringben

Vajon miért ragadnak ránk a pasik, míg máskor meg miért nem? Szeretném megosztani az ezzel kapcsolatos gondolataimat, tapasztalataimat, hogy aki elég okos, ne a saját kárán, hanem másokén tanuljon.

Középkorú lévén több kapcsolattal a hátam mögött azt hinné az ember, elég tapasztalt vagyok. Aztán kiderül, a fenét! Egy életen át tanulunk a párkapcsolatról is, mint minden másról.

Szakítás

Elfogyasztottam már egy férjet, voltak egy éjszakás kalandjaim is, nem vagyok sem prűd, sem apáca. Egy-egy kapcsolat vége igazán megviselt. Képes vagyok nagyon mélyre kerülni érzelmileg. Ami azért szerencsére nem tart örökké. Első lépésként persze azonnal a másikat hibáztattam. Másodikként aztán magamat. Majd rájöttem, hogy senki sem angyal. Igyekeztem tanulni a hibáimból. Ez idő alatt sosem ismerkedtem, és ha nálam próbálkoztak, kegyetlenül elvettem a kedvét az illetőnek.

szakítás napló párkapcsolat boldogság

Minden szakítás után kell idő, hogy helyreálljon az ember lelki egyensúlya. Kinek kevesebb, kinek több. Én bár képes voltam mélyre kerülni a válság idején, ugyanakkor igyekeztem hamar kilábalni belőle. De semmiképp nem úgy, hogy belevetettem magam az ismerkedésbe. Sőt! Kerültem az embereket. Annyit mentem „társaságba”, amennyit nagyon muszáj volt. És ez lényegében a munkahelyet, vagy a vásárlást jelentette ez időszak alatt. Igen, leginkább otthon szerettem lenni, nyalogatva a sebeimet. Nem hiszem, hogy túlzásba estem volna. Hisz minden szakítás egy gyász folyamat. El kell tudni engedni a másikat, bárhogy és bármiért is érjen véget egy kapcsolat. És ez bizony nem könnyű, ha szerettük a másikat.

Ha véget ért ez a folyamat, és újra nyitunk a világ felé, újra tudunk bízni a másik nemben, akkor lehet új kapcsolatot kialakítani. Anélkül, hogy az előző beárnyékolná azt. Anélkül, hogy előző párunk hibáit új párunkra vetítenénk. Anélkül, hogy új párunkat büntetnénk az előző vétkeiért. És anélkül, hogy boldogtalanságunk, csalódottságunk miatt negatív lenne a kisugárzásunk. Hiszen mindenki boldog, pozitív gondolkodású, életvidám párt szeretne maga mellett tudni, nem depis, lehangolt, és életunt személlyel tölteni a szabadidejét.

A titok, ami nyitja

Sokan nem adnak elég időt maguknak ahhoz, hogy feldolgozzák a szakítást. Sokan egy új kapcsolatban akarják megtalálni a boldogságot, remélve, így hamar elfelejtik előző párjukat. Ezért sok esetben már a gyors ismerkedés is kudarcba fullad. Hiszen rágörcsölnek, nagyon akarják. És olyan feladat elé állítják új társukat, aminek lehetetlenség megfelelni: hogy feledést biztosítsanak, ők feledtessék el az előző pár okozta sérelmeket.

Ha mégis túlélné ezt a rizikós időszakot az új kapcsolat, akkor is nehéz helyzetben vagyunk, de még inkább új párunk. Óhatatlan, hogy sok mozdulata emlékeztet előző társunkra. Vagy azért, mert ugyanolyan. Vagy azért, mert pontosan ellentétes. Óhatatlanul összehasonlítjuk új partnerünket az előzővel. Éppen ezért új párunk bármit csinál, sajnos fájdalmat okoz nekünk. Fájdalmat okoz, amit ha nem is mondunk meg neki, előbb-utóbb érez. Ha nem is tudja pontosan megfogalmazni, mi a baj, de érzi, nem érti az okát, de tudja, hogy valami nem stimmel. Érzi, hogy nem vagyunk boldogok mellette.

Feszültséggel teli lesz ez a kapcsolat, ami persze viták sorához vezet. Ha nagyon okos, nagyon intelligens, érzelmileg fejlett új társunk, csak akkor fog rájönni arra, hogy valójában még nem vagyunk túl előző kapcsolatunkon. Ő valójában egy pótlék, nem más. Vele csak vigasztalódni akarunk.

Máskülönben ezek a viták annyira besűrűsödnek, annyira elfajulnak, hogy a legtöbb esetben ezt nem éli túl a kapcsolat, azaz ismét ott tartunk, ahol az elején. Egy újabb szakítás, amikor valójában az előzőt még ki sem hevertük.

Körforgalom

Így belesodorjuk magunkat egy körforgásba. Ahonnan úgy tudunk kikecmeregni, ha egyszer végre adunk időt magunknak a gyászra, és valóban lezárjuk előző kapcsolatunkat.

Amikor ez megtörtént, akkor tudunk mosolygósan, pozitív gondolatokkal a fejünkben tekinteni a jövőbe, egy boldog kapcsolatot remélve. Persze nem rágörcsölve, nem „akarva”, hanem csupán élni tudunk az utunkba kerülő lehetőségekkel.

Na ekkor fognak ránk tapadni a pasik!

Nem vagyok más, mint egy örök álmodozó,
Kinek életében mindenki csak átutazó.
Mindenki itt hagyja lábnyomát
Ki szívemen utazik át.

Minden szakítás természetesen nyomot hagy a lelkünkben. Nem múlik el nyomtalanul. Talán kell is, hogy fájjon, hogy emlékezzünk, és tanulhassunk a hibáinkból.

szakítás napló párkapcsolat boldogság

Én is megtörtem néhányszor. Legutóbb (szigorúan a feldolgozást követően) egy netes társkereső oldalra regisztráltam. Valahogy úgy voltam vele, könnyebb lesz ott a névtelenségbe burkolódzva ismerkedni. Talán könnyebben lehet egy előszűrést követően párra lelni, így elkerülni az újabb csalódást. Persze csak ha okosan csináljuk. Örömmel jelentem be, nekem sikerült!

Bármily furcsa is, de azóta tapadnak rám a férfiak. A munkahelyemen érzem, ahogy végigpásztáznak a tekintetükkel. Amikor egyedül megyek be a városba látom, hogy rám mosolyognak. Megfordulnak utánam. Miért? Mert látszik rajtam a magabiztosság, a pozitív kisugárzás. A férfiak ezt szeretik.

Az persze más kérdés, hogy én pedig páromat… ezért nagyon udvariasan persze, lelküket nem sértvén visszautasítok minden közeledést. Senki lelkivilágába nem szeretnék belegázolni. Egyszerűen jó volna világgá kiáltani, hogy én már hazaértem.

2 Tovább

Na ez valóban cumi!

Gyermekkoromban a sírós, nyűgös gyermek szájába cumit nyomtak a szülők, ha pár perc nyugalmat szerettek volna. Csendet. A mai világban ha nem is a szájukba, de a kezükbe egy tabletet nyomnak. A hatás ugyanaz. Legalábbis rövidtávon. A szülő fellélegezhet, a zajos gyermek elcsendesedik, s ha rövid időre is, de lefoglalja magát. A hosszútávú hatás ennél jóval összetettebb. 

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok gyermekkor kisgyermek baba gyereknevelés tablet technika

A gyermek lassan elszigetelődik. Eleinte csak a szülőktől, a családtól. Később a tásaitól, barátoktól. Emberi kapcsolatai híjján virtuális barátai lesznek. Ha mégis akad hús-vér barátja, meglehetősen nehezen fogja kialakítani, fenntartnai és ápolni a barátságot. Rokonlátogatás helyett szobájába húzódik, s csukott ajtók mögül kémleli biztonságos távolságból a való világot.

Mozgásszegény életmódot folytat, izmai-izületei még mielőbb kifejlődhetnének leépülésnek indulnak. Nem csak a testmozgás hiánya jelent problémát. Hanem a csapatjáték, a mozgás öröme is elvész.

Napfény, friss levegő hiányában szervezete nem kapja meg a szükséges vitaminokat. 

A fizikai ingerszegény környezetben testtartása eltorzul. A magához vett tápanyag sem a kívánt módot szolgálja. Ahelyett, hogy szervezetébe hasznos elemként beépülne, egészségtelenül elhízott gyermekek kerülnek ki az iskolapadokból. 

Értékrendjük, életszemléletük jelentősen eltér a közelmúlt fiatalokéhoz képest. Vajon ilyen gyermekkort milyen felnőttkort követhet? 

Jelentősen torzult személyiségükkel milyen emberi és párkapcsolatra lesznek képesek? Mit jelent számukra a rét illata, a lehulló falevél, a rügyező fák, a madárcsicsergés? S hogy fognak a saját gyermekükhöz viszonyulni? 

Mielőbb gyermekünk kezébe idejekorán tabletet nyomunk mindig fusson át agyunkon, hogy pár perc nyugalmunkért a gyermekünk hatalmas árat fog fizetni. Inkább hajoljunk le hozzá, emeljük fel magunkhoz, ültessük az ölünkbe, találkozzon a tekintetünk, s megnyugtató, szeretetteljes mosolyunkkal és ölelésünkkel próbáljuk elbűvölni. Megéri!

0 Tovább

Szex 70 év felett

Kamasz fejjel elképzelhetetlen számunkra, hogy nagyszüleink milyen szexuális életet élhetnek. Vagy egyáltalán élnek-e? Belegondolni is hátborzongató! Felnőtt fejjel azonban már másképp látjuk a kérdést. Ahogy öregszünk, teljesen elfogadott lesz, hogy bizony a szeretkezés életünk része. Ekkor már látszik, hogy a szex nem megy ki a divatból. Némiképp a gyakorisága, minősége változik. De miért is kellene lemondani az élvezetekről? Mondta valaki, hogy a szeretkezést csak fiatalok gyakorolhatják?

Az érett párok is vonzódnak egymáshoz. Akár összeköti őket a több tízéves kapcsolatuk, akár mostanában ismerkedtek meg, és újdonság erejével hat rájuk a másik. Képesek egymásból érzelmeket kiváltani, vágyakat ébreszteni.

Csodás lehet több tízévet maguk mögött tudni. Sok-sok közös emlék fűzheti össze őket. Amiben nyilván volt jó-rossz egyaránt. Sírás és öröm bőven. Mindent együtt éltek meg, és együtt haladtak a közös úton. Közös gyermekek, unokák, családi összejövetelek.

Az is szeretetre méltó, amikor idős korukban ismerkednek össze. Amikor társuk elvesztése után sem akartak egyedül élni, és megtalálták a módját előrehaladott koruk ellenére is a társkeresésnek. Amikor nem csüggednek, és nem önmagukat sajnálva, bezárkózva a lakásba élik napjaikat. Amikor nem csak azt érzik egyedüli küldetésüknek, hogy vigyázzanak az unokákra. Hanem felismerik, hogy szeretni jó, és szeretve lenni jó. Azért, mert nem fiatalok, eltölthetnek még néhány évet szerelemben, boldogságban.

Édesek, amikor az utcán kézenfogva sétálnak. Amikor egymásba karolva nézegetik a kirakatokat. Amikor a parkban egy padon ülve, összebújva olvassák a napilapot. Nem irigylésre méltóak?

Hatalmas szeretet árad belőlük. Olyan, amit mi is szeretnénk megtalálni, élvezni, és megtartani. És persze megérni. Ha ennyire nyilvánvalóan kötődnek, vonzódnak egymáshoz, miért is lenne ez másképp a hálószobában?

A szeretet és szerelem nem korhoz kötött. Minden életkornak megvan a maga szépsége. Szeretném saját bőrömön tapasztalni, milyen 70 év felett megélni a szerelmet.

0 Tovább

Megvásárolt barátság

Ki ne ismerne olyan történetet, amikor a gazdag kisgyermek magányos az iskolában, kiközösítik, senki nem akar a barátja lenni. Aztán egyszer csak kitalálja a leleményes gyermek, hogy iskolatársait meghívja a büfébe, minden jóval elhalmozza őket. Remélve, hogy felfigyelnek rá, megszeretik, és cserébe barátjukká fogadják. Ám idővel fel kell ismernie a gyermeknek, hogy ez egy csúfos játszma, amit nem nyerhet meg. Ugyanúgy nevetnek a háta mögött, ugyanolyan magányos, mint azelőtt volt. Csak most még a kihasználás érzésével is meg kell küzdenie. Sajnáljuk a gyermeket. Sajnáljuk, mert az okos felnőtteknek kellett volna időben közbeavatkoznia, felfigyelni a problémára, jelenségre, és orvosolni azt.

napló barátság érdekbarátság munkahely emberi kapcsolatok pénz

Azonban mennyivel másabb a helyzet, amikor ez nem kisgyermekkel történik meg? Amikor érett, tapasztalt, és azt hinnénk, hogy okosabb felnőtt esik bele ilyen csapdába?

Amikor felnőtt fejjel választja valaki azt a megoldást, hogy megvásárolja a barátait, mert amúgy képtelen magának szerezni, az tudatos választás. Tudatos cselekedet. Az illető tisztában van vele, hogy azért zárják szívükbe, azért állnak vele szóba, és azért kedvelik, mert "jutalmazza" őket, mert hát ki ne örülne egy-egy potya ebédnek, vagy ingyen kávénak?

A munkahelyi kollektíva egy nagy játszótér. Tudni kell játszani. A kiközösítés érzésétől mindenki fél. Vagyis nem, helyesbítek: a GYENGÉK félnek. És ha anyagilag megtehetik, hát inkább élnek eme eszközzel, csak ne kerüljenek a kollektíva perifériájára. Mert nem tudnak azzal az érzéssel megküzdeni. Nem tudnak mit kezdeni vele. Rettegnek, és inkább lesznek megalázottak, mintsem kirekesztettek. Így magukat alázzák meg. Igaz, ezt legtöbbször észre sem veszik. Nem tudatosul bennük.

Ezzel szemben az erősek nem tartanak a kirekesztéstől. Az erős, határozott egyéniségek képesek talpon maradni, és elviselni azt az érzést, hogy nem szeretik őket. Tudnak akkor is kimagasló teljesítményt nyújtani egy munkahelyen, ha nyomás alatt vannak. Ha nyomást gyakorolnak rájuk. Sőt, leginkább csak erősödnek ettől. A javukra válik.

Az erős jellemmel rendelkezőknek általában egészséges, stabil értékrendjük van. Tudnak különbséget tenni magánügy, és munkahely között. Nem keverik a barátságot a munkával. Tudomásul veszik, hogy a kollégákat nem ők választják, míg a barátaikat igen. Nincs szükségük furfangra emberi kapcsolataik kialakításához. Ettől lesznek ők erősek, és megbízhatóbbak.

A dolgok másik oldala is elgondolkodtató. Vajon mit érez, és hogyan éli meg a helyzetet az, aki a megvásárolt barát? Miképp tud ezzel a tudattal azonosulni, létezni és élni? Vajon miért van szüksége neki az effajta barátságra? Mi játszódik le a lelkében, miközben eladta azt?

napló barátság érdekbarátság munkahely emberi kapcsolatok pénz

Ha tudatosan enged a kísértésnek, vagyis hagyja magát megvásárolni, akkor számító személyiség. Ha csak elsodorták az események, amire nem figyelt fel, akkor kihasználták a tudatlanságát. Persze mindkét esetben tény, hogy megvásárolták. Nos, egyik lehetőség sem túl szimpatikus.

A közömbösség is egy lehetséges reakció. Nem foglalkozni a jelentséggel, nem tudomást venni róla. Kimaradni a történésekből, nem részt venni benne.

Mindenki eldöntheti, hogy egy munkahelyi közösségben milyen szerepet tölt be, mit vállal. Ön vajon melyik szeretne lenni? Melyik szereppel tudna azonosulni leginkább?

0 Tovább

Csakazértis

blogavatar

Élethelyzetek, életérzések. Minden, ami engem foglalkoztat, és talán másokat is. Miért ne? És miért igen? Hogyan legyünk vidámak, boldogok, és hogy leljük meg az élet apró örömeit e zajos világban. Keressük, de vajon találjuk-e a válaszokat? Gondolatok pár- és emberi kapcsolatokról.

Hozzászólások