Csakazértis

Világunkban szinte elengedhetetlen, hogy valamelyik közösségi oldal tagja legyünk. Szinte rákényszerít a környezetünk, családunk. Itt olvasunk híreket, innen értesülünk mások szabadidős tevékenységéről, itt láthatjuk szeretteink jó és rossz pillanatait, utazásaikról a fényképeket, élménybeszámolókat, kontrollálhatjuk, figyelhetjük gyermekünk tevékenységét, de játszhatunk is, kutathatjuk és kereshetjük régi ismerőseinket is a segítségével. Életünk része lett. Ki több, ki kevesebb órát szentel neki, de valamilyen formában szinte mindenki élete részévé vált.

Azért persze vannak különbségek, mindenki másképp, másért használja, mindenki más intenzitással van jelen, és persze mindenki követi a saját irányelvét. Nem egyformán vált életünk részéve, és nem ugyanazt tartjuk fontosnak. Nem ugyanazt várjuk tőle, mind más és más okból regisztráltunk.

Véleményem szerint néhány nagy csoportra lehet osztani a felhasználókat. Belépésük, jelenlétük gyakoriságát figyelembe véve. Persze ezek csak nagy általánosítások. Lehetne ezeket árnyalni, finomítani. Te vajon melyikhez tartozol? :-)

Csak úgy

Van, akinek csak azért van, mert kell. Mert egyszer felregisztrált, megnézte, milyen is ez, de nagyjából itt meg is állt a lelkesedése. Azonban alapjában véve nem használja semmire. Annyira ritkán lép fel, hogy sok esetben már a jelszavára sem emlékszik.

Van, mert szinte kötelező

Míg mások a környezet, a család hatására regisztráltak. Csak mert nyaggatták őket, mert folyton keresték, hát hagy legyen. Ők azok, akik azért időnként felnéznek, de szinte semmit nem csinálnak az olvasáson kívül.

Ilyenkor megpróbálják átnézni a sok adathalmazt, ami előző belépésük óta keletkezett az idővonalon, persze eredménytelenül. Ennyi adatot képtelenség egyszerre átfutni, nincs is rá sem idejük, sem türelmük. Inkább csak belenéznek a hírfolyamba, elolvassák az üzeneteiket, amik ekkorra sokszor már aktualitásukat is vesztik. 

Időszakos felhasználó

Ők azért egy picit többször keresik fel a fiókjukat. Már megszokták, hogy üzenetek érkeznek ide, amire azért válaszolni is illik, s bár nem minden nap, de azért több-kevesebb rendszerességgel megteszik ezt.

Őket el lehet érni az oldalon, de nagyon ritkán lehet úgy megtalálni, hogy élőben lehessen chatelni velük. Arra alkalmatlanok! ;-)

Napi fogyasztó

Ezek a felhasználók a napi munka és családi teendők végeztével, általában este, még lefekvés előtt felkukkantanak ide. Alkalmanként azért legalább egy órát, néha többet is fent vannak.

Olvasnak, lájkolnak, meg is osztanak dolgokat, amik érdekesek lehetnek másoknak is, és bizton számíthatunk arra, hogy naponta megválaszolják üzeneteinket. Bátran írhatunk nekik ide, mert olcsó és megbízható kapcsolattartásnak tűnik ez velük.

Aktív tag

Azokat nevezem így, akik naponta többször is felnéznek a közösségi oldalra, amikor csak tehetik, jelen vannak. Kapcsolattartásukat szeretteikkel, családtagjaikkal, barátaikkal rendszeresen itt végzik.

Közzéteszik utazási, szórakozási élményeiket, szigorúan utólag, néhány képpel illusztrálva, és nyomon követik ismerőseik tevékenységét is.

Aktív hozzászólásokkal, nem csupán lájkolással adják mások tudtára véleményüket.

Intenzív felhasználó

Szinte folyamatosan jelen vannak a világhálón. Kivételt képez, amikor dolgoznak, és az az idő, amikor családjukkal, szeretteikkel vannak.

Minden életeseményüket, jó és rossz benyomásukat megosztják egymással. Sokszor hoznak létre idővonalukon saját maguk által készített bejegyzést, beszámolót kis életükről. Amit aztán folyamatosan nyomon követnek, a hozzá érkező kommenteket és lájkolásokat, mozgásokat figyelik.

Életvitelük szerves részévé vált a jelenlétük. Reggel mikor felkelnek, első dolguk, hogy bejelentkeznek. Este biztosan ők az utolsók, akik aludni térnek.

Beépült a technika az életükbe, nem tudják nélkülük elképzelni azt. De mindemellett megvannak még emberi kapcsolataik, a munkával töltött időben nem lógnak fent, különbséget tudnak tenni és jól meg tudják szervezni életüket.

Függő felhasználó

Folyamatosan jelen vannak, fent vannak a közösségi oldalon. Szinte nem is alszanak, és nem számít nekik a munkaidő sem, hisz a technika és az okostelefonok megjelenésével tudják biztosítani folyamatos jelenlétüket.

Úgy érzik, ha csak egy pillanatra is lekapcsolódnának, lemaradnának valamiről. Egyszerűen kényszert éreznek ismerőseik bejegyzéseinek lájkolására, de arra is, hogy minden 5 percben közzé tegyék jelenlegi lelkiállapotukat, hangulatukat. Hogy aztán mindenki arról beszélhessen, sajnálkozzon, vagy épp örvendezzen, na most épp mi történt, amiért sír, szomorú, vagy szeretve érzi magát.

Ők itt élnek. Annyira a net világában, hogy szinte nem ismerik a szabad levegőt, és a szokványos, személyes emberi kapcsolatokat.

Félnek a személyes találkozástól, programoktól, ha másért nem, de addig is kimaradnak, kizökkenek a net világából. Márpedig nekik ez az életük!

Ha mégis kimozdulnak, ráveszik magukat egy közös programra a barátokkal, szinte biztos, hogy telefonjukhoz többször nyúlnak, azonnal megosztva éppen hol tartózkodásukat, és ami a legfontosabb, kivel való együttlétüket.