Csakazértis

Középkorú, egyedülálló, elvált, kifejezetten csinos nő voltam. Igen, múlt időben, mert a történet korábban kezdődött el. Még ma is csinos vagyok. Ám mert realitásérzetem és önkritikám is van azt is elárulom, hogy roppant akaratos, határozott, és elég hisztis személyiséggel áldott meg engem a sors. Nem vagyok könnyen elviselhető személyiség. De az biztos, hogy nagyon tudok szeretni. Kitartó, odaadó és gondoskodó vagyok, nem adom fel az első akadálynál, de még a másodiknál sem. Az a fajta csaj vagyok, aki ha elromlik egy kapcsolat, küzd, harcol érte. Persze ésszerű korlátok között.

Internetes társkeresés

Éppen egyedül éldegéltem, amikor felregisztráltam egy társkereső oldalra. Nem fűztem hozzá vérmes reményeket. Sosem szövögettem álmokat, és nem is kergettem ideált. Igyekeztem mindig a valóság talaján megmaradni. A célom az volt, hogy nyissak az emberek felé, ne nyalogassam tovább a sebeim, beszélgessek, ismerkedjek. És mivel könnyebb a gép előtt ülve idegenekkel beszélgetni, mintsem szemtől-szembe, ezért teljesen be is vált ez a módszer. Nem találkoztam senkivel, ügyesen kerültem a személyes kontaktust.

Adatlapom kitöltésénél ugyanakkor őszinte voltam. Nem volt értelme hazudni. Sosem szerettem. Mind a korom, mind a súlyom, bármi tekintetében. Ugyanígy voltam vele, mikor a leendő társról kellett képet alkotnom. Kit is keresek? De hisz valójában magam sem tudom. Sosem voltam híve az ideáloknak, hogy beskatulyázzak másokat, milyen magas legyen, hány kiló, és milyen színű legyen a haja. Vagyis elég tágra hagytam a kritériumokat. Nem hanyagságból, hanem mert valóban így gondolom helyesnek.

Aki keres, talál

Egy késő este, amikor már befejezve a csevegést épp kiléptem volna, csak nézelődtem az oldalon. Nem a férfiak adatlapját, sem a képeiket, hanem az általuk írt kérdőíveket, mely alapján szeretnének minél többet megtudni az áhított nőről. Bődületes, milyen marhaságokat tudnak kérdezni, miket tartanak fontosnak. Ekkor akadt meg a szemem egy vidám, mulatságos, szórakoztató, igen humoros kérdőíven. Aminek lényegében semmi értelme sem volt. A számítógép előtt ülve mást sem csináltam, csak szélesre húzott szájjal mosolyogtam. Minden őrült kérdést megválaszoltam, amikor úgy gondoltam, meglesem azt a férfit, aki ezt alkotta. A kíváncsiság erősebb volt mindennél.

Képei meglepő módon publikusak voltak. Bemutatkozó oldala értelmes, igényesen összeállított, kellően hosszú ahhoz, hogy sokat eláruljon személyiségéből. Minden szavából derű sugárzott. Minden képén mosolygott, szemei értelmet és mély érzelmet tükröztek. Egy korosztályhoz tartoztunk. A földrajzi távolság nagy volt... de ezen a ponton már nem számított.

Egyszerűen megfogott, olyan erős volt a kisugárzása, hogy mágnesként vonzott ismeretlenül is. Annak ellenére, hogy sosem írtam rá egy férfira sem, sose kezdeményeztem senkinél ezen az oldalon, gondolkodás nélkül írtam neki néhány mondatot. Mindössze tudomására akartam hozni, megköszöntem neki, hogy kellemes estét varázsolt számomra azzal, hogy érdekes, izgalmas és szokatlan kérdéseivel mosolyt csalt az arcomra. Ennyit írtam, nem többet. Magam sem gondoltam, hogy ezzel olyan lavinát indítok el, ami magával ragad, elsodor, és a mai napig érezteti hatását.

Az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak, az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük...
Maya Angelou

Randizás izgalmai

Gyors levélváltásba kezdtünk. Majd áttértünk a chatre. Izgalmas, gördülékeny beszélgetés volt. Lendületes, éles váltásokkal, magas értelmi, érzelmi színvonalon. Kölcsönösen olyan érzéseket ébresztettünk egymásban, amik rég kihunytak bennünk. Így fogalmazott: felráztam, pedig már jó ideje aludt. Még aznap este beszéltünk telefonon. Meglepő gyorsasággal jutottunk el a személyes találkozásig. Pár nap, mindössze ennyi telt el az első beszélgetésünk óta. Tudtuk, hogy bármit is hoz a jövő, bármerre is tartunk együtt vagy külön, de lépnünk kell.

Szándékosan nem írtam eddig a külsejéről. Azért, mert bár tudtam a képeiből, az adatlapjából is kiderült, mégsem volt fontos. Nem ez számított. A Férfi, aki számomra oly sokat jelent, túlsúlyos. De ez nem érdekel. Pontosan tudom, hogy Rá van szükségem. Tudom, hogy mellette nemcsak önmagam lehetek, de Nő is. Tudom, hogy ő mindig képes lesz mosolyt csalni nem csak az arcomra, de a lelkemre is. Nem a külső számít! A szememben Ő a Férfi, az Igazi Férfi, sármosabb mindenkinél! Nem csupán elfogadom, de imádom! Bár az is igaz, hogy nem sörhasa van, hanem arányosan oszlik el rajta a súly: széles háta, izmos válla, erős, izmos vádlija van. Karakteres személyiség. Jó érzés hozzábújni, amikor védelmezőn karjaiba zár. Imádok a vállán fekve elaludni.

Régóta együtt vagyunk és mondhatom, csodálatos vele! Érdekesek, őszinték a beszélgetéseink. Élményekben gazdag programokat tudhatunk magunk mögött. Nem lehet mellette unatkozni akkor sem, ha otthon vagyunk, s láthatóan nem csinálunk semmit. A semmit is jól tudjuk csinálni! Intenzív, mély érzelmeket vált ki belőlem, amiért nem győzök elég hálás lenni. Megmutatta, hogyan kell élni, kapukat nyitott ki előttem, és olyan dimenziókba vezetett, amik eddig ismeretlenek voltak számomra. Mellette ismertem meg az életet, mellette tanultam meg örülni apró dolgoknak, és mellette tanultam meg, hogyan kell őszintén, feltétel nélkül, tisztán szeretni.

Az életed nem akkor kezdődik, amikor meglátod a fényt. Hanem egy másik pillanatban. Egy találkozással, egy mosollyal, egy zavart kézfogással. Amikor meglátod Őt. Amikor megtalálod...
Csitáry-Hock Tamás

Persze ne higgyék, hogy nem vitatkozunk, nincsenek veszekedéseink. Nem vagyok képes kibújni a bőrömből, erős személyiségem néha intenzíven hangot ad, teret enged, utat tör magának. Különböző, néha igen bántó formában nyilvánul meg. Csak bízni tudok abban, hogy páromban lévő szeretet elég erős ahhoz, hogy kitartson mellettem, és mindig azt mondhassa: bármily nehéz is engem szeretni, de szeret.