Az ember gyarló, tökéletlen, és bizony sokszor hibázik. Ugyanakkor mély érzelmeket képes kiváltani másokból. Mindenkiben egy kisebbfajta vihar dúl. Néha tornádó lesz belőle. Hogy lelkünkben éppen az angyal vagy az ördög kerekedik-e felül, az sok mindentől függ.
Képesek vagyunk szeretni. Feltétel nélkül is. Mindig azt bántjuk a legjobban, aki a legközelebb áll hozzánk. Ez általában nekünk is fáj. Nekünk fáj a legjobban. Jobban, mint a másiknak. Abban a pillanatban, amint megbántunk valaki hozzánk közel álló személyt, tudjuk, érezzük, a lelkünk sajog. Képesek vagyunk csendben szenvedni.
Sokan nem mutatják ki érzelmeiket. Nem tudják, mennyire fontos ez. Nemcsak azért, hogy tudja a másik, mit is érzünk, gondolunk valójában, hanem hogy mi magunk is megkönnyebbüljünk tőle, általa.
Kowalsky meg a Vega Varázsszavak című száma nem csupán az érzelem kimutatásáról szól, hanem annak egyik legegyszerűbb formájáról, hogy szavakba öntve mondjuk el másoknak, amit épp érzünk.
Sajnálom, bocsáss meg, a köszönöm és a szeretlek.
Amikor megbántunk valakit, fontos, hogy ki tudjuk fejezni sajnálatunkat. Egyben a másik bocsánatát kérve. Ugyanannyira fontos, mint a másik részről a megbocsátás.
Nem csak akkor kell megköszönni valamit, amikor ajándékot kapunk. Amikor kézzel fogható, tárgyi jelét kapjuk a szeretet kimutatásának. Jó érzéssel tölti el a másikat, ha figyelmét, érzelmét, kedvességét is megköszönjünk. Vagy pusztán csak a létezését.
Sok ember elfelejti mondani szeretteinek, mennyire szereti őket.
Lehet, hogy magától érthetődő. Lehet, hogy törődésével, figyelmével egyértelmű jelét adja, de jó hallani, és bizony jó kimondani is néha. Persze csak akkor, ha valóban tartalommal bír, ha nem üresek a szavak.
Sajnálom, bocsáss meg, a köszönöm és a szeretlek. Valóban varázsszavak ezek. Örök igazság ez.
Lehunyom a szemem, Téged látlak.
Kitárom a szívem, visszavárlak.
Valóság vagy, létezel, és érzel.
Kezed nyújtsd felém, és érj el!
Nem üresek a szavak,
És nem is álmodtalak.
Kinyitom a szemem,
S látom, itt vagy velem.
Hozzászólások