Csakazértis

Folytatom a témát, mert közérdekű, mert sokan olvastátok, és úgy gondolom, éppen ezért sokakat is érint. Mondhatnám, hogy mindenkit!

Emberi kapcsolataink az évek alatt a technika fejlődésével bizony alaposan megváltoztak. Mint az élet szinte minden területére, ide is befészkelte magát a fejlődés.

Az csak egy dolog, hogy a kapcsolatot szeretteinkkel, meglévő ismerőseinkkel leginkább telefonon tartjuk, e-mailen levelezünk, közösségi oldalon chatelünk, és követjük az életét, de már az ismerkedés jelentős része is interneten keresztül történik.

Írtam már arról, hogy mi történik, ha a közösségi oldal fogságába esünk, ha túlzásba visszük használatát. Beszéltem arról is, hogy milyen bűnökért tesszük általában tiltólistára ismerőseinket. Készült poszt az internetes társkeresésről is, ezzel kapcsolatban beavattam az olvasókat abba, hogy bizony párommal is így találtunk egymásra.

Most azzal foglalkoznék hogyan hat a technika az emberi kapcsolatainkra, mire vigyázzunk, mik a buktatói. Mert hogy vannak, s nem is kevés!

Ismerősök

Teljesen el vagyok képedve attól, ha valakinek több száz, ezer ismerőse van a közösségi oldalon. El nem tudom képzelni, micsoda információval bombázzák nap mint nap az agyát. Ráadásul olyan „ismerősök”, akiket tutira nem ismer.

Akkora hírfolyam lehet az idővonalán, amit egyrészt nem képes átnézni, másrészt nem képes kezelni, harmadrészt valószínűleg nem is érdekli. Akkor pedig mi értelme van?

Valamiféle versenyt hirdettek ismerősök gyűjtésére? Szerintem érdemes lenne szelektálni.

Ismerősnek jelölés

Sokkal eredményesebbnek tartom, ha már az elején kezdjük. Azaz nem veszek fel mindenkit ismerősnek, és nem jelölök mindenkit vissza, aki bejelöl.

Ha már neve olvastán nem tudom ki az, valószínűleg nem ismerem. Ha az idővonalát megtekintve, képét látva még mindig nem tudom, egyre biztosabb, hogy nem ismerem. Persze a biztonság kedvéért még küldhetek neki egy udvarias üzenetet, hátha tud értelmes választ adni arra, miért jelölt be, de én itt már nagyjából halottnak ítélem az ügyet.

Annak mi értelme, hogy megmagyarázza, hogy harminc évvel ezelőtt egy úttörőtáborban voltunk? Vagy tíz éve a gyermekeink egy helyen táboroztak? Attól ismerőssé válik? Attól biztos, hogy szeretném, ha napi szinten belelátna az életembe, vagy én az övébe? Szóval esélytelen, de mondjuk adjunk lehetőséget neki, hogy megmondja, mégis honnan ismerjük egymást.

Az is kevés számomra, hogy egy helyen dolgozunk. És akkor mi van? Attól ismerjük is egymást? Az csupán annyit jelent, hogy egy munkahelyünk van. Munkakapcsolatban vagyunk egymással. De biztosan szeretnénk, hogy többet tudjon rólunk, mint amit bent mutatunk magunkból?

Számomra az sem elég indok, hogy egy községben születtünk. Ettől nem biztos, hogy életem része kell, hogy legyen. Oka van annak, hogy eddig sem volt az, most miért változna. Mert véletlenül rám talált?

Még ezer és egy okot lehetne felsorolni. Szóval én már az elején szelektálok, kinek engedek betekintést az életembe. Nem kell mindenkit udvariasságból visszajelölni. Nálam legalábbis így működik. És akik ismernek, valóban ismernek, azok tudják, hogy ha az ismerőseim, akkor bizton számíthatnak rám!

Rokoni kapcsolatok

A rokonokkal csínján kell bánni. Míg a barátokat ugye megválogathatjuk, a rokonainkat nem. Ezt tartsuk mindig szem előtt! Esetükben talán sokkal jobb taktika, ha visszajelöljük, majd korlátozzuk láthatóságukat. Milyen szerencse, hogy ilyet is tud a közösségi oldal! Nyilván nem véletlenül gondoltak erre a fejlesztők! :-)

Éljünk a lehetőséggel!

Nyilvánosság

Ugyanígy nagyon fontos személyes adataink, képeink, posztjaink védelme. Szerencsére minden egyénileg beállítható, korlátozható. Hiszen mást láttatunk a nyilvánossággal, és mást az ismerősökkel. Ezen beállítások egyszer szükségesek, persze talán időnként érdemes rájuk nézni, de nagy probléma nincs velük a jövőben sem. De legalább egyszer le kell ülnünk átgondolni, a magunk védelmében, és hozzuk meg a szükséges döntéseket.

Aztán persze ha valamit hirdetünk, vagy úgy ítéljük meg, hogy azt láthatja a nagy közönség is, akkor persze egy-egy posztnál úgyis lesz lehetőség az általános beállításon kívül annak nyilvánosságra hozására. Ezt mindig megtehetjük, szóval ez sem korlátoz bennünket semmiben.

Személyes találkozások

Ám amiről elég ritkán esik szó, az az, hogy időnként elveszünk a technika világában. Időnként egyszerűen elfelejtjük, hogy személyesen is lehetne találkozni egy-egy ismerőssel. Néha jó lenne kimozdulni a szoba fogságából, és beülni egy kávézóba, cukrászdába.

Igen, egyszerűbbnek tűnik, kényelmesebbnek az a megoldás, hogy otthon, székünkben ülve megosszuk egymással gondolatainkat. Gyorsan fellépünk, és máris rengeteg emberrel tudattuk, mi történt aznap velünk.

De annak varázsa van, ha találkozunk valakivel, ha megfoghatjuk a kezét, ha átölelhetjük, ha puszit nyomhatunk az arcára, ha belenézhetünk a szemébe… Ne zárjuk ki személyes kapcsolatainkat, ne zárkózzunk be az Internet világába. Semmi sem pótolja a találkozást, s az azzal járó örömöt!