Ki ne ismerne olyan történetet, amikor a gazdag kisgyermek magányos az iskolában, kiközösítik, senki nem akar a barátja lenni. Aztán egyszer csak kitalálja a leleményes gyermek, hogy iskolatársait meghívja a büfébe, minden jóval elhalmozza őket. Remélve, hogy felfigyelnek rá, megszeretik, és cserébe barátjukká fogadják. Ám idővel fel kell ismernie a gyermeknek, hogy ez egy csúfos játszma, amit nem nyerhet meg. Ugyanúgy nevetnek a háta mögött, ugyanolyan magányos, mint azelőtt volt. Csak most még a kihasználás érzésével is meg kell küzdenie. Sajnáljuk a gyermeket. Sajnáljuk, mert az okos felnőtteknek kellett volna időben közbeavatkoznia, felfigyelni a problémára, jelenségre, és orvosolni azt.
Azonban mennyivel másabb a helyzet, amikor ez nem kisgyermekkel történik meg? Amikor érett, tapasztalt, és azt hinnénk, hogy okosabb felnőtt esik bele ilyen csapdába?
Amikor felnőtt fejjel választja valaki azt a megoldást, hogy megvásárolja a barátait, mert amúgy képtelen magának szerezni, az tudatos választás. Tudatos cselekedet. Az illető tisztában van vele, hogy azért zárják szívükbe, azért állnak vele szóba, és azért kedvelik, mert "jutalmazza" őket, mert hát ki ne örülne egy-egy potya ebédnek, vagy ingyen kávénak?
A munkahelyi kollektíva egy nagy játszótér. Tudni kell játszani. A kiközösítés érzésétől mindenki fél. Vagyis nem, helyesbítek: a GYENGÉK félnek. És ha anyagilag megtehetik, hát inkább élnek eme eszközzel, csak ne kerüljenek a kollektíva perifériájára. Mert nem tudnak azzal az érzéssel megküzdeni. Nem tudnak mit kezdeni vele. Rettegnek, és inkább lesznek megalázottak, mintsem kirekesztettek. Így magukat alázzák meg. Igaz, ezt legtöbbször észre sem veszik. Nem tudatosul bennük.
Ezzel szemben az erősek nem tartanak a kirekesztéstől. Az erős, határozott egyéniségek képesek talpon maradni, és elviselni azt az érzést, hogy nem szeretik őket. Tudnak akkor is kimagasló teljesítményt nyújtani egy munkahelyen, ha nyomás alatt vannak. Ha nyomást gyakorolnak rájuk. Sőt, leginkább csak erősödnek ettől. A javukra válik.
Az erős jellemmel rendelkezőknek általában egészséges, stabil értékrendjük van. Tudnak különbséget tenni magánügy, és munkahely között. Nem keverik a barátságot a munkával. Tudomásul veszik, hogy a kollégákat nem ők választják, míg a barátaikat igen. Nincs szükségük furfangra emberi kapcsolataik kialakításához. Ettől lesznek ők erősek, és megbízhatóbbak.
A dolgok másik oldala is elgondolkodtató. Vajon mit érez, és hogyan éli meg a helyzetet az, aki a megvásárolt barát? Miképp tud ezzel a tudattal azonosulni, létezni és élni? Vajon miért van szüksége neki az effajta barátságra? Mi játszódik le a lelkében, miközben eladta azt?
Ha tudatosan enged a kísértésnek, vagyis hagyja magát megvásárolni, akkor számító személyiség. Ha csak elsodorták az események, amire nem figyelt fel, akkor kihasználták a tudatlanságát. Persze mindkét esetben tény, hogy megvásárolták. Nos, egyik lehetőség sem túl szimpatikus.
A közömbösség is egy lehetséges reakció. Nem foglalkozni a jelentséggel, nem tudomást venni róla. Kimaradni a történésekből, nem részt venni benne.
Mindenki eldöntheti, hogy egy munkahelyi közösségben milyen szerepet tölt be, mit vállal. Ön vajon melyik szeretne lenni? Melyik szereppel tudna azonosulni leginkább?
Hozzászólások