Ritkán foglalkozom a blogomban munkahelyi témákkal. Pedig tudom, hogy mennyire fontos, sokakat érint, szóval többet kellene. Legtöbb időnket munkahelyünkön töltjük, így akár tetszik, akár nem, emberi kapcsolataink itt jelentkeznek leginkább.
A munkahelyi problémák sokunkat érint. Sok esetben elég nehéz kezelni is, ugyanakkor "kénytelenek" vagyunk nap mint nap visszatérni a harctérre, akkor is, ha legszívesebben elbújnánk a világ szeme elől. Általában nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy elmeneküljünk, hogy sértettségből, vagy egyéb okból azonnal beadjuk felmondásunkat. Pedig hány embernek jutott már ez eszébe! A megélhetés, fenntartásunk, a család anyagi javainak (ha nem is növelése, de) megtartása érdekében nem lehetünk ilyen felelőtlenek.
Korábban írtam már Megvásárolt barátság címmel egy posztot, ott is egy tipikus, szomorú jelenségre hívtam fel a figyelmet. Ezúttal egy másik jellemző dologra, a pletyka hatásaira szeretnék kitérni.
Sokszor aktív részvevőivé válunk egy közösségnek, olykor akad azonban, amikor csak elszenvedői vagyunk egy helyzetnek. Amikor tehetetlenségünk határtalan, csak a következményt érezzük hátunkon, mintegy korbácscsapásként, ami húsunkba csontig hatol. Fáj, sajog, vérzik, mégis kötve van kezünk.
Ki ne ismerné a pletyka fogalmát. Nem vagyok értelmező szótár, így ezt nem is részletezném. :-)
Azon túl, hogy pletyka "nem szép dolog", bizony időnként hatalmas károkat is tud okozni. Amikor egy-egy rosszindulatú szóbeszéd az emberi méltóságot, önbecsülést sérti, illetve rágalmaz, becstelen, rossz hírünket kelti. Ami megaláz, hitelünket vesztjük, így szinte egész létünket támadja.
Amikor gondolkodni káros
Korábban írtam Kommentelők kézikönyvében arról, hogyan "kell" egy-egy posztot, egy-egy gondolatot továbbgondolni, félreértelmezni, és belemagyarázni olyan dolgokat, amire az író sosem gondolt. Amikor egy-egy mondat után egy egész élettörténetet építenek fel, egy egész ember személyiségét álmodják meg, és ezért bántják, sértegetik, személyeskedő megjegyzéseikkel.
Nos, a pletykánál is ilyesmivel találkozunk. Amikor egy adott szituációt valaki többnek vél, továbbgondol, és kész rémtörténet kerül a sokadik emberhez, majd a nagy közösség az egyébként teljesen ártatlant hogyan ítéli halálra...
A pletyka jelenségével - ha az olyan méreteket ölt - egy főnöknek, egy jó főnöknek foglalkoznia kell. Nem dughatja homokba a fejét. Áldatlan feladat ez, és szomorú, hogy nem elég a munkával és a szakmával foglalkozni. De amennyiben egyben akarja tartani a közösségét, motiválni szeretné a beosztottjait, s valóban azt szeretné, hogy lelkesen végezzék munkájukat, nem teheti meg, hogy kimarad belőle.
Csírájában kell elfojtania a rémhíreket, és ha kell komolyabban fel kell lépni a rémhír terjesztőével, kitalálójával szemben. Etikai vétséget követ el az, aki embertársait ilyen gyalázatos módon vádolja meg. Egy valamit is magára adó cég pedig nem engedheti ezt meg, egy jó főnök megvédi a beosztottjait.
Hallgatni arany
Egy közösség tagjaként nehéz nem tudomást venni egy pletykáról. Hiszen jó esetben hallunk, látunk, szóval nehéz nem értesülni róla. Amit tehetünk, hogy nem adjuk tovább! Ne is véleményezzük! Ne szálljunk vitába vele, ne vitatkozzunk róla! Így talán megakadályozhatjuk terjedését, torzulását. Mert hogy legtöbb esetben a torzulás komoly probléma.
Vegyük azt, hogy nem teljesen kitalált dologról beszélünk. A legtöbb esetben azért valami elindítója van a dolognak. Valaki látott, halott valamit. Igen, de ha itt pontot tenne az illető, túllépne rajta, nem beszélnénk pletykáról. Azonban a rosszindulat azt eredményezi, hogy továbbgondolják... ráadásul a gondolatok gonoszak...
Bűnös gondolatok
Ha lát egy ölelést azonos neműek között, máris leszbikussá nyilvánítja és kiáltja ki őket. Ezzel ellentétben esetleg érzelmi kitörésként, megnyugtatásként, egy komoly probléma miatt feltörő sírás elfojtásaként csupán egy lelkesítő, nyugtató, megértő ölelés volt mögötte...
Ha lát egy ölelést ellentétes neműek között... máris szeretők! Mire a sokadik emberhez ér a dolog, már ő az a harmadik fél, aki miatt válnak, sőt, aki törvénytelen gyermeket vár egy nős embertől, ráadásul apakomplexusban szenved, mert jóval idősebb pasit csábított el! Ezzel ellentétben pedig lehet, hogy az illető csak édesapja barátja, vele nőtt fel, ő vigyázott rá kiskorában, nagybátyjaként szereti, tiszteli, vagy csak megköszönt neki egy munkát, egy baráti segítséget...
Ha azt látja, egyik kolléga a másiknak borítékot nyújt át... máris pénzre gondol. Valamiért lefizeti, zsarolja, vagy épp a hallgatását veszi meg... pedig lehet, hogy csak egy kölcsönt fizetett épp vissza, s megköszönte, hogy nehéz helyzetében kisegítette őt az illető, vagy egy képet tartalmaz a boríték, egy szép képeslapot...
Ha együtt lát távozni a munkahelyről két kollégát, azonnal továbbgondolja a dolgot... biztosan szobára mennek, és kellemesen töltik együtt a délutánt. Azonnal mindenki házasságtörő lesz, romlott és züllött személyiség... pedig lehet, hogy csak egy irányban laknak...
Ha két kolléga egy kocsiba száll, ráadásul rendszeresen, és még ellentétes neműek is... a rosszindulat azt mondatja másokkal, hogy félrelépnek... ezzel ellentétben csak lehet, hogy vidékről járnak be, egy útvonalon, s felezik az üzemanyagköltséget...
A tettes ismeretlen?!
Számtalan ártalmatlan kis semmiség, ami miatt ha valaki annyira fontosnak és felhatalmazva érzi magát, hogy "gondolkodjon", és "beszéljen", egy hatalmas balhé lesz... ami családokat tipor szép, emberi kapcsolatokat tesz tönkre, munkahelyi konfliktusokat okoz, miközben meggondolatlanul rágalmaz...
A pletyka eredete nagyon nehezen deríthető ki, nehezen göngyölíthető vissza. Persze nem lehetetlen megtudni, kitől indult, s akkor az ég kegyelmezzen neki! Másra ugyanis nem számíthat ebben az esetben, szóval jó, ha sűrűn imádkozik az illető! Komoly vétség ugyanis a másik rágalmazása, egy másik ember rossz hírének keltése.
A legtöbb esetben azonban nem derül ki a rosszakaró neve. Vagyis nem vagyok teljesen pontos, inkább úgy fogalmaznék, hogy nem lehet rábizonyítani, ki volt. Egy közösségben ugyanis mindig tudni lehet, ki kelti a feszültséget, ki generálja a rossz hangulatot. Általában mindenki tudja, ki a felbujtó. Ám az, hogy tudjuk, ki felelős érte, kevés a büntetéshez. Általában ezek az ügyek úgy záródnak, hogy a tettes ismeretlen.
Mégis jó, hogy ha van egy vizsgálat. Mégis jó, ha a főnök elé visszük az ügyet. Akkor is, ha a vége előre borítékolható. Mert talán meghúzza magát az illető, talán megijed, hogy egyáltalán mertünk beszélni, mertünk feljelentést tenni, meg mertünk szólalni. Hátha visszafogja magát... avagy nem, és akkor előbb-utóbb olyan hibát vét, amivel lebukik.
Mit tehetünk addig is?
A legjobb, ha próbálunk átnézni rajta. Járjunk emelt fővel, hisz mi nem vétettünk, nem csináltunk semmi rosszat. Félnivalója neki van, s nem nekünk. Érezze magát kellemetlenül ő, s ne mi. És gondoljunk a következőkre:
- Valószínűleg nincs elég munkája, ha ennyi ideje van munkaidőben másokkal foglalkozni. Ezt a főnök előbb-utóbb észreveszi, és "jutalmazza".
- Általában nincs saját élete, ha a máséval foglalkozik, ha másokén csámcsog.
- Magánéletében boldogtalan, és ezért próbál más boldog életébe belepiszkítani. Ha neki rossz, legyen másnak is rossz elvén működik az agya.
- Annál nagyobb öröme nincs az életben, mint más nyomorán mosolyogni, csámcsogni. Sajnáljuk érte szegényt, de nagyon, persze csak ha lesz egy kis szabadidőnk!
- Pokolian irigy mások boldogságára, hisz neki nem jutott belőle.
- Magányos, akkor is, ha családban él. Egyedül lehet, kettesben a rosszindulatával. Igaz barátok nélkül. Hú! Ne is gondoljunk bele, milyen élete lehet a munkán túl...
- Véletlenül se irigyeljük nyomorult életét, akkor sem, ha piszok csúf pletykát terjeszt rólunk. Próbáljunk felülemelkedni rajta, és nem lesüllyedni a szintjére. Egészen biztosan nem akarunk olyan életet, mint az övé!
És persze ne feledjük, mennyire rosszul érezheti magát a tudattól, hogy bár nem tudtuk rábizonyítani vétkét, de mindenki tudja, hogy ő volt az... összesúgnak a háta mögött... félelemben élhet ezentúl, azzal a tudattal, hogy mindenki tudja... mert mindenki tudja!
Mutassuk meg, hogy csakazértis boldogok leszünk, és nem foglalkozunk a rosszindulatával, tekintsünk pozitívan a jövőnk felé! Mi sem fogja jobban bosszantani rosszakarónkat, mint a boldogságunk! ;-)
Hozzászólások