Az újévi fogadalmak rabjai vagyunk. Bár sokan tudjuk, hogy marhaság, mégis valamiért hisszük, hogy egyszerűen el kell rebegnünk éjfélkor, mire vágyunk, mit szeretnénk megvalósítani az újévben. Rendszerint vagy közhelyeket mormogunk, vagy évről évre ugyanazokat a még mindig be nem teljesült vágyainkat fogalmazzuk meg.
Szeretnénk boldogok lenni
Ez így túlságosan általános. Kinek mit jelent a boldogság? A szerető társ? Egy jobban fizető munkahely? Egy varázslatos utazás? Kit mi tesz boldoggá? Nem túl konkrét. Mint ahogy az sem, vajon mit vagyunk hajlandóak tenni érte. Mit teszünk azért, hogy vágyainkat beteljesítsük, álmainkat valóra váltsuk?
Szeretnénk gazdagok lenni
Ez is egy általános, sokak által áhított cél. De vajon kinek mit jelent a gazdagság? Valaki milliárdokra, lottó ötösre vágyik. Valaki egy új autót szeretne. Míg mások egy saját lakást. Valaki csak beérné, ha nem lennének tartozásai, valaki már azzal is elégedett lenne, ha minden számláját időben ki tudná fizetni. Jó-jó, tudjuk, fontos a pénz, de vajon valóban akkora jelentősége van, mint amit tulajdonítunk neki? Persze tudom, nagyon jó lenne, ha nem kéne lesni az árakat, egyszerűen meg tudnánk venni, amire vágyunk. De vajon ha minden földi javunk, megvásárolt tárgyunk megvan, mire fogunk vágyni? Azok meghozzák a várva várt boldogságot?
Szeretnénk egészségesek lenni, maradni
Fontos dolog ez is. Mégis olyan sokan élnek egészségtelenül. Lássuk be, mi magunk sem teszünk meg mindent érte. Persze itt is rengeteg kérdés merül fel. Mit tehetünk egyáltalán? Nem bolondság-e, hogy annyi mindent betartsunk, és mások és saját magunk adta szabályok szerint éljük életünket, ahelyett, hogy pusztán csak élveznénk a napokat, a mát, a pillanatot? Vajon egészségesebbek, s így boldogabbak leszünk-e, ha lemondunk kedvenc, ámde egészségtelennek titulált ételeinkről? Vajon tényleg tovább élünk, ha minden szenvedélyünkről lemondunk? Vajon élünk-e egyáltalán, ha mindent szigorú szabályok szerint, szorongva teszünk? Boldognak lesz-e mondható életünk? Vagy csak jó hosszúnak a szenvedésünk?
Szeretnénk csinosabbak lenni
Valaki a súlyfeleslegétől szeretne szabadulni, valaki néhány kiló plusszra vágyik, hogy elérje az álomsúlyt. Persze nem csak a súly számít, a kilók, hogy mennyit mutat a mérleg. Tökéletes testet akrunk, mindenhol megfelelő idomokkal, pont úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. De akkor talán boldogabbak lennénk? Miért vagyunk képtelenek elfogadni magunkat úgy, ahogy vagyunk? Miért nem tudjuk magunkat ilyennek szeretni? Persze azt elvárjuk, hogy minket szeressenek, de jogos ez, ha még magunknak sem sikerül? Ha mi sem vagyunk elégedettek a tükörbe nézve, más hogyan is láthatna szépnek bennünket?
Belső harmónia
Vajon hová vezet az örök elégedetlenkedés? Ha soha, semmi nem jó nekünk, soha semmi nem felel meg, mindig mást akarunk, mindig a másét, vagy amit el nem érhetünk, akkor elfelejtjük azt, ami az életben a legfontosabb: elfelejtünk élni.
Talán csak az kellene, hogy örüljünk, hogy nevessünk, és lássuk meg az apró csodákat, amik körbevesznek bennünket. Ne a kifogást keressük, ne azt, mi mindent változtatnánk meg életünkben, hanem vegyük számba, mivel vagyunk elégedettek, mit értünk el, mire vagyunk büszkék.
Akkor talán nem csak az óévet, de az újévet is színesebbnek látjuk, reményteljesebbnek. Egyszerűen csak annyit határozzunk el, hogy többet mosolygunk, nyitott szemmel járunk, többször öleljük magunkhoz szeretteinket, és többször mondjuk el nekik, mennyit jelentenek számunkra.
Nem kellenek a nagy fogadalmak, nem kellenek a nagy szavak. Vegyük észre, hogy az élet sok apró kis dologból áll, sok apró dologból épül fel, s egyszerűen csak élvezzük, ami megadatott, s ne azon búslakodjunk, amink nincs, s talán nem is lesz soha.
Hozzászólások