Sokat foglalkoztam a közösségi oldal használatával. Írtam már a felhasználókról, a párkapcsolataink, családi állapotunk nyilvánossá tételéről, beszéltem az emberi kapcsolatainkról is. Kifejtettem, hogy véleményem szerint mikor kerülhetünk tiltó listára.
Most egy újabb kényes témát érintenék a közösségi oldallal kapcsolatban. A közös néven lévő, közösen használt fiókot.
Szép dolog a szerelem, a boldog párkapcsolat, a harmonikus együttlét. Amikor két ember annyira szereti egymást, hogy összekötik életüket, amikor igazán fesztelenek, boldogok együtt.
Azonban pusztán azért, mert jól érzik magukat együtt, egymással, közös programjaik, közös életük van, fel kell-e adni saját személyiségüket? Hiszen ettől még két külön emberről beszélünk. Igen, változnak az évek alatt, összesimulnak, egymáshoz csiszolódnak. Kicsit megváltoztatják egymást, kompromisszumokat kötnek, néha engednek, míg máskor erősebben kiállnak akaratuk mellett. De vajon fel kell-e adni teljes egyéniségüket?
Igazából sosem értettem, mire jó a közös közösségi fiók. Sőt, engem kifejezetten zavar, ha az két néven szerepel. Sosem tudom, éppen ki ül a gép előtt. Ha lájkol valamit, vajon melyikőjük teszi? Ha hozzászól, véleményt nyilvánít, vajon ki hallatja a hangját? Persze tudom, akár oda is írhatja, hogy most ő épp kicsoda.. de annak mi értelme? Azért lenne a név, hogy azonnal mindenki lássa…
Aki meg azt állítja, hogy nincs jelentősége, ki írja éppen, nagyon téved. Mert olyan nincs, hogy két ember mindig mindenben egy véleményen legyen. Igenis születhetne két különböző hozzászólás a felektől. Igenis lehetnek más állásponton egy kérdésben.
Részemről én lazán oldom meg ezeket a helyzeteket: letiltom a közös fiókkal fent lévő ismerőseimet. Bár hozzáteszem, ez eddig nem sokszor fordult elő. Pusztán azért, mert ismerőseim általában úgy gondolkodnak, úgy vélekednek erről, ahogy én. Nem meglepő módon (nem csak ezért, hanem sok más egyéb ok miatt is) később meg is szakadt a kapcsolatunk azokkal, akik letiltásra kerültek. Egyszerűen túlságosan másképp gondolkodtunk az életről. Szóval ismerőseim egyetértenek abban velem, hogy a közös néven lévő közösségi oldal nem felnőtt megoldás, és nem egészséges dolog.
Szerintem nem jó ennyire elvenni a másik életterét, ennyire összebújni, egymásba olvadni. Nem jó dolog rákényszeríteni a másikra akaratunkat. Nem szerencsés dolog ennyire kontrol alatt tartani a másikat. Nem egészséges, és nem tesz jót egy kapcsolatnak sem.
Kell a szabadság a párkapcsolatban is. Kell a bizalom. Ha annyira sem bízunk a másikban, hogy engedjük neki a külön, saját nevén lévő fiókot, ott szerintem nagyon nagy baj van. Akkor az élet más területén sem harmonikus az a kapcsolat, csak felszínes, a külsőségekre adó kényszerkapcsolatról vagy érdekkapcsolatról beszélünk.
Ha szeretünk valakit, sok mindent képesek vagyunk megtenni érte. Akár feladni is addig jónak hitt eszméinket. Megváltoztatni álláspontunkat. De abba gondoljunk bele, mennyire szeret vajon a másik bennünket, ha arra kér, adjuk fel önmagunkat? Vajon valóban minket szeret? Sok mindent lehet kérni a másiktól a szeretet nevében. És sok kívánságot lehet teljesíteni. De van egy határ, ami már nem fér bele...
Már tudom szeretni nem azt jelenti,
Hogy két ember egy igát von.
Hanem a másikat bíztatni,
Repülni át egy világon…Kowalsky meg a Vega
Ha szabadságra vágysz, kinyitom az ablakot,
Ha repülni szeretnél, még szárnyakat is adok!
Repülj kedvedre, szabadon szállj a messzi égen,
Tekints le a földre, nézzél körbe a messzeségben!
Légy nagyon boldog, de csak picit nélkülem,
Élvezd az életet kicsit másképp, s nem mindig velem,
De ha megfáradnál, megpihennél, visszavárlak,
Tárt karokkal meleg szívembe zárlak.
Sose kérdem én, hogy merre jártál,
Hogy a messzeségbe miket láttál, mit csináltál.
Nem fájdalom nekem utadra engedni,
Nem nehéz számomra így kedvedre tenni.
Ha érzem, menni akarsz, máskor én küldelek,
Kinyitom az ablakot, hogy kiengedjelek,
Tudván, hogy visszajössz. Nekem így jó Veled.
Hozzászólások