Ritkán írok munkahelyi kapcsolatokról, pedig már sokszor megállapítottam, hogy többet kellene. Elvégre munkahelyünkön több időt töltünk, mint otthon. Legtöbb emberi kapcsolatainkat ott éljük meg. Igaz az már ritkább, amikor párkapcsolatunk is ott alakul ki, netán utána is együtt dolgozunk párunkkal.
Annak, aki keveset jár társaságba, néha mozdul csak ki otthonról, és feltéve, hogy nem él az Internetes társkeresés lehetőségével, az egyik vagy inkább az egyetlen lehetősége a munkahelyen kapcsolatot teremteni, a munkahelyen párra lelni. Amennyire adja magát ez a helyzet, amennyi előnnyel jár, annyi veszélyt is rejt magába.
Közös érdeklődés
Az egy munkahelyen való dolgozás lényegében azt jelenti, jó esetben azt jelenti, hogy egy érdeklődési körrel rendelkeznek. Biztosra vehető, hogy lesz közös téma.
Persze az más kérdés, hogy munkaidő után miért jó munkahelyi dolgokról beszélgetni.
Azonos munkaidő-beosztás
Jó esetben általában a munkaidő beosztás is egybeesik, vagyis ezzel együtt a szabadidő is. Könnyebb összehangolni a programokat, szabadságot. Randizgatás fázisában ez nagyon jó.
Ugyanakkor lehet ez hátrány is, hiszen ellentétes munkaidő-beosztásnál könnyebb megoldani a gyermekfelügyeletet, egyik szülő viszi, míg a másik hozza őket az óvodából, iskolából.
Jövet-menet
Együtt lehet menni a munkába, jönni a munkából. Elméletileg több időt lehetünk együtt. Eleinte ez élvezetes, szórakoztató, és kielégítő.
Később viszont ez hátrány, nem érezzük magunkat kellően szabadnak, mintha minden lépésünket felügyelné párunk, mintha öt percünk se lenne a másik nélkül. Levegőhöz sem jutunk, idő előtt fojtogatni kezd a kapcsolat.
Ismerkedni ugyan könnyebb azonos közegben, azonban kapcsolatot fenntartani, dolgozni, egy esetleges szakítás után is egymást kerülgetni már nem biztos, hogy olyan nagyon szerencsés. Nehéz megtalálni az egyensúlyt a munka és magánélet között. Persze nem lehetetlen, de a legtöbb embernek sajnos nem sikerül.
Amikor dúl a szerelem, az érintett felek szinte észre sem veszik, hogy túlságosan sok időt töltenek el munkaidejükben egymással, magánéletükkel.
Ez egyrészt azt jelenti, hogy nem munkával töltik idejüket, vagyis a munka rovására, minőségére történik mindez. Nem tudnak maximálisan egymásra és munkájukra is figyelni.
Másrészt roppant zavaró a munkatársaknak, akik eleinte bár megpróbálnak jó képet vágni hozzá, mosolyogva fogadni, még netán örülni is neki, később tapintatosan nem tudomást venni róluk, majd amikor állandósulnak a munkahelyi beszélgetések, puszik és ölelések, már szabályosan zavarba is vannak miattuk.
Egy idő után rossz ez magának a párnak is. Hiszen ha túlságosan sok időt töltenek együtt, az sem jó. Nem lesz téma az esti vacsoránál, nem lesz semmi újdonság, nem lesz mit mesélni egymásnak, egyszerűen nem tudnak mit megosztani a másikkal, ha sülve-főve együtt vannak.
A folyamatos együttlét megöli a kapcsolatokat. Kell a szabadság a párkapcsolatban is. Néha kell egyedül lenni, másokkal lenni. A munkaidőben és szabadidejükben is együtt lévő párok általában hamarabb megunják egymást. Hamarabb kiég a kapcsolatuk, egyszerűen túl sokat vannak együtt. Lehet, hogy eleinte lángolnak, de a tűz ereje nem tart soká. Szükség van néhány lépés távolságra ahhoz, hogy érezzük a másik hiányát, hogy elmondhassuk, hiányzol. Aki folyton belebotlik a másikba, nem ismeri ezt az érzést. Kell a külön töltött idő, hogy jobban tudjuk értékelni az együtt töltött perceket.
Ahogy idővel a lángoló szerelem és szenvedély szeretetté változik, úgy lesz terhes a folytonos együttlét. Érezni kezdik a párok, hogy teher ez számukra. Állandó felügyelet alatt állni, és tartani a másikat, nem egyszerű. A folyamatos kontrol idővel megöli a legnagyobb szerelmet is.
Amikor pedig véget ér a kapcsolat, iszonyú nehéz egy helyen dolgozni tovább, egymást állandóan látni, kerülgetni, muszájból beszélni egymással.
Magas érzelmi és értelmi intelligencia szükséges ahhoz, hogy egy pár mindkét tagja egy helyen tudjon dolgozni. Figyelembe kell venniük nem csak saját, a másik, de munkatársuk, főnökük szükségleteit is. Szem előtt kell tartaniuk a munkájukat, a kollégáikat, felelősséggel kell ellátni a hivatásukat hétköznapokon.
Nem véletlen, hogy a legtöbb munkahelyen nem örülnek a párkapcsolatnak. Amennyiben kialakul, komolyra fordul, a legtöbbször dönteni kell, ki keressen magának új állást, új munkahelyet. A legtöbb munkahelyen csak akkor engedélyezik párok munkáját, ha két külön osztályon dolgoznak. Persze ennek is csak akkor van jelentősége, ha nem keresik egymás társaságát. Ha komolyan veszik munkájukat, és nem akarnak folyton egymással lenni. Hiszen ha folyton „meglógnak”, és lopva szereznek maguknak kellemes perceket, hamar kivívhatják munkatársaik, feletteseik haragját.
Az életben amúgy sem egyszerű feladat összehangolni a munkát a magánélettel. Ha nehezítve van ez azzal, hogy egy helyen dolgozunk, máris bonyolítottunk a helyzetünkön. Kevesen tudnak megbirkózni ezzel a feladattal.
Hozzászólások