Csakazértis

Adott egy alacsonyabb, túlsúlyos, a lánynál néhány évvel fiatalabb, és hát mondjuk ki nem éppen szép srác, aki tele volt ugyan ambícióval, pénzzel viszont nem. Frusztrálta a nem éppen kosaras alkata, ugyanakkor elég beképzelt, szétszórt, és a következményekkel nem törődöm személyiség volt.

Ehhez képest a lány kifejezetten csinos, átlagos magasságú, jó munkahellyel, konkrét célokkal, elért eredményekkel rendelkező. Fel tudott már mutatni egy szépen berendezett lakást, utazások kellemes emlékeit. Mindössze egy harmonikus kapcsolat hiányzott az életéből.

Egyszer volt, hol nem volt

A történet úgy kezdődött, mint minden mesében: egymásba szerettek, és azt hitték, életük végéig együtt lesznek. Igen, minden hibája, testi adottsága ellenére is szerette a lány a fiút.

Találkozgattak, ismerkedtek, tényleg jól megvoltak. Utólag visszagondolva persze voltak intő jelek, de ezekre ilyenkor az ember hajlamos nem figyelmi, rálegyint. Ilyen volt pl, hogy együttlétük alatt nem mutatta be a szüleinek a fiú a lányt, nem ült ott vele a karácsonyi asztalnál, külön töltötték az ünnepeket, mert hogy a fiú számára a család szent volt. A család alatt a szüleit és a húgát kell érteni. Egy nagy gyerek, aki 30 évesen nem képes elszakadni a szüleitől… eleinte ezt édesnek gondolta a lány, később zavarónak, és rá nézve megalázónak. De hát mit csinált volna, szerette!

Hidegzuhany

Egyszer úgy ment el otthonról a fiú, hogy véletlenül belépve maradt a közösségi oldalán. A lány sosem volt korábban féltékeny. Nem olyan típus, illetve a fiú sem adott rá okot. Szóval minden hátsó szándék, rossz érzés nélkül lesett bele a fiókjába. Ám amit ekkor látott, az ledöbbentette. Intim, hosszan tartó, és hónapok óta folyó csetelés mással! Nem kapott levegőt, egyszerűen nem értette a dolgot. Ezt követte, és ezt már szándékosan, hogy belenézett a telefonjába. Sms váltások, konkrét találkozók megbeszélése, illetve a találkozás utáni üzenetek, a jóleső, kellemes együttlétekről. Hidegzuhany. Kétségbeesés. Számonkérés.

Kisfiús bájjal, határtalan sajnálkozás közepette, megbánó arccal kért bocsánatot a fiú. Elmondása szerint érzelem nélküli szexkapcsolatról volt szó, ami valójában kielégülésen kívül semmit nem jelent számára, épp ezért játszi könnyedséggel megígérheti, nincs folytatás, érzelmileg nem kötődik a csajhoz. Kérte, könyörgött a lánynak, hogy ne hagyja ott.

Megbocsájtás

Nagy lelki traumán túl lépve a lány vele maradt. Szerette. És valóban kapott tőle egy második, egy igazi esélyt a fiú. Minden igyekezetére szükség volt, hogy ne hánytorgassa fel többé az esetet, hogy elnyomja magában az akkor átélt emlékeket. De tudta, ha együtt szeretnének maradni, valóban nem szabad többé szóba hoznia. Ugyanakkor természetesen semmi nem volt olyan többé, mint azelőtt. A kisördög már ott volt, jelen volt, és az első gondolata mindig az volt a lánynak, kivel van a fiú, mit csinál és miért. Akkor is, ha ennek nem adott hangot.

A belső feszültsége, az idegessége azonban megnyilvánult. Türelmetlen volt, sokkal hamarabb összekaptak, gyakoribbak lettek a veszekedések, apró-cseprő dolgokon vitáztak. Miközben a háttérben a megcsalás húzódott meg. De erről nem beszéltek többet. A kapcsolatuk innentől kezdve nyilván nem volt jó. Mindennek nevezhető, csak harmonikusnak, kellemesnek nem. A szíve mélyén nem tudott megbocsátani a lány, akkor sem, ha kimondta ezt a szót. Ritkábban találkoztak, bár még mindig szinte naponta beszéltek telefonon.

Az élet ismétli önmagát

Talán egyenes út vezetett odáig, hogy ismét talált magának valakit a fiú. Ami még mondhatni, érthető is lenne, valóban nem volt már felhőtlen a kapcsolatuk. Ám ahogyan intézte a dolgot, ahogy szembesült a lány vele, minden volt, csak épp nem tisztességes. Hiszen nem szakítottak, együtt voltak még.

Egyszer csak meglátta a lány a fiú közösségi oldalán, ahol a vele töltött idő alatt is egyedülállóként szerepelt fiú már kapcsolatban van, egy hónapja. És persze a megjelölt lány nem ő volt… Vele beszél minden nap, éppen a nyári közös szabadságot tervezték, és közben mással való kapcsolatát publikálja? Ezen a ponton már nem is kereste a szavakat. Már nem voltak.

Újabb esély

Hosszas telefonbeszélgetés követte a felismerést. Ami során megtudta, hogy kell a fiúnak a lángolás, az új, az izgalom, az ismerkedés varázsa. Az új lány elvarázsolta, sőt, mi több, szereti, és igen, szüksége van rá. Elmondta, hogy szereti még őt is, másképp, de már nem lángol iránta, hanem mély szeretetet érez, átalakult a szerelem. Ugyanakkor nem szeretné elveszíteni, nem akarja, hogy kilépjen az életéből. Még mindig nem szakítottak! Kérte, hogy fogadja el a helyzetet, adjon neki időt, teret és szabadságot.

És a lány adott. Annak ellenére, hogy megalázó volt a helyzet, hogy tudta, semmi értelme. Az esze tudta, de a szíve nem volt képes elfogadni. Ésszel pontosan felmérte, hogy vége, nincs értelme, a szíve még reménykedett, hogy ha elmúlik a lángolás, visszatalál hozzá a fiú. Várt.

Lezárás

Továbbra is szinte minden nap beszélgettek. Még akkor is felhívta őt a fiú, mikor a másik lánynál volt. Átsírt éjszakák, rettegett nappalok követték egymást. Mígnem a szíve is megértette a lánynak, hogy ez már nem kapcsolat, hogy vége, és bárhogy könyörög a fiú, nincs értelme folytatni ezt a szenvedést.

Lezárta a „kapcsolatukat”. Lezárta, kimondta, és valóban pontot tett a végére. Hogy feldolgozhassa a történteket, hogy megértse a megérthetetlent, és elfogadja, nem voltak jók együtt, hogy túllépjen, tovább, és lehetőséget adjon magának a boldogságra, mással. Négy éve lett oda. Négy éves kapcsolat zárult le, aminek a vége valóban szenvedés volt.

Most már utólag a lány is tudja, hogy nem lehet egy kapcsolatot helyrehozni megcsalás után. Mert többé már nem lesz ugyanaz. Nincs feltétel nélküli bizalom, befészkeli magát a rettegés, hogy mikor ismétlődik meg. Mert bizony aki egyszer megtette, megteszi még egyszer, és még egyszer. Mondhatni a második pofont magának kereste. Az első után ott kellett volna hagynia. Ha elég erős lett volna. Ha nem szerette volna ennyire. Ha…

Isten nem ver bottal

A dolog érdekessége, hogy alig szakítottak, a másik lány is otthagyta a fiút… végül két szék közül a földre került.

Hát igen! Isten útjai kifürkészhetetlenek!