Az este boszitalálkozóra voltam hivatalos. Legkedvesebb, szívemhez legközelebb álló kis boszorkányokkal töltöttem nem csak az estét, de az éjjelt is. Túl sok alvás nem volt a programban. Leginkább ki és átbeszéltük életünk apró-cseprő eseményeit. Kisebb-nagyobb fortélyokat szőttünk, bájitalt kevertünk. Vudubabáinkat csak azért nem vettük elő, mert az egy másik találkozó kelléke. Néhányan megérdemelték volna... :-)
Az este megállapítást nyert, hogy egyikünk sem ott tart, ahol azt tervezte. Egyikünk sem a több évig tanult szakmájában dolgozik. Egyikünk sem ment hozzá álmai hercegéhez. Egyikünk sem lakik kacsalábon forgó házban. De még csak palotánk sincs.
Ezek ellenére mindannyian elégedettek, boldogok vagyunk. Összességében elmondható, hogy fejlődtünk, és nem vissza. A magunk módján sikeresek vagyunk. Párkapcsolatunk kiegyensúlyozott, harmónikus. Ami talán a legfontosabb: magunkra és egymásra is van időnk. Bár azt mondják, időnk arra van, amire szánunk. A mondás igaznak bizonyul.
Nem biztos, hogy oda kerülünk, ahol lenni szeretnénk.
De az biztos, hogy ott vagyunk, ahol lennünk kell.
Letértünk a megálmodott útról. Terveink időközben megváltoztak. Minden útelágazásnál döntenünk kellett, merre menjünk tovább. Vagy legalábbis dönthettünk. Sodródhattunk volna az árral is, bár az talán kényelmesebb megoldás lett volna, de úgy valószínűbb, hogy nem a saját életünket éljük. Mi mindig döntöttünk. Hol jól, hol rosszul, ez mindig csak utóbb derült ki.
Bárhová is sodort az élet, nem bántunk meg semmit. Sem azt, amit tettünk, sem azt, amit nem tettünk meg. Néha engedtünk a kísértésnek, néha mertünk más irányba fordulni.
Ma reggel hasonló gondolatokkal a fejemben ébredtem. Körbenézve sok kis boszorkány álmos tekintetével találkoztam. Mikor összeszedtem magam, határozott léptekkel indultam a garázs felé. A falnak támasztott járművek közül bár azonnal megtaláltam a sajátomat, mégis egy másik után nyúltam.
Ma reggel másik seprűre ültem, és más irányba indultam el. S hogy jól döntöttem-e, az majd kiderül!
Hozzászólások