Csakazértis

Mindenki életében legalább egyszer elmondhatja, hogy megtalálta, rátalált arra az emberre, akit szívvel-lélekkel szeret. Legalább egyszer szerelmesek leszünk életünk folyamán. Csalódásaink ellenére sem szűnik meg a szív szeretni. Addig dobog lelkesen, míg mi is elmondhatjuk: itt van! Végre!

Legalább egyszer utunkba sodor az élet olyan személyt, akiért őszintén tudunk lángolni, égni. Onnantól már csak rajtunk múlik, képesek leszünk-e megtartani. Hiszen nem csupán megtalálni, megszerezni kell a másikat. Megtartani és megbecsülni sokkal nehezebb feladat. Márpedig a lángot táplálni kell, máskülönben fénye kihuny, és csak kellemetlen hűvös marad a melegsége után.

Jó esetben olyan személy mellett horgonyzunk le, aki elvarázsol, elbűvöl. Nem csak addig, míg lila köd borul a kapcsolatunkra. Nem csak egy jó dumával kápráztat el. Nem csak az első randin nyűgöz le. Hanem nap, nap után képes szikrára gyújtani lelkünket. Folyamatosan a fellegekben járunk miatta. Azon kapva magunkat, hogy ébren álmodunk. Mellette meg tudjuk valósítani nem csak álmainkat, hanem újra tudjuk élni a varázslatot, a csodát.

Tanulj meg mosolyogni. A mosolyban mágikus erő rejlik. Amíg az ember mosolyogni tud, addig képes a további harcra. És aki harcol, az győzhet is...!
Marcus Aurelius

Szerencsés esetben olyan személy mellett kötünk ki, aki megmosolyogtat. Aki humorával színt visz napjainkba. Aki szavaival felemel, magához húz, és gúzsba köt. Aki tetteivel tiszteletet vív ki magának. Aki nem csak az arcunkra képes mosolyt csalni, de lelkünk mélyét is megmelengeti.

Akire a messzi távolból csak rá gondolván is mosolygunk, szívvel-lélekkel, őszintén. Aki mellett eltörpülnek a gondjaink, mert képes másképp láttatni azokat. Aki ha csendben ránk tekint, egész lénye olyan pozitív kisugárzást áraszt felénk, ami folytonos mosolyra készteti lelkünket.

Akinek a szeme némán mosolyog. Akinek ha az ajka is mosolyra görbül, akkor aztán elolvadunk. Újraéljük, újragondoljuk álmainkat, ezúttal úgy, hogy része lesz életünknek, mintha mindig is az lett volna. Akit ha épp nem látunk, akkor is képes a mosolyával beragyogni a napunk.

Minden nő megérdemel egy pasit, aki még akkor is mosolyt tud csalni az arcára, amikor semmi oka nincs rá. Amikor összedőlt a világ körülötte, amikor mindent elveszített, mert egy mosoly pillanatok alatt rádöbbenti: ami számít, az már ott van az életében, az összes többi meg kit érdekel. Szóval erre képes egy mosoly tőle: visszahoz a jelenbe, és segít élni...
Oravecz Nóra

Mosolyterápia. Talán ennek nevezném. A mosoly erős. Olyan ereje van, hogy két lelket egy láthatatlan, vékony szállal összekötve képes szilárdan egymáshoz láncolni.

Szeretem, ahogy vígan mosolyogsz,
Szeretem, ahogy boldogan ragyogsz.
Szeretem válladra hajtani fejem,
Szeretem, ahogy simogatod a lelkem.

Gondolkodom. Néha szoktam. Azt mondják, időnként hasznos elfoglaltság ez. Máskor meg egészen kifizetődő. Egyeseknek fárasztó, és bizony nehéz. Általában én könnyen veszem az ezzel járó akadályokat. Nem érzem megerőltetőnek. Agyi tevékenységem rendszerint nem áll le. Állandóan kattogok valamin, valahogy. Gondolataim mentén néha új utakra tévedek. Néha egészen más irányba megyek, mint azt eredetileg terveztem.

Rendszerint mindenből ki tudom hozni a jót. Mert hogy nem jó megragadni a szürkeségben. Nem jó beleveszni a szürke hétköznapokba. Gondolatban dől el minden. Ezt mondják. Igaz lehet. Gondolatainkkal rengeteg mindent tudunk befolyásolni. Akkor is, ha nem mondjuk ki őket. Ha csak csendben, magunkban visszük tovább.

Na jó, elismerem, én nem ilyen vagyok. Sokat beszélek. Szeretem megosztani másokkal, ami a fejemben jár. Senkitől nem várom el, hogy kitalálja. Mellettem aztán nem kell gondolatolvasónak lenned! Hiszem, hogy hasznos dolgok is megfordulnak a buksimban. Többek között ezért kezdtem blog írásba. Hogy kiírjam magamból, ami foglalkoztat. Mert talán mást is érdekel. Talán érdekes dolgok kavarognak bennem.

Szárnyalnak a gondolataim. Mindenről eszembe jut valami, valami jó persze. Néha elég csak egy illat hozzá. Egy kép. Vagy egy jó cikket elolvasni. Néhány sorból időnként kész kisregény születik bennem. Minden érdekel. Minden foglalkoztat. Hiszem, hogy mindenből ki lehet hozni a legjobbat, valami szórakoztatót, más által is élvezhetőt. Amit könnyű megemészteni.

Talán képes vagyok gondolataimat úgy tálalni, hogy az ínycsiklandozó legyen mások számára is. Hiszem, hogy írásaimmal elgondolkodtatok másokat. A gondolkodók táborát növelem. Na ez jó! Frappáns gondolat! :-)

Lehetsz bármilyen magabiztos. Bármilyen határozott. Nyitott, szabadelvű személyiség. Képviselhetsz komoly értékeket. Lehet reális értékrended. Maximálisan bízhatsz a másikban. Feltétel nélkül szerethetsz. Lehetsz odaadó és megértő. De a Te életedben is elérkezik az az idő, amikor egy apró kis résen felüti fejét a zöld szemű szörny.

Amikor kételkedsz párod hűségében. Amikor találgatod magadban, merre járhat, kivel lehet. Amikor kétkedve fogadod minden szavát. Amikor fürkészed a tekintetét. Amikor minden mondatába mást hallasz bele. Amikor bár nincs semmi bizonyítékod, mégis azt hiszed, nem te vagy az egyetlen az életében.

Minél jobban kételkedsz, minél jobban keresed a válaszokat, minél határozottabban hiszel a gondolataidnak, annál biztosabb, hogy legbelső félelmed valóra válik.

Hamarabb eljön az, amitől félsz, mint az, amit remélsz.
Publilius Syrus

Az ember nem monogám típus alapjában véve. Éppen ezért nehéz elvárni a másiktól, hogy holtomiglan holtodiglan hűséges maradjon. Nyilván törekszünk erre. Az igény megvan bennünk. Az akarat is. De ritkán sikerül. Mert ez a természet megerőszakolása. Kimondjuk, vagy sem, de így igaz. Nem azért jöttünk e földre, hogy merev korlátok közé szorítsuk magunkat, vágyainkat. Élvezni kell az életet. A másik tiszteletben tartásával. De közben nem szabad szem elől tévesztenünk a saját igényeinket sem. És hát miért zárnánk ketrecbe a másikat, miközben néha magunk is szárnyalni vágyunk?

Nem vagyok féltékeny típus, csak éppen nem tudom elviselni, ha hozzányúlnak ahhoz, ami az enyém...!
Moulin Rouge c. film

De vajon lehet-e az enyém egy másik személy? Bármennyire is szeretem, sosem birtokolhatom. Nem tárgy. Lelke van. Személyisége. Egyénisége. Tartása. Szíve. Hogyan is sajátíthatnám ki? Mindenki szabadnak született. Mindenki szeretetre, de ugyanakkor szabadságra vágyik. Csak épp egy picit. Egy kicsit másképp.

Ez nem jelenti azt, hogy hátat fordítanánk addigi életünknek. Nem jelenti azt, hogy mindent feladva hanyatt-homlok más irányba fordulnánk. Csak annyit jelent, hogy néha repülni szeretnénk. Repülni vágyunk. Fent a fellegekben járni. Hogy aztán fészkünkbe visszatérve bizton tudjuk, jó helyen vagyunk. Hazaértünk.

Ha szabadságra vágysz, kinyitom az ablakot,
Ha repülni szeretnél, még szárnyakat is adok!
Repülj kedvedre, szabadon szállj a messzi égen,
Tekints le a földre, nézzél körbe a messzeségben!
Légy nagyon boldog, de csak picit nélkülem,
Élvezd az életet kicsit másképp, s nem mindig velem,
De ha megfáradnál, megpihennél, visszavárlak,
Tárt karokkal meleg szívembe zárlak.
Sose kérdem én, hogy merre jártál,
Hogy a messzeségbe miket láttál, mit csináltál.
Nem fájdalom nekem utadra engedni,
Nem nehéz számomra így kedvedre tenni.
Ha érzem, menni akarsz, máskor én küldelek,
Kinyitom az ablakot, hogy kiengedjelek,
Tudván, hogy visszajössz. Nekem így jó Veled.

Na de miért is? A csapból is az folyik, hogyan éljünk egészségesebben. Mi mindent tehetünk azért, hogy szellemileg-testileg fittek maradjunk. Ezer dolog közül választhatunk, ki-ki saját belátása, ízlése szerint. De vajon miért választja valaki az egészséges táplálkozás, egyáltalán a táplálkozás helyett azt, hogy hatalmas vitamindózisokkal sokkolja testét? Máját? Erre nem sikerült még rájönnöm. Valahogy erre a kérdésre nem találom a választ.

Annyiféle táplálékot vihetünk be szervezetünkbe, amik nem csak finomak, de igen hasznosak is. Ha valóban tudatosan akarjuk összeállítani étrendünket, megtehetjük. Ezernyi segítséget kínál hozzá az Internet világa, az ismerősi körünk. Ízletes, tápláló és igazán ínycsiklandozó ételek, desszertek milliói között szemezgethetünk. Változatosan lehet főzni-sütni. Arról már nem is beszélve, hogy ételeink, süteményeink fogyasztása egész szertartásos módon élvezetes, összetartó az ismerősi körben, megélhetjük mintegy szeánszként is.

Ezzel szemben miért jó, ha egy marék, különböző, mesterséges tápanyagot viszünk be szervezetünkbe? Senki ne higgye, hogy a vitaminba csak vitamin van… Van benne bőven adalék, összekötő anyag, színezőanyag, amire igazából szervezetünknek semmi szüksége sincsen.

Csak egy okot találtam arra, miért kapkodják mégis sokan a kis színes bogyókat. Egyszerűbb bekapni néhány szemet, mintsem órákig főzni-sütni. Hozzájuk képest egy gyümölcs megmosása is bonyolult feladatnak tűnhet. Bármilyen kis táskában elférnek, és napközben, utazás alatt is könnyen magunkhoz vehető.

Nagyjából itt ki is merült, ami mellettük szól. Drágák, teljesen feleslegesek az egészséges szervezet számára. Kiemelném az egészséges szót! Hiszen ha valaki betegség miatt legyengült, műtét után van, gyermeket vár, vagy bármi olyan hatás éri, amitől átmenetileg megváltozik a szervezet igénye, hát ez esetben érthető, mert a természetes vitaminok mellett kell egy kis mesterséges utánpótlás is. Átmenetileg. Ez is kulcsszó!

Ezt leszámítva csak egy újabb teljesen felesleges divatőrület, amivel a gyógyszergyártó cégek amúgy sem csekély bevételét növelhetjük.

Részemről maradok a gyümölcs, zöldség és egyéb finom ételek fogyasztásánál! A gőzölgő, illatos, szépen megterített asztalkám mellett, barátaimmal együtt elmondok egy imát: Mindennapi vitaminjainkat add meg nekünk ma! Ámen!

Magam is gondolkoztam már ezen a kérdésen. Valaki számára Angyal vagyok. Egy gyémánt, egy ajándék. Csiszolatlan, de azért értékes. Fényes és csillogó. Egyedi és drága. Angyalian elbűvölő. Csábítóan vonzó. Talán bájos is. Legalábbis remélem. És csak egy személynek. Szigorúan csak egynek. Shekinah, a feltétel nélküli szeretet angyala. Ez lennék?

Az angyal olyan, mint a gyémánt. Nem lehet csinálni, csak találni. És nincs két egyforma a világon...
Charlie angyalai c. film

Másnak talán kísértés. Akinek nehezen állnak ellen. Aki átsuhan életükön, egy-egy rövid epizódjukat kiszínezve. Akivel olykor szeretnének együtt lenni, de mégsem lehet. Aki olykor elvarázsolja őket, mégis olyan hőfokon ég, hogy nem lehet megérinteni. Egy kísértés. Akit szeretnének magukénak tudni. Egy látomás. Aki megközelíthetetlen. Érinthetetlen. Elérhetetlen. Számukra mindenképp. Mert csak egy társ létezik. Minden más csak játék. Csak flört. Csak kísértés. Ez lennék?

Az ember legtöbbször nem azokat a kísértéseket bánja meg, amelyeknek engedett, hanem azokat, amelyeknek ellenállt...!
William Somerset Maugham

Talán ördögien angyali az énem. Kiismerhetetlen. Megfoghatatlan. Sokszor érthetetlen. Ugyanakkor tiszta, szeretetre méltó. Őszinte. Néha bántóan őszinte. Olykor rossz. Nőiesen vad. Gyengéden erőszakos. Ördögien elbűvölő.

Sosem lehet tudni egy nőnél, hol végződik az angyal, és hol kezdődik az ördög...
Heinrich Heine

Mindenkinek mást engedek láttatni magamból. Képes vagyok megújulni, virulni, kinyílni. Olyan vagyok, aki tud örülni az élet nyújtotta apró örömöknek is. Nem nagy dolgokkal lehet engem elvarázsolni. Egészen apró, pici csodatétemények kellenek ahhoz, hogy valakinek kinyissam a szívem. A lelkem legmélyére azonban csak néhányan láthatnak. Titkok kövezik utamat. Nem mindenki kapja kézhez a megfejtést. A kulcsot ki kell érdemelni.

Mindenki számára az vagyok, aki lenni szeretnék. Mindenki olyannak lát, akit láttatni engedek. Titokzatosság lengi körbe énemet. És ez így van rendjén. Talán pont ezt akarom. Ilyen akarok lenni. Egy Angyal, aki csodásan játszik az élet hegedűjén. Akinek kezei közül lágy dallam születik, melyet csak az hallhat, akinek érzékeny füle van a varázslatos égi muzsikához.

Rossz vagy? Hisz én is az vagyok!
Ettől érdekesek az együtt töltött napok.
Unalmas jónak lenni nélküled.
Sokkal jobb rossz lenni Veled!