Csakazértis

Amikor nem egyedül utazunk, mással megyünk az úton, az jó esetben boldogsággal tölt el bennünket. Jó érzés kedvesünket magunk mellett tudni. Biztonságos távolságban. Tudván, ha szükségünk van rá, csak ki kell nyújtani a kezünk. Ha hallani szeretnénk, csak beszélni kell hozzá. Ha védelmező ölelésére vágyunk, csak a vállára kell hajtanunk a fejünk. Jó érzés megosztani vele gondolatainkat, élményeinket. Jó megélni együtt a napokat, órákat, pillanatokat.

Olykor azonban a csodás idillt tönkreteszik a felhők. Időnként beborul felettünk az ég. Megannyi arcát megmutatja.

Zápor, zivatar

Néha csak egy futó zápor, zivatar lesz belőle, mely gyorsan átvonul felettünk. Éppen csak megázunk, éppen csak vizesek leszünk tőle. Gyorsan helyreáll a lelki egyensúlyunk, békét köt a bennünk lakozó angyal az ördöggel. Megbékélünk magunkkal, a másikkal, a szituációval. Megbeszéljük a problémákat, megoldjuk azt, feldolgozzuk, majd továbblépünk rajta.

Bocsánatot kérünk és megbocsátunk. Az egymás iránt érzett mély szeretet mindent felülír. A sérelmek nem mélyek, nem is hagynak fájdalmas nyomot maguk után. Igazából talán nem is haragszunk a másikra, bár magunkat olykor hibáztatjuk.

Vihar

Máskor azonban sötét viharfelhők alatt találjuk magunkat. Ilyenkor hosszan tartó esőzések és szikrázó villámcsapások kíséretében komoly vihar dúl bennünk, közöttünk. Bár közös úton haladunk még mindig, de ez az útszakasz próbára teszi kapcsolatunkat. Azonban ha őszintén és tisztán szeretjük egymást, ez sem jelenthet legyőzhetetlen akadályt.

Minden vihar után kisüt a nap. Amikor a nap meleg sugarai megérintik a lelkünket, kiderül, hogy fontosabbak vagyunk egymásnak, mintsem makacsul tovább ragaszkodjunk saját álláspontunkhoz. Amennyiben képesek vagyunk még örülni a napsütésnek, egyetlen ilyen vihar sem fog szétválasztani bennünket.

Persze fontos, hogy egy-egy heves vihar után tanuljunk a hibáinkból. Közelítve az álláspontunkat, kompromisszumokat kell kötni a másikkal, s bizony olykor magunkkal is. Fel kell ismernünk, mit kellene másképp csinálnunk.

Tornádó

Néha a vihar tornádóvá duzzad. Veszélyes lesz, kiszámíthatatlanná válik. Mindent magával ragad. Ilyenkor általában többet foglalkozunk saját sérelmeinkkel, mint a másikkal. Saját vérző sebeinket nyalogatva a legtöbbször észre sem vesszük, hogy a veszekedés hevében kimondott szavaink mennyire bántóak a másik számára. Néha bizony csontig hatol. Mindig azt bántjuk, akit a legjobban szeretünk, aki a legközelebb áll hozzánk. Durva sérüléseket tudunk így okozni. Akár olyan sebeket is, melynek hegei sosem gyógyulnak be igazán. Melynek nyomai egész életen át kísértenek. Bocsánatot kérhetünk és megbocsáthatunk. Szavaink, tetteink azonban mélyen bevésődhetnek.

A tornádó elvonulásával kész romhalmazt hagy maga után. Lelkünk, személyiségünk porrá hullik, megsemmisül. A nap ugyan kisüt, mégsem esik jól fürdőzni melegében, nem esik jól körbenézni fényénél. Mindenhol romokat látunk. Felmérhetjük a károkat. Sírhatunk is azután, amit elvesztettünk, amit maga alá temetett az indulatunk.

Azonban nem vesztettünk el mindent. Ha sérelmeinken képesek vagyunk felülkerekedni, innen is fel lehet még állni. Ismét fel lehet építeni, amit a tornádó elpusztított. Kemény munka ez. Mindkettőnknek akarni kell. Sokat-sokat beszélgetni az építkezés ideje alatt. Hol siklott félre, hol rontottuk el? Mit kell másképp csinálnunk? Mit várunk el a másiktól, hogy másképp csinálja? Fel kell ismét építeni a falakat. Nem ugyanazt, s nem ugyanúgy. Másképp kell ezúttal építkeznünk. Tartósabb falakat kell húznunk, mely védelmet nyújt szerelmünknek. Leginkább persze hinnünk kell, hogy meg tudjuk csinálni, hogy egyáltalán van értelme együtt építkezni.

Ha egyikünk kételkedik az a kapcsolat sosem fog stabil alapokon nyugodni. Ha egyikünk már elvesztette a hitét, feladta, akkor nincs többé MI. Akkor már csak TE meg ÉN létezik.

Nagy utazás

Amikor két ember együtt halad az úton, együtt utazik, az csodás, felemelő érzés. Mert együtt utazni jó! Néha meg-megállni, közös élményeket gyűjteni. Varázslatos lehorgonyozni egy kikötőben. Szétnézni a városban, majd együtt utazni tovább. Utunkat kisebb-nagyobb viharok kísérik, de addig szép minden, míg több a napsütés.

Az, hogy egy kapcsolat mennyi vihart bír el, él túl, az változó. Sok mindentől függ. Az utasok személyiségén, kitartásán, kapcsolatuk mélységén, egymás iránt táplált szeretetén is múlik. Mindenhonnan van visszaút, van felállás. Minden felhő mögött süt a nap! Kérdés persze, hogy együtt akarjuk-e élvezni a napsugár melegét…

Az embernek kell, hogy legyen társa az életben. Egy értékes partner. És ha ez megvan, akkor gazdagabb, mint bármelyik király vagy királynő az egész föld kerekén...
J. R. Ward

Itt a karácsony. Aztán újév. Az ünnepek, melyektől szinte minden egyedülálló fél. Senki nem szeret egyedül lenni, főleg nem ezeken a napokon.

Hiába a család, a barátok, ilyenkor általában mit sem számít mindez. Egyedül kell elmenni egy ünnepi vacsorára, ahol sokan érdeklődve fürkészik tekintetünket, ki nyíltan, ki burkoltan, de rákérdez, nincs valaki láthatáron? Kellemetlen. Ha pedig még család sincs, és valóban egyedül ülünk szentestén, egyedül lessük kisírt szemekkel a karácsonyfánkat, vagy épp az üres szobát, mert még fát sem volt lelki erőnk állítani… na az maga a pokol.

A barátokra általában ilyenkor ritkán számíthatunk. Mindenki a saját családjával ünnepel, ez családi ünnep. Rendszerint nem is érezzük jól magunkat, és sokszor mentjük ki magunk valami indokkal, ha netán meghívást is kapunk tőlük. Ez nem a barátokról szól. Mi is érezzük. És nem akarunk tolakodni.

A társkereső irodák ilyenkor tele vannak. Az internetes társkeresőkre is sokkal többen regisztrálnak ezekben az időkben. Mert ha nem is igaz társra lelnek ilyenkor, de akkor is kell valaki, akivel ha másképp nem, de legalább virtuálisan lehet beszélgetni. Ha pedig egy kellemesen eltöltött vacsora, közös kávézás lesz belőle, már megérte. Ha netán ennél több, akkor szóhoz sem jutunk!

Az Internetes társkeresésről korábban már írtam, talán mások számára is hasznos tanácsokat lehet olvasni abban a posztomban.

Senki sem szeret egyedül lenni. Mindenki vágyik valakire, akihez hozzábújhat, akire rámosolyoghat, vagy akivel karöltve végigsétál az utcán, a város díszeit, színeit, fényeit szemlélve.

Persze aki egyedül van, tegyen ellene! Próbálja más társaságát keresni. Sosem lehet tudni, mikor találunk rá életünk párjára.

Ha mégis egyedül töltenénk az ünnepet, legalább békében tegyük. Hallgassunk kellemes dalokat, nézzünk minél több filmet, lelkesítsük, szórakoztassuk  magunkat, gyorsabban és jobban telik így az idő. Ne búsuljunk, mert ez az, amit nem tehetünk! Semmi rossz nem tart örökké!  Mindig, mindig kisüt a nap! Mosolyogjunk a világba, és mutassuk meg, csakazértis boldogok vagyunk!

Mindenkinek szeretetteljes, boldog ünnepeket kívánok!

Hamarosan beköszönt a karácsony. Eltelt ismét egy év, gyorsan röpül az idő. Még csak most szedtük le a fáról a díszeket, még csak most tüntettük el a szőnyegpadlóból a fenyőfa tűleveleit, de máris ismét fát állítunk, máris előszedjük a gondosan elcsomagolt kellékeket.

A bevásárláson, az ajándék készítésen és csomagoláson talán már sokan túl vannak. Már a lakás különböző rejtekhelyein várják a kisebb-nagyobb csomagok, hogy elérkezzen az idő, és központi figyelmet nyerjenek. Izgatottan várjuk, hogy ki mit szól majd hozzájuk.

Mégis oly sok emberbe ilyenkor szomorúság, bánat költözik. Mégis sokan szoronganak, feszültek, s így nem tudják önfeledten élvezni a készülődés örömeit. Ne tegyék! Ez az év legszebb ünnepe! Akkor is, ha egyedül készülünk megélni mindezt, akkor is, ha nagycsaláddal vagyunk körbevéve. Mindenképp szép, csodálatos, ne hagyjuk, hogy elveszítse varázsát, ne hagyjuk, hogy bármi is tönkretegye ezt!

Mosolyogva, örömmel várd az ünnepet!
 

1. Akkor is elérkezik, ha szorongva, feszülten várod!
    
2. Sokkal jobban fogod érezni magad, ha közben mosolyogsz!
    
3. Mosolyoddal másnak is kellemes perceket okozol!
    
4. Ha kitárod a szíved-lelked, sokszorosan megtérül!
    
5. Hatványozott számban kapod vissza a mosolyt, jókedvet, és jókívánságokat, amiket ilyenkor mások felé sugárzol!
    
6. Ha boldogság és kiegyensúlyozottság árad belőled, azzal másokat is megnyugtatsz, akaratlanul is mosolyt csalva arcukra!
    
7. Gördülékenyebben veszed az akadályokat!
    
8. Minden gond nélkül nekifutsz újra és újra, ha elakadnál!
    
9. Nem fogsz mérgelődni, ha valami mégsem a terveid szerint alakul!
    
10. Szeretettel a szívedben könnyebb elaludni, szépeket álmodni, és reggel korán kelni!
     
11. Mosolyogva nem a feladatot, a kötelességet és a karcsú pénztárcádat látod, hanem az ünnep szépségeit!
     
12. Mosolyogva készített ételbe, süteménybe a szíved összes szeretetét is belesütöd!
     
13. Mosollyal az arcodon nem elriasztod magadtól az embereket, szeretteidet, hanem magadhoz vonzod!
     
14. Mosolyoddal boldoggá és szebbé teszed az ünnepet mások számára is!
     
15. Ne feledd, mosollyal az arcodon szebb vagy! Szebben csillog a szemed is!

Mindig, mindenbe lehet örömöt találni, boldogságot lelni, és csakazértis megmutatni a világnak, hogy képesek vagyunk boldog lenni, az élet minden problémája ellenére is!

Örülj és légy boldog karácsonykor! Az ünnepet és a vele járó készülődést is beleértve. Sokkal jobban fogod érezni magad! Próbáld ki!

Sírni talán könnyű. Magunkat sajnálni is egyszerű. Mindig a másikra mutogatva, a másikat hibáztatni. Bűnös kell, valaki, akit okolhatunk nyomorúságunkért. Akkor könnyebb a lelkünknek. Szembenézni önmagunkkal? Belenézve a tükörbe jól kiosztani saját magunkat? Ez nem könnyű feladat. Néha arra is haragszunk, aki csak tükröt tart az arcunk elé, ezzel segítve gyorsabb felismerésünket. Jó esetben később hálásak leszünk érte. Rossz esetben elküldjük gyorsan a búsba a tükrével együtt.

Ha megérkezett a felismerés, bekopogtatott nálunk a „jobban akarok lenni és ezért hajlandó vagyok tenni is” tudat, akkor már könnyebb lesz. Ehhez adnék néhány tanácsot, hogy miért is rázzuk meg gyorsan magunkat, és kaparjuk össze a szemétkupac alján heverő darabjainkat. A végeredmény esetleg egy életvidám, pozitívabb kisugárzású ÉN lesz.

A lelkesítő seggberúgás
 

1. Szebb vagy a szemed alatti kisírt karikák nélkül.
    
2. Jobban áll a mosoly az arcodon, mint a kétségbeesés.
    
3. A hangos sírásod és a tányértörést már unja a szomszédod, valami jobb műsorért könyörög.
    
4. A rendszeres, kiegyensúlyozott étrendtől nem leszel csontkollekció. Higgy nekem, már nem divat!
    
5. Ha vigyorogsz a világra, kivillanthatod a szádban lévő aranykoronát, az irigyeid legnagyobb bánatára.
    
6. Meglepő mód előkerülhetnek az elveszettnek hitt, szekrény aljára száműzött csinos ruháid.
    
7. Még lejáratuk előtt elhasználhatod a sminkkészletedet.
    
8. Végre lesz okod kipróbálni az új hajszárítódat és hajvasalódat. (Persze csak miután megtaláltad a káoszban a samponod.)
    
9. Ellenségeidet teljesen összezavarhatod boldog és sikeres lelkiállapotoddal.
    
10. Vidám mosolyod előcsalogatja a szerencsét hozó manókat is.
     
11. Könnyeid nélkül végre észreveszed, mikor egy helyes, jó humorú és életvidám férfi áll előtted.
     
12. Végre lesz okod kitakarítani a lakást, és a pókhálók mögött megkeresni az értékeidet.
     
13. Megtalálva az edénykészleted rádöbbenhetsz, milyen jókat is tudsz főzni!
     
14. Most már nyugodtan beengedheted a barátnőidet is a lakásba, lesz hová leülniük. (Jó esetben kaját is kapnak.)
     
15. Megtudhatod, hogy sokkal jobb kipihenten dolgozni, mint a rémálmok gyötörte éjszaka után munkába indulni.
     
16. Már nem fog zavarni sem az eső, sem ha pocsolyába lépsz. Felőled akár tornádó is átsöpörhet feletted.
     
17. Ismét élvezheted a shoppingolás örömét, ugyanis lesz okod néhány ruhadarabot beszerezni, amikor megállva a teli szekrényed előtt elfog a „nincs mit felvenned” érzés.
     
18. Észre fogod venni mások nyomorát, és így már nem is tűnik a sajátod olyan nagynak.
     
19. Ismét felfedezheted az ölelés és érintés varázslatos világát, rég elfeledett ízét, mely csodaszerként hat megtépázott lelkünkre.
     
20. A rád vigyázó angyalok végre nyugdíjba mehetnek, vagy legalábbis ledőlhetnek egy délutáni sziesztára.  
     
21. Valamint ehhez hasonló jó tanácsokat osztogathatsz a „neked bejött az élet” címszóval!

Mindezek után nem is igazán értem, miért van annyi letört, bánatos ember a földön?! Ha gondod van, mosolyogj, két pofával bele a világba. Persze ha túlzásokba esel, hamar a zárt osztályon találod magad… ennek előnyeiről majd később, egy újabb posztban szólok.

Sokszor nem úgy alakul életünk, mint ahogy azt jó előre elterveztük. Mint amiről gyermekként álmodoztunk. Sokszor teljesen már irányba visz a sorsunk. Új emberek kerülnek utunkba, míg a megszokott, régi ismerősök elmaradnak, kilépnek a nyitva felejtett ajtón. Állandóan igazodni kell a változásokhoz, felvenni a tempót, nem kitérni a változás, az új elől, hanem bátran szembenézni vele. Akkor meglelhetjük azt a csodát, ami ránk talált, ami valójában mindig is bennünk volt. Amit mindenhol kerestünk. Rádöbbenünk, hogy valójában mi magunk vagyunk a csoda.

Ez a történet egy ismerősöm története. Egy jó baráté. Azért osztom meg veletek, mert talán erőt ad másoknak a folytatáshoz. Jó példája annak, hogy mindig van remény.

Házasság

Réges-régen, már magam is alig emlékszem, alig vártam a nagy napot, amikor végre kimondtuk egymásnak az igent, és igen, valóban komolyan gondoltam. Valóban hittem, hogy ez örökre tart, hogy ennél szebb és jobb dolog nem történhet velem az életben. Számtalan engem szerető ember vett körbe, és én hittem, hogy ez nem fog változni. Hittem, hogy most olyan útra tévedtem, amiről egyszerűen nincs letérés.

Csodás időszak következett. A fellegekbe jártam, jártunk, együtt repültünk, és átéltük a csodák minden szintjét. Csak egyetlen dolog hiányzott az életünkből, az pedig a gyermek. Ám ez a csoda váratott magára. Valamiért sehogy sem akart megérkezni.

Első baba

Idővel mégis megtörtént a csoda, és kedves kicsimet hordtam a szívem alatt. Minden percét élveztem! Gondolatban már berendeztem a szobáját, megterveztem a kis életét, szemem előtt láttam szép arcocskáját a lányomnak. Nevet is kapott, bár még mindig pocaklakó volt. Babonából nem rendeztük be ténylegesen a gyermekszobát, de gondolatban már mindene megvolt a kicsimnek.

Egy szörnyű napon mégis azzal kellett szembenéznünk, hogy a csoda, mi hetekig, hónapokig növekedett bennem, nincs többé. Legféltettebb kincsen vesztettem el. Azóta is rengeteget gondolok rá, bár az idő múlásával nyilván másképp. Az érzés nem változott, mikor eszembe jut, még mindig összeszorul a szívem, még mindig látom az arcát, bár egyre halványabban.

Sokáig nem gondoltam gyermekáldásra, sokáig nem is hittem, hogy ez áldás lenne. Valahogy lányommal együtt elvesztettem hitemet is.

Gyermek

Amikor pedig nem készültem, nem is gondoltam rá, szerelmünk idővel kiteljesedett, gyermeket vártunk. Szuper, élvezetes időszak volt, annak ellenére, hogy szorongással is teli. Már maga a várakozás is egy kész csoda! Félelmeimet legyőzve, csak a születendő gyermekre koncentráltam. Néha nagyon intenzíven előtört belőlem a félelem, hogy talán vele is megtörténik, mint a nővérével, míg máskor tudtam, hogy most minden teljesen más, és ezúttal valóban a karjaimba foghatom. Amikor először tarthattam a kezemben a gyermekem, az semmihez nem volt fogható! Na az valóban maga volt a csoda! És bár elmorzsoltam egy hatalmas könnycseppet az arcomon a nővére emlékére, tudtam, azt az időszakot le kell zárni, és erősen a fiamra kell koncentrálnom.

Néhány év múlva megérett bennem a gondolat, hogy nem nőhet fel egyedül, mindenképp szüksége van kistestvérre. Második gyermekünket terveztük, amikor felélénkült bennem az érzés, amit a nővérével éltem át. Soha többé nem akarom azt érezni! Tudtam, hogy belehalok, ha még egy gyermeket elveszítek. Ám le kellett győzni minden bennem rejlő félelmet, át kellett lépni rajtuk, hisz tudtam, az élet megy tovább, és vár még rám egy csoda, legalább egy csoda az életben.

Második gyermekem születésekor már sokkal erősebb voltam, sokkal magabiztosabb. És természetesen nem felejtettem el első, meg nem született gyermekem, bár emléke már halványabban élt bennem.

Veszteség

Sajnos ekkor már kapcsolatunk erősen megromlott a gyermekek apjával. Az elénk kerülő akadályokat nem tudtuk legyőzni. Bármennyire is próbáltuk rendbe hozni a dolgokat, egy idő után ki kellett mondanunk, hogy a gondok maguk alá gyűrtek bennünket. Sok boldog, hosszú év után, két gyönyörű gyermekkel magamra maradtam. Olyan egyedül, hogy fájtak a hétköznapok. Fájtak a napok. Csak az hajtott előre, hogy fel kell nevelnem őket, hogy szeretetre van szükségük, és mindenre, amit csak adni tudok nekik.

Féltem, hogy mennyire tudok helyt állni egymagam, hogyan tudok egyszerre anya és nő lenni. Arról pedig fogalmam sem volt, hogyan leszek képes két gyermekkel ismerkedni, kinyílni, és bárki mást a szívembe engedni.

Úgy gondoltam, hogy a két gyermekemnek szentelem életemet. Ugyanakkor tudtam, hogy élni is szeretnék, és ez nem lehet életcél, akkor sem, ha nagyon fontosak, és mindig is ők lesznek a legfontosabbak számomra. 

Piszok nehéz volt ismét randizni, két gyermek mellett nem jártam szórakozni, nem jártam sehová, nagyon beszűkültek a lehetőségek. Nehéz volt az ismerkedés, úgy éreztem, annyira izgulok, hogy még az első randi előtt feladtam volna sokszor.

Rengeteg érdekes embert sodort utamba az élet, ám a boldogság váratott magára. Senkinél nem éreztem igazán azt, hogy férfiként tudnám tisztelni, fel tudnék nézni rá, és senki esetében nem tudtam elképzelni, hogy fiaim apja lehetne. Mintha tudat alatt bezártam volna a szívem, és a kulcsát jó messzire dobtam volna. Egyszerűen senkit nem engedtem közel magamhoz. Mintha valójában nem akartam volna.

Első kopogás

Amikor már nem görcsöltem, nem gondoltam rá, csak éltem a szürke hétköznapjaimat, akkor kopogtatott az ajtómon a boldogság. Félve nyitottam ajtót, félve engedtem be, félve mertem a szemébe nézni. Aztán sokáig csak farkasszemet néztünk egymással. Vajon ki az erősebb? Ki kapja el előbb a tekintetét? Jelentem, Ő győzött!

Egyszerűen elvesztem! Nem csak a Férfi lépett be az életembe. Vele együtt kaptam nem is egy, de két kislányt is. Akikre tekintvén ugyan sokszor eszembe jut a meg nem született lányom, mégis oly szeretettel tudok rájuk mosolyogni, hogy igazából sosem hittem, ez ennyire könnyű lesz. Annyi boldogságot adnak nekem. Negyvenes éveimben járva nem hittem, hogy még megtörténhet velem, hogy még ennyi csodát tartogat az élet számomra.

Második kopogás

Szinte még fel sem fogtam, mekkora szerencsében részesültem, élveztem a hétköznapokat, immár nagycsaládosként, négy gyermekkel és egy csodálatos férjjel, amikor ismét kopogtattak. Örömmel és felbecsülhetetlen boldogsággal nyitottam ajtót. Az élet megajándékozott egy ikerpárral! Felejthetetlen élmény volt immár négy kicsi gyermekkel várni az ikreket, ugyanakkor bizton tudtam, hogy semmi baj nem lehet. A gyerekek rengeteget segítettek, a férjem csodás apa, szerető és társ lévén erején felül mellettem állt. Ilyen boldogság közepette bővült a családunk két pici gyermekkel.

Nagy család

Érdekes családban élünk. Hivatalosan elmondhatjuk, hogy van enyém, tiéd, és miénk is benne. Ám tiszta szívemből szeretem minden gyermekem, attól függetlenül, kinek ki az apja-anyja. Mi így vagyunk egy család, így vagyunk boldogok. Ettől vagyunk olyan erősek.

Köszönöm Élet, hogy minden nehézség ellenére addig kopogtál az ajtómon, míg ki nem nyitottam azt!