Hová lettél Álommanó?! Teszem fel a sokadik nap a kérdést magamnak, de válasz nem érkezik. Eltűnt, elköltözött, vagy csak előlem bujkál. Mindenesetre én már jó rég nem láttam.

Amikor napok óta nemcsak az elalvás megy nehezen, de ha végre, valamiféle csoda folytán sikerül, akkor folyton felébredsz, akkor nem csupán álmos, és kialvatlan leszel, de az x. nap után még kimerült, feszült is.

Eleinte próbálkozik az ember fia bárányokat számolni. Teljesen haszontalan cselekedet. Aztán megfordul a fejében, hogy talán testileg-lelkileg jobban le kellene strapálnia magát, hogy estére kellőnek fáradtan zuhanjon az ágyba. Mindent megtesz ezért. Sokat dolgozik, de még hétvégén is minden lehetetlen feladatot bevállal. Hosszú séták, túra, este pedig még egy kiadós torna is. Amolyan izzadok és kifulladok. Épp csak cigánykerék nincs a feladatok között.

Elérkezik az este, álmosság és fáradtság van, alvás nincs. Forgolódás, izzadás, plafonnézegetés, agykattogás, óranézegetés az bezzeg van! Négy ilyen óra az ágyban, és az az érzése az embernek, hogy el kell hagynia azt, menekülni, de gyorsan! Bármit, csak ezt a szenvedést ne!

A nappalok a szokásosak. Sok munka, ismét séta, torna, mert hát az emberfia mindent megtesz a jó közérzetért. Ismerősök ajánlására gyógyteák iszogatása. Illóolajok használata. Ágyneműcsere. Alvás előtti szellőztetés. Hőmérséklet idealizálása. Az agyamat is megpróbálom átprogramozni, azt vélték mondani, ott lehet a bibi. Kellően fáradtnak és álmosnak érzem magam. Na most talán!

Este. Semmi. Hosszú órák telnek el forgolódással. Mintha az évek alatt kényelmesnek talált párna kényelmetlen lenne. A puha meleg takaró alatt fázik az ember, valaki kicserélte azt? Páromhoz simulás eleinte sokat segített, de már ez a módszer sem válik be. Egy idő után minden csődöt mond, és úgy dől össze az évek alatt jól bejáratott módszer, mint egy kártyavár. Néhány óra szenvedés, majd ismét inkább felkelek.

Agyalhatok rajta, mit rontottam el. Miért nem működök üzemszerűen? Igen, én is tudom, minden agyban dől el. Higgyétek el, az x. nap után már nagyon vágyom az alvást, baromira akarom! A szándékkal nincs gond! Valahogy a megvalósítás azonban nem megy.

Kimerültség, feszkó, álmos fej. Mint egy zombi, lassan olyan vagyok nappal. Éjszakákkal együtt a nappalok is megváltoztak. Ismét felteszem a kérdést, Álommanó hová lettél? Miért hagytál el? Semmi válasz. Disszidált.

Ha arra megy ki a játék, mikor adom fel, nem tudom. Meddig bírja az ember alvás nélkül? Megpróbáltam utánaolvasni. Szörnyű cikkekre leltem. Kimerültség és a feszültség rossz tanácsadó. Hihetetlen dolgokat művelnek egyesek. Sorozatgyilkos nem óhajtok lenni. Már olvasni sem akarok. Soha többé! Megkeresem azt az átkozott Álommanót! Hajánál fogva rángatom haza, bárhol is legyen!