Csakazértis

Amikor nem egyedül utazunk, mással megyünk az úton, az jó esetben boldogsággal tölt el bennünket. Jó érzés kedvesünket magunk mellett tudni. Biztonságos távolságban. Tudván, ha szükségünk van rá, csak ki kell nyújtani a kezünk. Ha hallani szeretnénk, csak beszélni kell hozzá. Ha védelmező ölelésére vágyunk, csak a vállára kell hajtanunk a fejünk. Jó érzés megosztani vele gondolatainkat, élményeinket. Jó megélni együtt a napokat, órákat, pillanatokat.

Olykor azonban a csodás idillt tönkreteszik a felhők. Időnként beborul felettünk az ég. Megannyi arcát megmutatja.

Zápor, zivatar

Néha csak egy futó zápor, zivatar lesz belőle, mely gyorsan átvonul felettünk. Éppen csak megázunk, éppen csak vizesek leszünk tőle. Gyorsan helyreáll a lelki egyensúlyunk, békét köt a bennünk lakozó angyal az ördöggel. Megbékélünk magunkkal, a másikkal, a szituációval. Megbeszéljük a problémákat, megoldjuk azt, feldolgozzuk, majd továbblépünk rajta.

Bocsánatot kérünk és megbocsátunk. Az egymás iránt érzett mély szeretet mindent felülír. A sérelmek nem mélyek, nem is hagynak fájdalmas nyomot maguk után. Igazából talán nem is haragszunk a másikra, bár magunkat olykor hibáztatjuk.

Vihar

Máskor azonban sötét viharfelhők alatt találjuk magunkat. Ilyenkor hosszan tartó esőzések és szikrázó villámcsapások kíséretében komoly vihar dúl bennünk, közöttünk. Bár közös úton haladunk még mindig, de ez az útszakasz próbára teszi kapcsolatunkat. Azonban ha őszintén és tisztán szeretjük egymást, ez sem jelenthet legyőzhetetlen akadályt.

Minden vihar után kisüt a nap. Amikor a nap meleg sugarai megérintik a lelkünket, kiderül, hogy fontosabbak vagyunk egymásnak, mintsem makacsul tovább ragaszkodjunk saját álláspontunkhoz. Amennyiben képesek vagyunk még örülni a napsütésnek, egyetlen ilyen vihar sem fog szétválasztani bennünket.

Persze fontos, hogy egy-egy heves vihar után tanuljunk a hibáinkból. Közelítve az álláspontunkat, kompromisszumokat kell kötni a másikkal, s bizony olykor magunkkal is. Fel kell ismernünk, mit kellene másképp csinálnunk.

Tornádó

Néha a vihar tornádóvá duzzad. Veszélyes lesz, kiszámíthatatlanná válik. Mindent magával ragad. Ilyenkor általában többet foglalkozunk saját sérelmeinkkel, mint a másikkal. Saját vérző sebeinket nyalogatva a legtöbbször észre sem vesszük, hogy a veszekedés hevében kimondott szavaink mennyire bántóak a másik számára. Néha bizony csontig hatol. Mindig azt bántjuk, akit a legjobban szeretünk, aki a legközelebb áll hozzánk. Durva sérüléseket tudunk így okozni. Akár olyan sebeket is, melynek hegei sosem gyógyulnak be igazán. Melynek nyomai egész életen át kísértenek. Bocsánatot kérhetünk és megbocsáthatunk. Szavaink, tetteink azonban mélyen bevésődhetnek.

A tornádó elvonulásával kész romhalmazt hagy maga után. Lelkünk, személyiségünk porrá hullik, megsemmisül. A nap ugyan kisüt, mégsem esik jól fürdőzni melegében, nem esik jól körbenézni fényénél. Mindenhol romokat látunk. Felmérhetjük a károkat. Sírhatunk is azután, amit elvesztettünk, amit maga alá temetett az indulatunk.

Azonban nem vesztettünk el mindent. Ha sérelmeinken képesek vagyunk felülkerekedni, innen is fel lehet még állni. Ismét fel lehet építeni, amit a tornádó elpusztított. Kemény munka ez. Mindkettőnknek akarni kell. Sokat-sokat beszélgetni az építkezés ideje alatt. Hol siklott félre, hol rontottuk el? Mit kell másképp csinálnunk? Mit várunk el a másiktól, hogy másképp csinálja? Fel kell ismét építeni a falakat. Nem ugyanazt, s nem ugyanúgy. Másképp kell ezúttal építkeznünk. Tartósabb falakat kell húznunk, mely védelmet nyújt szerelmünknek. Leginkább persze hinnünk kell, hogy meg tudjuk csinálni, hogy egyáltalán van értelme együtt építkezni.

Ha egyikünk kételkedik az a kapcsolat sosem fog stabil alapokon nyugodni. Ha egyikünk már elvesztette a hitét, feladta, akkor nincs többé MI. Akkor már csak TE meg ÉN létezik.

Nagy utazás

Amikor két ember együtt halad az úton, együtt utazik, az csodás, felemelő érzés. Mert együtt utazni jó! Néha meg-megállni, közös élményeket gyűjteni. Varázslatos lehorgonyozni egy kikötőben. Szétnézni a városban, majd együtt utazni tovább. Utunkat kisebb-nagyobb viharok kísérik, de addig szép minden, míg több a napsütés.

Az, hogy egy kapcsolat mennyi vihart bír el, él túl, az változó. Sok mindentől függ. Az utasok személyiségén, kitartásán, kapcsolatuk mélységén, egymás iránt táplált szeretetén is múlik. Mindenhonnan van visszaút, van felállás. Minden felhő mögött süt a nap! Kérdés persze, hogy együtt akarjuk-e élvezni a napsugár melegét…

Az embernek kell, hogy legyen társa az életben. Egy értékes partner. És ha ez megvan, akkor gazdagabb, mint bármelyik király vagy királynő az egész föld kerekén...
J. R. Ward

Mindenkinek hiányzott annyira valaki egy adott pillanatban, amikor olyan nagyon jó lett volna hozzábújni. Csak szép csendben elveszni a karjai között, érezni a teste melegét, az óvó érintését. Néha csak szeretnénk odabújni párunkhoz, testvérünkhöz, szülőhöz, vagy egy jó baráthoz. Bárkihez, akit szeretünk. Hangtalanul úgy maradni egy percig, mozdulatlanul, és élvezni a pillanat örömét.

Néha nem kell más, csak egy apró érintés, és máris szebb lesz a napunk. Nem kellenek a szavak. Nem kell a beszéd, hangtalanul is értjük egymást. Némán átadjuk egymásnak testünk rezdülését, és már tudjuk, jó helyen vagyunk. Biztonságban. Feltöltődünk a másik által. Erősek és magabiztosak leszünk általa.

Jó érzés párunk mellkasára hajtani fejünk. Érezni lélegzetvételét, hallani szívdobbanását, tudva, mennyire szeret. Jó így maradni, hosszú percekig, jó így elaludni, vagy hajnalban erre ébredni fel.

Ölelés közben kellemes érezni párunk illatát. Beleszippantani a hajába. Felidézni azokat a pillanatokat, mikor megismerkedtünk. A kezdet-kezdetén is ugyanezt éreztük, a jóleső mámort, az izgató illatot. Ismerős. Jól ismerjük, hisz beivódott gondolatunkba, érzékszervünkbe, ott van a tudatunkban, lelkünkben. Ha lehunyjuk szemünk, bármikor képesek vagyunk felidézni az édes illatot, ami annyira kedves szívünknek, ami annyira vonzó számunkra. Amiért annyira bolondulunk.

Izgalmas puszit lehelni kedvesünk nyakára. Ettől a gyengédségtől beleborzong. Végigszalad nem csak az ő hátán, de a miénken is a kellemes melegség. Ajkunkon érezzük ízét, a vágyat, amit keltünk benne, és ami bennünk is felébred iránta.

Minden nő szeret a másik karjába omlani. Ez mindig így volt, s így is marad, de manapság vigyázni kell, mert nem biztos, hogy a másik elkap. S ha elkap, nem biztos, hogy meg is tud tartani...!
Müller Péter

Drágám!

Egyszerűen csak jó a karjaidban lenni. Amikor csillogó tekintettel nézel engem, átadom magam a pillanatnak, és hiszem, hogy sosem múlik el. Tudom, hogy mindig elkapsz, sőt, együtt zuhanunk a végtelenbe. Ám ha nem vagy velem, időnként annyira elérzékenyülök, hogy ölni tudnék az ölelésedért!

Nem vagyok egyedül,
már nem kell félnem,
szívem elgyengül,
csak át kell élnem.
Becsukom szemem
és téged látlak,
látok egy álmot,
és látok egy vágyat.
Érzem érintésed,
bőrömön leheleted,
nyugtató ölelésed,
óvó figyelmedet.
Finom illatod,
Lágy, puha kezed.
Simogat engem
a tekinteted.
Bár messze vagy
én érezlek téged,
érzem mi te vagy,
mi bennem éget.
Perzseli testem,
égeti szívem,
bennem élsz
elevenen.

Van, amikor a szó nem elég. Amikor nem tudjuk megfelelően szavakba önteni, amit érzünk. Amikor nem vagyunk képesek szavakkal kifejezni gondolatainkat. Ugyanakkor szeretnénk elmondani, mit jelent a másik. Mennyire fontos számunkra, és mennyire fontos életünkben.

Ilyenkor rendszerint a dalt hívjuk segítségül. Annyi csodás, szép szám született a szerelemről, a vallomásról, beszéljenek hát ezek helyettünk!

Ezekkel a különböző műfajú, csodás számokkal, és néhány kedves verssel kívánok mindenkinek varázslatosan szép napot!

Szívembe zárlak,
  Lelkembe égetlek,
    Fejemben látlak,
      Testemmel kívánlak.

        Közel érezlek,
          Bár messze vagy,
            Megkönnyezlek,
              Ha velem vagy.

                 Szemem csukva,
                   Lelkem nyitva,
                     Kezem nyújtom
                        Álmaimba…

Csendesen merengek,
az ablakon kitekintek.
Nézek a messzeségbe,
fel a csillagos égre.
Szívemben hálát érzek,
lelkemben nyugalmat.
Tíz imát mondok érted
és egy fogadalmat.

Elérkezett a nap, amit oly sokan vártunk!
Elérkezett, amire annyira vágytunk!
Együtt ülhetünk ma terített asztalnál,
Ami roskadozva finom étkeket kínál.
Boldogság költözik szívünkbe,
Önfeledt öröm a lelkünkbe,
Csillogó könnycsepp a szemünkbe,
Sugárzó szeretet Mindünkbe.

Boldog, békés, áldott, szeretettel teli karácsonyi ünnepeket kívánok!

Itt a karácsony. Aztán újév. Az ünnepek, melyektől szinte minden egyedülálló fél. Senki nem szeret egyedül lenni, főleg nem ezeken a napokon.

Hiába a család, a barátok, ilyenkor általában mit sem számít mindez. Egyedül kell elmenni egy ünnepi vacsorára, ahol sokan érdeklődve fürkészik tekintetünket, ki nyíltan, ki burkoltan, de rákérdez, nincs valaki láthatáron? Kellemetlen. Ha pedig még család sincs, és valóban egyedül ülünk szentestén, egyedül lessük kisírt szemekkel a karácsonyfánkat, vagy épp az üres szobát, mert még fát sem volt lelki erőnk állítani… na az maga a pokol.

A barátokra általában ilyenkor ritkán számíthatunk. Mindenki a saját családjával ünnepel, ez családi ünnep. Rendszerint nem is érezzük jól magunkat, és sokszor mentjük ki magunk valami indokkal, ha netán meghívást is kapunk tőlük. Ez nem a barátokról szól. Mi is érezzük. És nem akarunk tolakodni.

A társkereső irodák ilyenkor tele vannak. Az internetes társkeresőkre is sokkal többen regisztrálnak ezekben az időkben. Mert ha nem is igaz társra lelnek ilyenkor, de akkor is kell valaki, akivel ha másképp nem, de legalább virtuálisan lehet beszélgetni. Ha pedig egy kellemesen eltöltött vacsora, közös kávézás lesz belőle, már megérte. Ha netán ennél több, akkor szóhoz sem jutunk!

Az Internetes társkeresésről korábban már írtam, talán mások számára is hasznos tanácsokat lehet olvasni abban a posztomban.

Senki sem szeret egyedül lenni. Mindenki vágyik valakire, akihez hozzábújhat, akire rámosolyoghat, vagy akivel karöltve végigsétál az utcán, a város díszeit, színeit, fényeit szemlélve.

Persze aki egyedül van, tegyen ellene! Próbálja más társaságát keresni. Sosem lehet tudni, mikor találunk rá életünk párjára.

Ha mégis egyedül töltenénk az ünnepet, legalább békében tegyük. Hallgassunk kellemes dalokat, nézzünk minél több filmet, lelkesítsük, szórakoztassuk  magunkat, gyorsabban és jobban telik így az idő. Ne búsuljunk, mert ez az, amit nem tehetünk! Semmi rossz nem tart örökké!  Mindig, mindig kisüt a nap! Mosolyogjunk a világba, és mutassuk meg, csakazértis boldogok vagyunk!

Mindenkinek szeretetteljes, boldog ünnepeket kívánok!