Ezer oka lehet annak, amiért beszorulunk a lakásba. Akár fizikai, akár lelki oka is van, néha előfordul, hogy nincs más megoldás, mint otthon maradni. Olykor ez a legjobb, amit tehetünk.
Lehet, hogy az időjárás az oka, az eső, vagy a hóesés, a viharos erejű szél, vagy épp a túlságosan meleg, kánikulai idő.
Esetleg a rossz kedvünk, a stressz, az emberek kerülése, a kissé depressziós hangulatunk kényszerít a bent maradásra.
Néha csak olyan fáradtak vagyunk, nehéz hét áll mögöttünk, hogy egyszerűen jobbnak látjuk otthon maradni, a csendes semmittevésbe és gondolatainkba merülve csak létezni, minden komolyabb elfoglaltság, program és terv nélkül.
Máskor egy sérülés, egy testi, fizikai fájdalom, betegség késztet pihenésre, s bár szívesen mennénk a szabadba, mégis a szoba fogságában találjuk magunkat.
Néha minden rosszkedv nélkül is úgy érezhetjük, hogy szeretnénk egyedül lenni. Nincs más célunk, csak valahogy nem vágyunk társaságra. Nem vagyunk lehangoltak, de nincs kedvünk, erőnk másra figyelni. Csak magunkkal szeretnénk törődni, pizsamában tengeni-lengeni, minden egyéb kötelezettség nélkül.
Bármi is az oka annak, hogy nem hagyjuk el a lakást, egy dolgot nem tehetünk. Nem nézhetjük tétlenül a plafont! Bármit is csinálunk, nem süllyedhetünk a fotel fogságába, nem bosszankodhatunk, és nem merülhetünk mélyebbre annál, mint ahol jelenleg is vagyunk. Bármit is csinálunk, kedvvel tegyük, mosolyogva, és csak pozitívan!
Hozzászólások