Csakazértis

Amikor találkozunk valakivel, amikor megismerkedünk, még minden rózsaszín. Mintha nem is mi lennénk, és nem is ő. Két ember találkozása mindig csodálatos dolog. Benne van minden varázs, lehetőség, újdonság, tűz és parázs. Minden, amiből lelkünk táplálkozik.

Nem véletlen, hogy rózsaszínben látjuk a világot. Varázslatos, ahogy ismerkedünk, ahogy kibontakozik a szerelem. Ahogy napról-napra többek leszünk, ahogy építkezünk, kiteljesedünk. Égünk a vágytól, hogy lássuk egymást, hogy találkozzunk, minden apró érintésnek örülünk, minden együtt töltött percet bearanyoz a másik lénye.

Ilyenkor könnyen elfogadjuk egymás hibáját, könnyen legyintünk a problémákra, hisszük, hogy mindent meg lehet oldani.

Ahogy telik az idő, egyre jobban megismerjük egymást. Egyre inkább önmagunkat adjuk, s lekerül az a bizonyos rózsaszín szemüveg is, amin keresztül vizsgáltuk eddig párunkat, kapcsolatunkat. Előtérbe kerülnek a kisebb-nagyobb hibák. Egyre több az összezörrenés, a vita, és nézeteltérés.

A párkapcsolat fenntartása nem könnyű feladat. Nehéz munka, mégis megér minden fáradozást.

Legtöbbször túl nagy elvárásokkal megyünk bele egy kapcsolatba. Sokszor olyanokat várunk el a másiktól, olyan párt szeretnénk, aki igazából nem is létezik. Persze vannak alap dolgok, amikről semmiképp ne mondjunk le. De tíz körömmel nem szabad ragaszkodni elképzelésünkhöz, nem szabad kergetni egy álom ideált, aki talán sosem létezett, és még meg sem született.

Ehelyett a másik megismerése után próbáljuk őt elfogadni és szeretni a hibáival együtt. És ha olykor-olykor zavar is bennünket egy-egy rossz szokása, akár szóvá tesszük, akár nem, az nem azt jelenti, hogy egész lényét, s vele együtt kapcsolatunkat kérdőjelezzük meg.

Egyszerűen vegyük tudomásul, hogy tökéletes ember nem létezik. Bizony, mi magunk sem vagyunk azok! A másik sem az. De ettől még lehet szeretetben, szerelemben és harmóniába együtt élni. A másik kölcsönös elfogadásával, a másik nézőpontjának megértésével.

Néha az elvárások azok, amik igazán közénk állnak. Amikor teljesíthetetlen vágyálmainkat kergetjük. Ahelyett, hogy csak békésen párunkhoz simulnánk, élveznénk az együtt töltött időt, és néha nagyot mosolyognánk apró-cseprő dolgain.

Meg kell tanulni a másikat hibáival együtt szeretni, és akkor boldogabbak leszünk, mint valaha, és boldogabbá tehetjük egymás életét.

Minden bajunkra gyógyír lehet a szerelem. Édes, kéjes érzés, mely elárasztja lelkünket-testünket egyaránt. Néha nem is kell más, csak a receptre írt szerelem! ;-)

József Attila születésnapján, ma ünnepeljük Magyarországon a Költészet Napját. E napon én is egy verssel kedveskedem.

Nem vagyok más, mint egy örök álmodozó,
Kinek életében sok volt az átutazó.
Mindenki itt hagyta lábnyomát,
Ki szívemen utazott át.
Jöttek-mentek az emberek,
Míg egyszer valaki itt rekedt.
Volt ki csak néhány napig maradt,
Míg más akár évekig itt ragadt.
De Te itt megpihentél,
Nyugalomra és békére leltél.
Együtt szárnyalunk az égen,
Boldogok vagyunk ott fenn.
Nem vagyok más, mint egy örök álmodozó,
Kinek életében nem lesz több átutazó.

Érdekes videóra leltem a minap. Igazából párom hívta fel rá a figyelmem, eddig nem volt szerencsém ismerni ezt. Annyira fellelkesített, annyira tetszett, gondoltam, ezt meg kell osztanom!

Olyan közérdekű reklámról van szó, ami valóban mindenkit érint. De nem csak a témája miatt érdekes ez, hanem a stílusa nagyon egyedi. Gyors, pörgő, elég rövid, mint ahogy azt a reklámoktól megszoktuk, de mind a kép, mind a szöveg, és a zene (!) annyira eredeti, annyira találó, hogy egyszerűen nem lehet nem felfigyelni rá.

Éppen ezért a napjainkban futó reklámoktól eltér, szokatlan, és ettől köti le a figyelmet, ettől ragad meg bennünk akaratlanul is a mondanivalója. Nem azt érzi az ember, hogy most kell kimennie a szobából, hanem azt, hogy ezt a reklámot látnom kell, és kíváncsi vagyok a végére. Lássuk be, ezt az érzést elég kevés reklám váltja ki belőlünk...

Fontos, hogy leköt bennünket, mert ez nem egy terméket reklámoz, hanem hogy hogyan kell életet menteni. Aki nem tudott újraéleszteni, az is meg fogja ezt jegyezni, képes megtanulni azt a néhány egyszerű lépést, amit a mentő, segítség kiérkezéséig embertársainkért megtehetünk. Mélyen beivódik az emlékezetbe. És ez a lényeg! Hogy megmaradjon bennünk, hogy amikor vészhelyzet van, gondolkodás nélkül elő tudjuk szedni agyunk rejtett kis zugából, és azonnal cselekedni tudjunk ahelyett, hogy jó emberi szokás szerint leblokkolunk.

Minden elismerésem a produceré, és persze a színészeké, akik megalkották ezt, s általuk részesei lehetünk a csodálatos emberi létnek.

Sokkal több ilyen hasznos, jó reklámra lenne szükség!

Napjainkban sokkal több párkapcsolat végzi szakítással, mint nagyszüleink idején. Ennek nem feltétlenül csak az az oka, hogy régen talán egyszerűen nem volt választásuk az embereknek, és rossz kapcsolat, házasság esetén is benne kényszerültek maradni boldogtalan kapcsolataikban. Szerintem itt nem csak generációs különbségekről, ebből adódó problémáról van szó.

Az emberek szemlélete változott meg. Sokkal felvilágosultabbak lettünk, nyitottabbak, vállalkozó szelleműek, és többet is kockáztatunk. Sokszor kényszerülünk pályát változtatni. Több lábon állunk, és sajnos időnként előfordul, hogy szinte elölről kell kezdeni mindent, valami teljesen újba kell belevágni. Újra kell tervezni életünket, egészen az alapoktól kezdve.

Nincs ez másképp párkapcsolatainkkal sem. Könnyebben váltunk, adjuk fel a régit, egy új, egy izgalmas reményében. Talán túlságosan is könnyedén!

Pedig lennének olyan esetek, amikor még megmenthető egy kapcsolat, amikor érdemes lenne a meghibásodást helyrehozni, megjavítani a régit, a helyett, hogy kiselejteznénk. Nem feltétlenül ez a könnyebbik megoldás. Néha csak utólag derül ki persze, megérte-e. Azonban kapcsolatot fenntartani kemény munka, egy élten át való feladat és elköteleződés, feltéve persze, hogy valóban párunkkal szeretnénk leélni életünket.

Néha csak egészen apró dolgokon múlik minden. Néha csak egy pici kell, egy kicsit kell más irányba menni, s máris azon kapjuk magunkat, hogy boldogabbak vagyunk, mint azelőtt bármikor!

Tökéletességre való törekvés

Sokan ott követik el a hibát, hogy hatalmas álmokat, vágyakat építenek a kapcsolatuk, s így társuk felé. Olyanokat, amiket egyszerűen nem lehet megvalósítani. Ami valóban csak a mesében létezik. Az ilyen akadályt nem egyszerűen nehéz, hanem lehetetlen átugrani. Ez egyetlen végeredményhez vezethet, a biztos csalódáshoz. Senki nem tökéletes, így senkitől ne várjuk ezt! Ne próbáljuk megváltoztatni a másikat! Persze összecsiszolódunk, egymáshoz alkalmazkodunk, de hatalmas változást ne reméljünk! Felejtsük el a na majd mellettem más lesz, én majd megváltoztatom szlogeneket!

Kommunikáció fontossága

Életünk legtöbbször rohanás, kapkodás, és bizony hatalmas szervezést igényel. Azonban ha hagyjuk, hogy a hétköznapok felőröljenek, arra mindketten rámehetünk. Mindig kell elegendő időt szakítani a beszélgetésekre, aprónak tűnő gondok kibeszélésére, hogy ne a gyomrunkban gyűljön a gombóc, majd egy arra tökéletesen alkalmatlan pillanatban bombaként robbanjon a másik arcába.

Nézeteltérések rendezése

Bármelyik kapcsolatban előfordul, hogy kisebb-nagyobb nézeteltérések, véleménykülönbségek vannak. A kérdés csak az, képesek vagyunk-e ezeket felnőtt módjára rendezni? Két érzelmileg érett, kellő érzelmi intelligenciával rendelkező ember tanul a hibákból, erőt merít és építkezik belőle. Képes a kapcsolatuk javára fordítani azt. Nem az a gond, ha probléma van egy kapcsolatban, hanem az, ahogy kezelik a felek a problémát.

Szexuális élet

Ha a hálószobában gondok vannak, az komoly probléma. Az élet más terén hiába mennek simán a dolgok, hiába vagyunk egymás maximális támaszai, az intimitást is meg kell élnünk ahhoz, hogy ne csak lelkünk, de testünk is megfelelően kielégült legyen. A teljes boldogsághoz elengedhetetlen az összhang. Persze mindig vannak nehezebb időszakok, de amikor ezek a problémák állandósulnak, akkor életünk más terén is csökken a teljesítőképességünk, azaz boldogtalanak leszünk. Nem kell ahhoz hangos szó, veszekedés, hogy a boldogtalanság érzése elfogjon bennünket. Elég, ha társunk mellett magányossá válunk. Ha ez állandósul, hosszú ideig így marad, és nem sikerül megoldani, az szinte biztos a kapcsolat végét jelenti majd.

Apró örömök az életben

Nagyon fontos, hogy párkapcsolataink során ne csak az elején tudjunk örülni az apróságoknak. Törekedjünk arra, hogy észrevegyük ami a szemünk előtt van: a napsütést, a finom vacsorát, az új frizurát, egy csinos ruhát, bármit, aminek örülhetünk, aminek együtt örülhetünk. Nem kellenek nagy dolgok, drága ajándékok, a figyelmesség mindennél többet ér! Ne lépjünk át ezen, és ne tapossuk két lábbal ezeket az értékeket. Ezekből meríthetünk vidámságot, jókedvet, boldogságot a szürke hétköznapok során. És kedves mosolyunkkal csalhatunk mosolyt fáradt kedvesünk arcára is a szorgos hétköznapokon.

Ne vegyük készpénznek, hogy párunk mellettünk van

Nagy hiba, ha azt hisszük, a másikat megnyerni magunknak nagy feladat volt, s ha ezen túl vagyunk, már nyugodtan hátra is dőlhetünk. Nem, nem így van! Megtartani a másikat sokkal nehezebb feladat, egy életen át boldoggá tenni őt nem könnyű. Mi magunk is csak akkor leszünk boldogok, ha kedvesünk is kiegyensúlyozott, boldog mellettünk. Ne higgyük, hogy azért, mert ráleltünk arra a személyre, akivel valóban el tudjuk képzelni az életünket, nem veszíthetjük el soha. Bár kölcsönösen elfogadtuk egymást, hibáival együtt is, ne feszegessük a határokat, és ne higgyük, hogy na most aztán mindent megengedhetünk magunknak. Lesz egy pont, amit már nem visel el a másik, lesz egy határ, amit nem szabad átlépni. Máskülönben kapcsolatunk rohan a szakadék felé.

Újratervezés

Persze olykor akad, amikor minden erőfeszítésünk ellenére sem menthető meg egy kapcsolat, s talán nem is kell mindig megmenteni. De amíg minkét fél úgy érzi, van értelme, van közös jövő, van elég szeretet, szerelem, addig érdemes harcolni. Harc nélkül nem szabad feladni! Nem biztos, hogy az a könnyebb út, ha más irányba nézelődünk, ha kifelé tekintünk, ahelyett, hogy észrevennénk, micsoda kincs van mellettünk, milyen kincsnek is vagyunk a birtokában!

Van az úgy, hogy valahogy nem kapjuk el a hullámot. Bármennyire is vagyunk jó hullámlovasok, nem érezzük, nem jön össze, és folyton-folyvást csak a tengerbe zuhanunk a deszkáról, nem tudunk rajta maradni, nem érezzük a ritmust. Lehetünk ügyesek, kitartóak, mégsem sikerül.

Előfordul, hogy rossz öblöt választunk, rossz vizeken próbálkozunk, de az is lehet, hogy csak a pillanatnyi időjárás, szél nem kedvez kedvenc sportunknak. Néha küzdünk, erőlködünk, míg máskor játszi könnyedséggel vesszük az akadályt.

Nincs ez másképp a párkapcsolatainknál sem. Néha előfordul, hogy nem csupán rossz napjaink vannak, de rossz időszakaink is. Amikor végtelennek tűnő türelem szükségeltetik hozzánk, vagy épp párunkhoz.

Néha elveszettnek hisszük, érezzük magunkat, amikor kicsúszik a lábunk alól a talaj, amikor nem találjuk rossz kedvünk és lehangoltságunk okát. Néha egészen elbizonytalanodunk, hogy jó úton járunk-e, jó irányba haladva. Akkor is előfordul ez olykor, ha amúgy más alkalommal igen határozottak, magabiztosan tudunk lenni.

Néha elég csak várni egy cseppet, s magától kisüt a nap, melengetve szívünket sugaraival. Néha elég kivárni a megfelelő időjárást, a kedvező szelet, s ismét felülhetünk a nagy hullámra, élvezhetjük a siklást.

Míg máskor bizony fel kell adni, s más öblöt kell keresni, más partot, s egy teljesen más lehetőséget kell adnunk vágyainknak.

Az, hogy meddig várjunk jobb szelekre, és mikor csomagoljunk más víz után nézve, senki nem tudja megmondani. Örök talány.

Van az úgy, hogy folyton a vízbe huppanunk, csurom vizesen rámászunk még a deszkára, de valahogy nem tudunk rajta maradni... nem, nem akarunk egyelőre még más öböl után nézni. Még várunk egy szelet, hogy ismét felüljünk a hullámra, ami tovavisz a boldogság felé.