Csakazértis

Ritkán írok munkahelyi kapcsolatokról, pedig már sokszor megállapítottam, hogy többet kellene. Elvégre munkahelyünkön több időt töltünk, mint otthon. Legtöbb emberi kapcsolatainkat ott éljük meg. Igaz az már ritkább, amikor párkapcsolatunk is ott alakul ki, netán utána is együtt dolgozunk párunkkal.

Annak, aki keveset jár társaságba, néha mozdul csak ki otthonról, és feltéve, hogy nem él az Internetes társkeresés lehetőségével, az egyik vagy inkább az egyetlen lehetősége a munkahelyen kapcsolatot teremteni, a munkahelyen párra lelni. Amennyire adja magát ez a helyzet, amennyi előnnyel jár, annyi veszélyt is rejt magába.

Közös érdeklődés

Az egy munkahelyen való dolgozás lényegében azt jelenti, jó esetben azt jelenti, hogy egy érdeklődési körrel rendelkeznek. Biztosra vehető, hogy lesz közös téma.

Persze az más kérdés, hogy munkaidő után miért jó munkahelyi dolgokról beszélgetni.

Azonos munkaidő-beosztás

Jó esetben általában a munkaidő beosztás is egybeesik, vagyis ezzel együtt a szabadidő is. Könnyebb összehangolni a programokat, szabadságot. Randizgatás fázisában ez nagyon jó.

Ugyanakkor lehet ez hátrány is, hiszen ellentétes munkaidő-beosztásnál könnyebb megoldani a gyermekfelügyeletet, egyik szülő viszi, míg a másik hozza őket az óvodából, iskolából.

Jövet-menet

Együtt lehet menni a munkába, jönni a munkából. Elméletileg több időt lehetünk együtt. Eleinte ez élvezetes, szórakoztató, és kielégítő.

Később viszont ez hátrány, nem érezzük magunkat kellően szabadnak, mintha minden lépésünket felügyelné párunk, mintha öt percünk se lenne a másik nélkül. Levegőhöz sem jutunk, idő előtt fojtogatni kezd a kapcsolat.

Ismerkedni ugyan könnyebb azonos közegben, azonban kapcsolatot fenntartani, dolgozni, egy esetleges szakítás után is egymást kerülgetni már nem biztos, hogy olyan nagyon szerencsés. Nehéz megtalálni az egyensúlyt a munka és magánélet között. Persze nem lehetetlen, de a legtöbb embernek sajnos nem sikerül.

Amikor dúl a szerelem, az érintett felek szinte észre sem veszik, hogy túlságosan sok időt töltenek el munkaidejükben egymással, magánéletükkel.

Ez egyrészt azt jelenti, hogy nem munkával töltik idejüket, vagyis a munka rovására, minőségére történik mindez. Nem tudnak maximálisan egymásra és munkájukra is figyelni.

Másrészt roppant zavaró a munkatársaknak, akik eleinte bár megpróbálnak jó képet vágni hozzá, mosolyogva fogadni, még netán örülni is neki, később tapintatosan nem tudomást venni róluk, majd amikor állandósulnak a munkahelyi beszélgetések, puszik és ölelések, már szabályosan zavarba is vannak miattuk.

Egy idő után rossz ez magának a párnak is. Hiszen ha túlságosan sok időt töltenek együtt, az sem jó. Nem lesz téma az esti vacsoránál, nem lesz semmi újdonság, nem lesz mit mesélni egymásnak, egyszerűen nem tudnak mit megosztani a másikkal, ha sülve-főve együtt vannak.

A folyamatos együttlét megöli a kapcsolatokat. Kell a szabadság a párkapcsolatban is. Néha kell egyedül lenni, másokkal lenni. A munkaidőben és szabadidejükben is együtt lévő párok általában hamarabb megunják egymást. Hamarabb kiég a kapcsolatuk, egyszerűen túl sokat vannak együtt. Lehet, hogy eleinte lángolnak, de a tűz ereje nem tart soká. Szükség van néhány lépés távolságra ahhoz, hogy érezzük a másik hiányát, hogy elmondhassuk, hiányzol. Aki folyton belebotlik a másikba, nem ismeri ezt az érzést. Kell a külön töltött idő, hogy jobban tudjuk értékelni az együtt töltött perceket.

Ahogy idővel a lángoló szerelem és szenvedély szeretetté változik, úgy lesz terhes a folytonos együttlét. Érezni kezdik a párok, hogy teher ez számukra. Állandó felügyelet alatt állni, és tartani a másikat, nem egyszerű. A folyamatos kontrol idővel megöli a legnagyobb szerelmet is.

Amikor pedig véget ér a kapcsolat, iszonyú nehéz egy helyen dolgozni tovább, egymást állandóan látni, kerülgetni, muszájból beszélni egymással.

Magas érzelmi és értelmi intelligencia szükséges ahhoz, hogy egy pár mindkét tagja egy helyen tudjon dolgozni. Figyelembe kell venniük nem csak saját, a másik, de munkatársuk, főnökük szükségleteit is. Szem előtt kell tartaniuk a munkájukat, a kollégáikat, felelősséggel kell ellátni a hivatásukat hétköznapokon.

Nem véletlen, hogy a legtöbb munkahelyen nem örülnek a párkapcsolatnak. Amennyiben kialakul, komolyra fordul, a legtöbbször dönteni kell, ki keressen magának új állást, új munkahelyet. A legtöbb munkahelyen csak akkor engedélyezik párok munkáját, ha két külön osztályon dolgoznak. Persze ennek is csak akkor van jelentősége, ha nem keresik egymás társaságát. Ha komolyan veszik munkájukat, és nem akarnak folyton egymással lenni. Hiszen ha folyton „meglógnak”, és lopva szereznek maguknak kellemes perceket, hamar kivívhatják munkatársaik, feletteseik haragját.

Az életben amúgy sem egyszerű feladat összehangolni a munkát a magánélettel. Ha nehezítve van ez azzal, hogy egy helyen dolgozunk, máris bonyolítottunk a helyzetünkön. Kevesen tudnak megbirkózni ezzel a feladattal.

Középkorú, egyedülálló, elvált, kifejezetten csinos nő voltam. Igen, múlt időben, mert a történet korábban kezdődött el. Még ma is csinos vagyok. Ám mert realitásérzetem és önkritikám is van azt is elárulom, hogy roppant akaratos, határozott, és elég hisztis személyiséggel áldott meg engem a sors. Nem vagyok könnyen elviselhető személyiség. De az biztos, hogy nagyon tudok szeretni. Kitartó, odaadó és gondoskodó vagyok, nem adom fel az első akadálynál, de még a másodiknál sem. Az a fajta csaj vagyok, aki ha elromlik egy kapcsolat, küzd, harcol érte. Persze ésszerű korlátok között.

Internetes társkeresés

Éppen egyedül éldegéltem, amikor felregisztráltam egy társkereső oldalra. Nem fűztem hozzá vérmes reményeket. Sosem szövögettem álmokat, és nem is kergettem ideált. Igyekeztem mindig a valóság talaján megmaradni. A célom az volt, hogy nyissak az emberek felé, ne nyalogassam tovább a sebeim, beszélgessek, ismerkedjek. És mivel könnyebb a gép előtt ülve idegenekkel beszélgetni, mintsem szemtől-szembe, ezért teljesen be is vált ez a módszer. Nem találkoztam senkivel, ügyesen kerültem a személyes kontaktust.

Adatlapom kitöltésénél ugyanakkor őszinte voltam. Nem volt értelme hazudni. Sosem szerettem. Mind a korom, mind a súlyom, bármi tekintetében. Ugyanígy voltam vele, mikor a leendő társról kellett képet alkotnom. Kit is keresek? De hisz valójában magam sem tudom. Sosem voltam híve az ideáloknak, hogy beskatulyázzak másokat, milyen magas legyen, hány kiló, és milyen színű legyen a haja. Vagyis elég tágra hagytam a kritériumokat. Nem hanyagságból, hanem mert valóban így gondolom helyesnek.

Aki keres, talál

Egy késő este, amikor már befejezve a csevegést épp kiléptem volna, csak nézelődtem az oldalon. Nem a férfiak adatlapját, sem a képeiket, hanem az általuk írt kérdőíveket, mely alapján szeretnének minél többet megtudni az áhított nőről. Bődületes, milyen marhaságokat tudnak kérdezni, miket tartanak fontosnak. Ekkor akadt meg a szemem egy vidám, mulatságos, szórakoztató, igen humoros kérdőíven. Aminek lényegében semmi értelme sem volt. A számítógép előtt ülve mást sem csináltam, csak szélesre húzott szájjal mosolyogtam. Minden őrült kérdést megválaszoltam, amikor úgy gondoltam, meglesem azt a férfit, aki ezt alkotta. A kíváncsiság erősebb volt mindennél.

Képei meglepő módon publikusak voltak. Bemutatkozó oldala értelmes, igényesen összeállított, kellően hosszú ahhoz, hogy sokat eláruljon személyiségéből. Minden szavából derű sugárzott. Minden képén mosolygott, szemei értelmet és mély érzelmet tükröztek. Egy korosztályhoz tartoztunk. A földrajzi távolság nagy volt... de ezen a ponton már nem számított.

Egyszerűen megfogott, olyan erős volt a kisugárzása, hogy mágnesként vonzott ismeretlenül is. Annak ellenére, hogy sosem írtam rá egy férfira sem, sose kezdeményeztem senkinél ezen az oldalon, gondolkodás nélkül írtam neki néhány mondatot. Mindössze tudomására akartam hozni, megköszöntem neki, hogy kellemes estét varázsolt számomra azzal, hogy érdekes, izgalmas és szokatlan kérdéseivel mosolyt csalt az arcomra. Ennyit írtam, nem többet. Magam sem gondoltam, hogy ezzel olyan lavinát indítok el, ami magával ragad, elsodor, és a mai napig érezteti hatását.

Az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak, az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük...
Maya Angelou

Randizás izgalmai

Gyors levélváltásba kezdtünk. Majd áttértünk a chatre. Izgalmas, gördülékeny beszélgetés volt. Lendületes, éles váltásokkal, magas értelmi, érzelmi színvonalon. Kölcsönösen olyan érzéseket ébresztettünk egymásban, amik rég kihunytak bennünk. Így fogalmazott: felráztam, pedig már jó ideje aludt. Még aznap este beszéltünk telefonon. Meglepő gyorsasággal jutottunk el a személyes találkozásig. Pár nap, mindössze ennyi telt el az első beszélgetésünk óta. Tudtuk, hogy bármit is hoz a jövő, bármerre is tartunk együtt vagy külön, de lépnünk kell.

Szándékosan nem írtam eddig a külsejéről. Azért, mert bár tudtam a képeiből, az adatlapjából is kiderült, mégsem volt fontos. Nem ez számított. A Férfi, aki számomra oly sokat jelent, túlsúlyos. De ez nem érdekel. Pontosan tudom, hogy Rá van szükségem. Tudom, hogy mellette nemcsak önmagam lehetek, de Nő is. Tudom, hogy ő mindig képes lesz mosolyt csalni nem csak az arcomra, de a lelkemre is. Nem a külső számít! A szememben Ő a Férfi, az Igazi Férfi, sármosabb mindenkinél! Nem csupán elfogadom, de imádom! Bár az is igaz, hogy nem sörhasa van, hanem arányosan oszlik el rajta a súly: széles háta, izmos válla, erős, izmos vádlija van. Karakteres személyiség. Jó érzés hozzábújni, amikor védelmezőn karjaiba zár. Imádok a vállán fekve elaludni.

Régóta együtt vagyunk és mondhatom, csodálatos vele! Érdekesek, őszinték a beszélgetéseink. Élményekben gazdag programokat tudhatunk magunk mögött. Nem lehet mellette unatkozni akkor sem, ha otthon vagyunk, s láthatóan nem csinálunk semmit. A semmit is jól tudjuk csinálni! Intenzív, mély érzelmeket vált ki belőlem, amiért nem győzök elég hálás lenni. Megmutatta, hogyan kell élni, kapukat nyitott ki előttem, és olyan dimenziókba vezetett, amik eddig ismeretlenek voltak számomra. Mellette ismertem meg az életet, mellette tanultam meg örülni apró dolgoknak, és mellette tanultam meg, hogyan kell őszintén, feltétel nélkül, tisztán szeretni.

Az életed nem akkor kezdődik, amikor meglátod a fényt. Hanem egy másik pillanatban. Egy találkozással, egy mosollyal, egy zavart kézfogással. Amikor meglátod Őt. Amikor megtalálod...
Csitáry-Hock Tamás

Persze ne higgyék, hogy nem vitatkozunk, nincsenek veszekedéseink. Nem vagyok képes kibújni a bőrömből, erős személyiségem néha intenzíven hangot ad, teret enged, utat tör magának. Különböző, néha igen bántó formában nyilvánul meg. Csak bízni tudok abban, hogy páromban lévő szeretet elég erős ahhoz, hogy kitartson mellettem, és mindig azt mondhassa: bármily nehéz is engem szeretni, de szeret.

Tudom, hogy a téma megosztó. Kinek jó, kinek rossz tapasztalatai vannak ezzel kapcsolatban. Sokan merő előítéletből nem is próbálják ki. Mások, ha regisztrálnak is, erős fenntartásokkal teszik azt. Én kipróbáltam. Saját tapasztalataimat szeretném megosztani, megfűszerezve mások véleményével. Olyan céllal, hogy aki tud, tanuljon belőle, míg mások merítsenek erőt, bátorságot. Mert jó figyelni másokra, meghallgatni őket, és tanulni a hibáikból. 

Az első, amivel először találkozunk az az, hogy ami ingyenes, azért fizetni kell. Rég rájöhettünk volna, hogy semmit nem adnak ingyen. Mindennek ára van. Jelentem, megtanultuk a leckét!

Ingyen lehet regisztrálni, feltölthetjük képeinket, kitölthetjük az adatlapunkat. Ám ha ennél többet akarunk, zsebünk mélyére kell nyúlni. Jó lenne mások adatlapját is elolvasni. Mások képeit is látni. Szerencsés, ha tudunk levelet írni, és válaszolni a nekünk szólókra. Vagy csak én gondolom azt, hogy sokat várok el egy társkereső oldaltól?

Ha valóban komolyan gondoljuk a társkeresést, legyünk őszinték. Nincs értelme hazudni a magasságunk, súlyunk, vagy bármi más tekintetében. Sose adjuk ki magunkat másnak, mint ami. Máskülönben nagy csalódás lehetünk. Vállaljuk fel a hibáinkat, merjük kimondani, hogy nehéz esetek vagyunk, vagy épp visszahúzódó, otthonülő típus. Ha valaki ettől már az elején megijed, hát fusson el jó messzire. De ha később döbben rá, csalódás lesz számunkra. Mindketten jobban járunk, és sok felesleges körtől kíméljük meg egymást.

Nem szabad túl nagy feltételt, túl sok kritériumot támasztani a másik fél felé. Mert könnyen lehet, hogy akiről álmodunk, az még meg sem született… vagyis az embereket önmagukért, önmagukban kell megismerni, és elfogadni. Nem egy álomképet, egy ideált kergetni.

Ha olyan férfit keresel, aki vonzó, jó humorú, eszes, határozott, érzékeny, remek szerető, ugyanakkor ragaszkodó és romantikus, válts mozijegyet...
Vavyan Fable

Sose görcsöljünk rá a társkeresésre. Ne lássák, ne érezzék rajtunk, hogy mennyire akarunk valakihez tartozni. Senki nem akar valaki lenni az életünkben. Senki nem akar pótlék lenni, hogy egy űrt töltsön be. Mindenki a TÁRS szeretne lenni, az egyedüli, az igazi, aki boldoggá tehet! Amit nagyon akarunk, az érkezik el a legkésőbb. Laza, kötetlen beszélgetésekből sokkal többet hozhat ki az élet, mintsem gondolnánk.

Sose a külső alapján ítéljünk! Bízzunk a megérzéseinkben! Adjunk esélyt a másiknak, ha egy kicsit is érezzük, hogy jó vele beszélgetni, öröm várni rá a chaten, és szívesen hallanánk újra a hangját. Lehet értékes, érdekes és szerethető ember, és nem kell azonnal x-et kapnia.

Ám ha mindezt be is tartjuk, jó ha tisztában vagyunk vele, hogy sok ember csak szexpartnert keres ezeken az oldalakon. Egyéjszakás kalandokat. Kezeljük némi fenntartással hát a megkereséseket. Legyünk nyitottak, de maradjunk a valóság talaján. Jó, ha két lábbal a földön állunk, nyitva a szemünk, és akkor megtalálhatjuk a sok értéktelen kavics között azt az értékes kagylót, ami miatt elmondhatjuk, igen, megérte!