Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Szétszabdalt testek – megcsonkított lelkek

Őrület, hogy világ hová fejlődik. Egyesek szerint fejlődik, de maradjunk annyiban, hogy változik. Vannak olyan dolgok, amik határozottan nem jó irányban haladnak. Nem, nem politizálni fogok, és nem vagyok fanatikus természet, sem állatvédő. Csak egészséges szinten foglalkoztatnak ezek a témák.

Most inkább arról beszélnék, akik egyszerűen nem tudják elfogadni a változást, és mindent, és ezalatt azt értem, hogy mindent (!) megtesznek azért, hogy valahogy megállítsák az időt.

napló emberi kapcsolatok plasztikai műtétek önismeret önbizalom önbizalom hiány egészség

Pedig már ha csak belegondolunk is, mekkora badarság, sosem győzhetnek az idővel szemben, ez egy teljesen reménytelen küzdelem, mégis annyi pénzt és energiát fektetnek ebbe, mintha biztosra vennék, sikerül.

Azt teljesen megértem, amikor valaki egészségügyi okokból fekszik kés alá, szeretne változtatni magán. Akár születési rendellenesség miatt, akár egy baleset következtében torzul el egy-egy testrésze, vagy szülést követően alakul át nagyon kedvezőtlenül a teste. Az is teljesen érthető, ha ezek csupán „csak” pszichésen okoznak neki problémát, de az is, ha már fizikailag is veszélyeztetik az elváltozások a szívét, gerincét, és ezért nincs más megoldás, mint kés alá feküdni.

napló emberi kapcsolatok plasztikai műtétek önismeret önbizalom önbizalom hiány egészség

Az azonban teljesen érthetetlen számomra, amikor valaki „csak” az idő múlását nem képes elfogadni. Nem tudja feldolgozni azt, hogy telik, s ezzel együtt bizony a test megöregszik. Ráncosak leszünk, itt-ott túlsúly jelenik meg, táskák a szem alatt. Na ezek a szerintem hobbiból elkövetett műtétek az amúgy egészséges embereken teljesen feleslegesek.

Miért nem tudják vajon ezek az emberek elfogadni önmagukat? Miért érzik azt, hogy szembe tudnak szállni az idővel, és hatvan évesen is képesek 20 évesnek kinézni? Miből gondolják, hogy így elfogadóbb lesz a világ velük szemben, hogy műtétük után jobban fogják őket szeretni?

napló emberi kapcsolatok plasztikai műtétek önismeret önbizalom önbizalom hiány egészség

Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb esetben előre nem látható módon nem egészen úgy néz ki az illető, ahogy azt eltervezte. Nem lehet maximálisan előre megmondani, milyen lesz a műtét után. Vagy az azt követő években, amikor is az idő (bármily meglepő is), de halad, és az immár sokadjára műtetett arca változik, torzul. Nincs senki, aki ezt előre meg tudja jósolni.

Időnként egészen elképesztő rémségek születnek így a plasztikai sebész kezei alatt. De mondjuk vegyük azt alapul, hogy jól sikerült egy műtét, és valóban a tervezettek szerint néz ki a paciens. Miért van szükség arra, hogy 60 évesen ne 60 évesnek nézzen ki? Nem lenne egyszerűbb, ha felvállalná önmagát, és valóban önmaga lehetne? Tényleg ennyi önbizalomhiányos, gőg ember él a földön?

napló emberi kapcsolatok plasztikai műtétek önismeret önbizalom önbizalom hiány egészség

Sajnos annyira eltorzultak manapság az értékrendek, hogy sokan nem képesek magukat elfogadni. De vajon miközben reményvesztetten harcolnak az idővel, és dacolnak annak múlásával, és még önmagukat sem képesek elfogadni, hogyan várják el másoktól, hogy elfogadják őket? Miből gondolják, hogy majd más szereti őket, ha önmagukat sem képesek szeretni?

napló emberi kapcsolatok plasztikai műtétek önismeret önbizalom önbizalom hiány egészség

Sajnos rossz példát mutatnak ezzel. Hírnevük, ismertségük miatt sok-sok ember, velük együtt tinédzser figyel rájuk. Példát vesznek róluk. Olyanok akarnak lenni, mint ők. Beleértve, hogy a hétköznapi ember sem lesz képes elfogadni magát. Ráadásul mivel rendszerint anyagi helyzetük teljesen más, nem is tudnak tenni ellene, így nem marad más, mint a teljes kétségbeesés, és pszichésen jelentkező probléma, befordultság, depresszió. Mert hasonlítani akarnak a szeretett sztárjukra, de nem sikerül. Tényleg ez lenne a követendő?

napló emberi kapcsolatok plasztikai műtétek önismeret önbizalom önbizalom hiány egészség

napló emberi kapcsolatok plasztikai műtétek önismeret önbizalom önbizalom hiány egészség

5 Tovább

Zöld szemű szörny

Lehetsz bármilyen magabiztos. Bármilyen határozott. Nyitott, szabadelvű személyiség. Képviselhetsz komoly értékeket. Lehet reális értékrended. Maximálisan bízhatsz a másikban. Feltétel nélkül szerethetsz. Lehetsz odaadó és megértő. De a Te életedben is elérkezik az az idő, amikor egy apró kis résen felüti fejét a zöld szemű szörny.

Amikor kételkedsz párod hűségében. Amikor találgatod magadban, merre járhat, kivel lehet. Amikor kétkedve fogadod minden szavát. Amikor fürkészed a tekintetét. Amikor minden mondatába mást hallasz bele. Amikor bár nincs semmi bizonyítékod, mégis azt hiszed, nem te vagy az egyetlen az életében.

napló párkapcsolat érzelem féltékenység szabadság megértés bizalom

Minél jobban kételkedsz, minél jobban keresed a válaszokat, minél határozottabban hiszel a gondolataidnak, annál biztosabb, hogy legbelső félelmed valóra válik.

Hamarabb eljön az, amitől félsz, mint az, amit remélsz.
Publilius Syrus

Az ember nem monogám típus alapjában véve. Éppen ezért nehéz elvárni a másiktól, hogy holtomiglan holtodiglan hűséges maradjon. Nyilván törekszünk erre. Az igény megvan bennünk. Az akarat is. De ritkán sikerül. Mert ez a természet megerőszakolása. Kimondjuk, vagy sem, de így igaz. Nem azért jöttünk e földre, hogy merev korlátok közé szorítsuk magunkat, vágyainkat. Élvezni kell az életet. A másik tiszteletben tartásával. De közben nem szabad szem elől tévesztenünk a saját igényeinket sem. És hát miért zárnánk ketrecbe a másikat, miközben néha magunk is szárnyalni vágyunk?

Nem vagyok féltékeny típus, csak éppen nem tudom elviselni, ha hozzányúlnak ahhoz, ami az enyém...!
Moulin Rouge c. film

De vajon lehet-e az enyém egy másik személy? Bármennyire is szeretem, sosem birtokolhatom. Nem tárgy. Lelke van. Személyisége. Egyénisége. Tartása. Szíve. Hogyan is sajátíthatnám ki? Mindenki szabadnak született. Mindenki szeretetre, de ugyanakkor szabadságra vágyik. Csak épp egy picit. Egy kicsit másképp.

Ez nem jelenti azt, hogy hátat fordítanánk addigi életünknek. Nem jelenti azt, hogy mindent feladva hanyatt-homlok más irányba fordulnánk. Csak annyit jelent, hogy néha repülni szeretnénk. Repülni vágyunk. Fent a fellegekben járni. Hogy aztán fészkünkbe visszatérve bizton tudjuk, jó helyen vagyunk. Hazaértünk.

napló párkapcsolat érzelem féltékenység szabadság megértés bizalom

Ha szabadságra vágysz, kinyitom az ablakot,
Ha repülni szeretnél, még szárnyakat is adok!
Repülj kedvedre, szabadon szállj a messzi égen,
Tekints le a földre, nézzél körbe a messzeségben!
Légy nagyon boldog, de csak picit nélkülem,
Élvezd az életet kicsit másképp, s nem mindig velem,
De ha megfáradnál, megpihennél, visszavárlak,
Tárt karokkal meleg szívembe zárlak.
Sose kérdem én, hogy merre jártál,
Hogy a messzeségbe miket láttál, mit csináltál.
Nem fájdalom nekem utadra engedni,
Nem nehéz számomra így kedvedre tenni.
Ha érzem, menni akarsz, máskor én küldelek,
Kinyitom az ablakot, hogy kiengedjelek,
Tudván, hogy visszajössz. Nekem így jó Veled.

2 Tovább

Csakazértis

blogavatar

Élethelyzetek, életérzések. Minden, ami engem foglalkoztat, és talán másokat is. Miért ne? És miért igen? Hogyan legyünk vidámak, boldogok, és hogy leljük meg az élet apró örömeit e zajos világban. Keressük, de vajon találjuk-e a válaszokat? Gondolatok pár- és emberi kapcsolatokról.

Utolsó bejegyzések

Hozzászólások