Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Helyesírás szívás?!

Sokat olvasok. Legyen ez egy jó könyv, netes poszt, bejegyzés, bármi. Mindenevő vagyok. Nem mondom, hogy tökéletes a helyesírásom, hogy nem szoktam hibát véteni, vagy elütni betűket. De azt állítom, hogy a szemet szúró, komoly, ismétlődő hibák mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Képes vagyok törölni egy ismerőst, nem folytatni egy blog olvasását.

helyesírás emberi kapcsolatok blog poszt újságírásRoppant zavaró tud lenni (és itt most nem a hibákról, téves elütésekről, félreütésekről beszélek), amikor súlyos helyesírási, alaki hibákkal teli egy poszt, bejegyzés. Egyszerűen bántja a szemem, zavarja a lelkem.

Sajnos úgy látom, ebbe a rossz irányba megy haladó, rohanó világunk.

Régen az újságírás, írás egy megbecsült szakma volt. Tanulni kellett, sokat. Ugyanakkor újság szerkesztői által kiengedésre váró posztokat sokan elolvasták, ellenőrizték, még nyomtatás (publikálás) előtt, így számos lehetőség volt arra, hogy az esetleges hibák javításra kerüljenek.

Ma hiányzik az ellenőrzés, a kontrol, és ennek meg lett az eredménye. Mai világunkban közzététel előtt általában senki nem olvassa át a cikket, senki nem olvassa át a bejegyzést, csak egyetlen enter nyomásával felkerül a hálóra, és menthetetlenül ott kering hosszú, nagyon hosszú ideig.

Sokan még az automatikus helyesírás ellenőzést sem használják. Hiúságból, vagy mert ők úgyis tudnak mindent alapon?!


helyesírás emberi kapcsolatok blog poszt újságírás

Ami még ennél is meglepőbb, az a hozzáállás. Amikor már végképp nem bírjuk tovább (nem tévesztettem el a többes számot, hiszen nem egyedül vagyok azzal, akik elvárnák a helyesírást), s hozzászólásunkkal hívjuk fel a figyelmet a hibára.

Na ekkor aztán nem egyszerűen hideget kapunk a nyakunkba, de fagyos lavinát! Az, hogy még minket szólnak le, személyeskednek, az egy dolog. Sokan azt hiszik, mi csak ennyit láttunk a cikkből, posztból, bejegyzésből, így felróják, miért nem a tartalomra figyeltünk inkább.

Legutóbbi esetem azonban annyira lélekromboló volt, hogy most először éreztem azt, tollat (akarom mondani billentyűzetet) kellett ragadnom, s késztetést éreztem a történet megosztására.

Közösségi oldalon került megosztásra egy meglehetősen hosszú bejegyzés, mely mondanivaló tekintetében érdekes, elgondolkodtató volt. Ám a kivitelezése szörnyű! Minden mondatot kisbetűvel kezdett a szerző, mondatok végén sokszor írásjel nem szerepelt. Amolyan se eleje, se vége folyamatnak tűnt. Mintha befejezetlenek lennének. Amiből látszik, hogy mindez szándékos, akarattal történt, nem nevezhető hibának.

Udvarisan megjegyeztem hát, hogy ez így nem oké, van ugyebár az a szép magyar nyelvünk, amiből nem kellene így csúfot űzni, s bár nem tudom, mi lehetett a szerző célja ezzel, de a magyartalansággal írt bejegyzést nem kellene osztogatni, neten az örökkévalóságig megőrizni.

Ami ez után következett, nem mindennapi dolog. A szerző bölcsész, és roppant büszke rá, hogy egyedi nyelvet teremtve egyedi stílust képvisel (az láthatóan nem zavarta, hogy eközben gúnyt űz a magyar nyelvből). Állítása szerint a helyesírási szabály nem kötelező (magyartanárom vagy röhögne, vagy csuklana itt), a szabályok csupán ajánlások, iránymutatás, amit nem kötelező betartani, s ő bizony nem is tart be. Véleménye szerint ez művészet, írásai ettől lesznek gyönyörűek. Gondolja Ő!

Aztán persze nem maradhatott el a személyeskedés, miszerint én egy tanulatlan, maradi ember lehetek, aki semmit nem ért a világból.

Nem sok értelmét láttam vitatkozni. Gyorsan nyomtam egy tiltás gombot, és igyekeztem minden kapcsolatot megszakítani az illetővel, azon gondolkodván, hogy vajon egy magyartanár elfogadna ilyen magyarázatot tanítványától, s megmásítaná a dolgozatára adott elégtelen osztályzatot?

Értem én, hogy az emberek különböző gondolkodásúak, én magam is azt vallom, hogy ettől színes, érdekes a világ. De ez olyannyira messze esett az én gondolatomtól, életfelfogásomtól, hogy nem bírtam „hallgatni” az oktalan okfejtést. Ez az a pont volt, amikor megszakadt a kapcsolat a szerző és olvasó között, menthetetlenül elvesztettük egymást.

helyesírás emberi kapcsolatok blog poszt újságírásŐk azok, akik nem egyszerűen megcsúfolják nyelvünket, de a hálóra lőve mindenki által könnyen rátalálható módon „tanítják” a fiatalokat a helytelen szabályokra, illetve a szabályok el nem fogadására. 

Értem én, a szabályok azért vannak, hogy áthágjuk őket. De a fiataloknak, tanulóknak szükség van szabályokra, korlátozásokra. Nem gondolom, hogy a magyar nyelv ilyen módon történő megváltoztatása elfogadható, követhető lenne. Az a réteg pedig, aki könnyen befolyásolható, még formálható korszakában van, könnyen tévútra téved általa.

Tényleg én, és a hozzám hasonlóan gondolkodó emberek lennénk maradiak, elavultak?

A magyar nyelv csodás! A legszebb nyelvek egyike. Büszkének kellene lenni rá, a sokszínűségére, nem pedig megcsúfolva egy másik nyelvet alkotni belőle.

0 Tovább

Útmutató kommentelőknek

Régebben írtam már erről a témáról. Azonban úgy vélem,  folyamatosan aktuális, így ideje ismét elővennem.

napló emberi kapcsolatok blog cikk írás komment hozzászólás

Nem csak írok, de olvasok is, és bizony néha hozzászólásaimmal erősítek egy-egy cikket. Szörnyülködve olvasom egyes társam véleményét. És itt most nem azon van a hangsúly, hogy hogyan vélekedik egy-egy dologról, hanem hogy hogyan teszi, milyen módon ad hangot ennek. A sítlus, a félreértelmezés, a belebeszélés, hozzágondolás, bántás és sértés eszközei mindennaposak. A személyeskedésről nem is beszélve!

Egyik blogíró társam fogalmazta meg nagyon frappánsan a jelenséget. Nagyon sajátos, ámde találó megközelítés, és el kell ismernem, valóban igaz.

Sajnos igaz az a tény, hogy aki harcba indul, ne csodálkozzon, hogy lőnek. És itt bizony lőnek! Sőt, ahogyan észrevettem, néhány állandó katona is van, akik általában ugyanazt a tartalmat írják a te posztodra, az enyémre, a másikéra. :)
VMS

napló emberi kapcsolatok blog cikk írás komment hozzászólás

Szeretnél kiváló kommentelő lenni? Akkor feltétlenül tartsd be a következő pontokat, avagy az útmutató legfontosabb alapelemei:
 

  1. Kritizálj! Ez szinte kötelező!
  2. Kössél bele, kötekedj!
  3. Ítélj, ítélkezz, és lehetőleg vedd a fejét az írónak! Legjobb, ha azonnal kivégzed!
  4. Az sem árt, ha személyeskedsz! Ne a poszthoz szólj hozzá, a cikk tartalmához, hanem köss bele az íróba!
  5. Minél erősebben szólj be, úgy a tuti!
  6. Persze mondd meg az igazat, mert te már csak tudod!
  7. Alázz, taposs a lelkébe!
  8. Néhány soros posztból alkosd meg magadban a másik egész élettörténetét, és vonj le mindenféle téves, negatív következtetést!
  9. Hasonlóan kemény, alázó hozzászólásokkal feltétlenül érts egyet!
  10. Ruházd fel az írót mindenféle nem létező, hazug, de persze csakis negatív jelzővel!
  11. Költsél hozzá a történethez minél keményebb, durvább történetet! Egészítsd ki azt!
  12. Véletlenül se értsd meg a leírtakat, a szövegértés hálátlan feladat!
  13. A sorok között se olvass, ne erőltesd meg vele magad! Gondolkodni egyszerűen fárasztó!
  14. Na azokat a jelzőket, hogy empatikus, együttérző, megértő felejtsd el! Ha valaha léteztek is, töröld a szótáradból! Örökre száműzd!

Kedvenc idézetem egy nagy elmétől:

A gondolkodás kemény munka. Ezért csinálják oly kevesen.
Albert Einstein

napló emberi kapcsolatok blog cikk írás komment hozzászólás

napló emberi kapcsolatok blog cikk írás komment hozzászólás

Ne feledjük el azon kisebbséget, aki értelemmel és kellő intelligenciával rendelkezik, s nem törekszik a fent említett tökéletességre. Aki bár ellenállhatatlan vágyat érez gondolatai megfogalmazására, de mindezt kellő értelemmel, átgondoltan teszi. Nekik köszönjük az építő és korrekt kritikát, még akkor is, ha az nem pozitív!

Mindenkinek ezúton ajánlom figyelmébe a Gondolta a fene! című posztot!

Valamint a Blogger kapcsolata az olvasóval írásomban pont egy olyan esetet boncolgatva elmélkedem, amikor is az író nem kíváncsi az olvasó véleményére.

Kíváncsian várom mindenki véleményét! Kúlturált formában. :-)

4 Tovább

Blogger kapcsolata az olvasóval

Hol volt, hol nem volt, egyszer kis hazánkban élt egy leányzó. Időközben hölggyé cseperedett. Egyszer csak úgy gondolta, hogy kis hazánk nem elég jó számára, szeretne hát világot látni. Nem csupán utazgatott a nagyvilágban, de idővel el is költözött innen. Kalandjai, élete talán még érdekesnek is mondható. Szerette volna megosztani tapasztalatait, gondolatait, életérzését a nagyvilággal, ezért hát írásra adta a fejét.

napló emberi kapcsolatok blog blogger olvasó

Egy ideig itt nem hallhattunk róla, majd valami oknál fogva mégis úgy döntött, ezen oldalon folytatja tevékenységét, s itt osztja meg gondolatait. Írásai sokak számára érdekesek, tanulságosak voltak. Olvasottsága nőt, ismertsége szélesebb körben elterjedt.

Így leltem rá én is egyik-másik cikkére. Ám hiú vágyam volt, hogy posztok alatt megtegyem hozzászólásomat, megosszam érzéseimet, amit azok keltettek bennem. Nem hagytak nyugodni gondolataim, és próbáltam egyéb úton megkeresni.

Ráleltem a blog közösségi oldalára (mondjuk nem volt nehéz, bőszen hírdeti magát a blog oldalán), ahol is üzenetben kérdeztem rá, vajon miért is nem tudok hozzászólást tenni az adott helyen?

napló emberi kapcsolatok blog blogger olvasó

Ám ami ezután következett, az felettébb meglepett. Bár udvarias volt, szóhasználata változatos, válasza mégis kemény. Többszöri üzenetváltásunk során megtudhattam, hogy annak ellenére, hogy ír, és gondolatait megosztja velünk, egyáltalán nem kíváncsi arra, milyen gondolatot indít el bennünk, mi a véleményünk az írásairól, és úgy egyáltalán, nem kíváncsi az olvasóira.

Egyik ámulatból a másikba estem… Időm sem volt magamhoz térni, már azon kaptam magam, hogy törölt is az oldaláról, néhány soros üzenetváltásunkkal együtt.

Személyében megismerhettem egy olyan bloggert, aki bár publikálja műveit, valójában nem kíváncsi olvasóira. Arra nem volt időm, hogy elmondjam írásaival kapcsolatos véleményemet. Nem volt időm, hogy megosszam vele, mit indított el bennem. Nem volt alkalmam beszélgetni sem vele, sem más hozzászólókkal az adott témában. Nem kaptam elég időt rá, sem lehetőséget. Gyorsan kívül találtam magam. Egyedül a gondolataimmal…

napló emberi kapcsolatok blog blogger olvasó

Így nem tudhatja, hogy valójában egyetértek a posztban megfogalmazottakkal. Nem tudhatja, hogy hasonló cipőben járok én is. Fogalma sincs arról, hogy gondolataival nincs egyedül. Nem tudhatja, hogy fogalmazását, stílusát nagyra értékelem. Nem volt kíváncsi rá…

A történtek után elgondolkoztam. Mégis miért vezet blogot valaki? Nem az olvasóknak ír? Nem az olvasóknak akar üzenni nyíltan, vagy közvetve? Nem az olvasókat szeretné elgondolkodtatni? Szórakoztatni? Nem az az vágya, hogy minél több emberben minél mélyebb gondolatok csíráját vesse el? Vagy csak néhány kellemes percet okozzon nekik?

Egyszerűen nem értem… Ha ennyire nem érdekel valakit az olvasó, akkor miért adja blog írásra a fejét? Miért nem vezet naplót, amit csak ő maga láthat? Akkor biztosan nem kap véleményt, hozzászólást. Így tutira kiküszöbölhető ez a probléma.

napló emberi kapcsolatok blog blogger olvasó

Szerintem határozottan jók a visszacsatolt vélemények. Akkor is, ha ellentétes az íróéval. Feltéve persze, ha korrekten van megfogalmazva. Egy negatív vélemény is lehet építő erejű. A pozitív vélemény pedig abszolút folytatásra bíztató. Egyszerűen kell a visszacsatolás. Nem elég önmagában az olvasottsági adat. Mert attól, hogy olvassák a posztomat, még közel sem biztos, hogy tetszik is az olvasónak, hogy egyet is ért a benne foglaltakkal, csupán annyit jelent, hogy megnyitotta azt.

Arról nem is beszélve, hogy rengeteg olyan téma van, amit jó tovább folytatni, feszegetni, magyarázni, tovább beszélgetni róla a poszton túl az alatta lévő hozzászólásokban. Jó mások nézőpontját, véleményét megismerni. Hiszen oly változatos az emberiség, szerencsére nem vagyunk egyformák, és különbözően gondolkodunk.

Már csak azért sem értem az egészet, mert semmi rosszat nem mondtam. Ráadásul pozitív véleményem volt az írásairól, stílusáról, bár kétségtelen, ezt nem tudhatta... Nem érdekelte. Szóval még a negatív volta miatt sem sértődhetett meg.

napló emberi kapcsolatok blog blogger olvasó

Gondolom mondanom sem kell, percek alatt megváltozott a pozitív véleményem. Pillanatok alatt csapott át az ellenkezőjére. Öntelt, beképzelt, nagyképű… nagyjából ezek a jelzők jutottak először az eszembe a történtek után.

Hogy bánt a dolog, az nem kérdés. Amikor gratulálni akarunk valakinek, elismerni, de ő köszöni szépen, nem kéri… nincs mit tenni. Hagyom élni. Hogy többé nem olvasom, az sem kérdés. Ha valaki nem kíváncsi rám, én miért legyek kíváncsi rá? Bemutatkozott. Igen szépen kiállította magáról a bizonyítványt. Szépen levizsgázott. Ezek után már az sem fontos, az sem számít, hogy mint író jó is lehetne…

Ettől függetlenül még mindig nem értem… most már viszont nem agyalok többet rajta. Örülök, hogy mások értékelik akár csak a néhány szavas pozitív visszajelzéseimet! Annyi más blog van, ami érdekes! És annyi blogger, kiknek megismerése örömmel tölt el, mindkettőnket! Csak pozitívan! :-)

Csakazértis boldog leszek! :-)

napló emberi kapcsolatok blog blogger olvasó

8 Tovább

Írók muzsikája – avagy blog ajánló következik

Nagy magányomban esténként egyedül ücsörgök a gépem előtt. Lesem az új cikkeket, olvasgatok, szemezgetek. Mivel nem hiszem, hogy egyedüli lény vagyok e föld kerekén, bizony mások posztjait is olvasgatom. Időnként élvezettel teszem ezt, míg máskor beleborzongok. Mivel nem vagyok önző, sokszor meg is osztom őket a közösségi oldalamon. Hagy említsek meg néhányat a teljesség igénye nélkül. Azokat, amelyek szívemhez oly közel állnak, perzselik azt, hogy már-már éget.

napló emberi kapcsolatok blog írás írók verseny posztok cikkek

Egyszeriember

Régebben leltem rá egy érdekes blogra. Hamar felkeltette az érdeklődésemet, nem utolsósorban a Reblogger maraton himnusz -szal. Ezt követte az egyik legismertebb posztja, a 40-es nők kultusza.

Jó szokásomat megtartva először mindig a szerző profilját nézem meg. Fene tudja, hol szedtem fel ezt a szokást, s mikor ragadt rám, de hát valahogy így alakult.

Egyszeri ember.

Már a bemutatkozása is fenomenális! A névválasztása zseniális! Imádom a kreatív embereket, akinek van egyénisége, stílusa. Ő aztán nem hazudtolja meg önmagát! Egyedi, eredeti. Olyan szatírákat ír, amire nem túlzottan fogékony emberek keményen osztják. Témaválasztása rendre kiveri a biztosítékot! Még jó, hogy nálunk nem hagyományos biztosíték, hanem kismegszakító van… azt egyszerű visszakapcsolni. :-)

Miért akarnál gyereket?

Rasszista vagyok, és te?

Meglátnád, ha te maradnál itthon a gyerekkel!

Legtalálóbb posztja talán az első eredményhirdetést követően született, az Egyszeri hitvallás címet viseli.

Persze még sorolhatnám, de hát tessék már elolvasni a blogját!

Holdleány

Aztán persze mások is megérintenek. Remek szórakozást és feledhetetlen, kellemes perceket szereznek a Elevenlime néha fanyar meséi. Szintén örülök, hogy néhány kedves szóban jellemezte magát, ezzel picit közelebb kerülve az olvasókhoz.

A Holdleány blogja számtalan szebbnél szebb mesét tartalmaz.

A varázsló

A kívánságok rétje

A két jóbarát tréfája

napló emberi kapcsolatok blog írás írók verseny posztok cikkek

Thank you for és Anyátlanul

VMS két blogot is üzemeltet párhuzamosan. Mindkettőre felfigyeltem, mert mindkettőben hozza remek formáját. Íróként elismerésem ez úton is neki. Bár magáról semmit nem enged sejtetni. :-(

Legismertebb posztja a Thank you for alatt megjelenő Amíg a halál el nem választ címet viseli. Fantasztikusan él azzal a lehetőséggel, hogy csak a poszt végén fedi fel a történetben szereplő valódi kilétét, ezzel olyan fordulatot adva az írásnak, ami teljesen más megvilágításba helyezi azt. Egyszerűen szavakat nem találtam, amikor olvastam. Minden elismerésem érte!

Az Anyátlanul blogban a szívemhez legközelebb álló poszt a Mi történhet egy párral, ha valamelyikük meddő? címet kapta. Ebben a blogban olyan témát feszeget, ami sajnos manapság sok embert, sok párt érint. Mindenki találkozott már a kérdéssel ilyen-olyan formában, és hát nem lehet mellette szó nélkül elmenni.

A lik, a boszorkány, a lidérc

Emdé olyan blogot ír, ami sajnos ritkán közöl új posztot. Elnézem neki, mert roppant elfoglalt személyiség, bár ez a profiljából mit sem sejthető. Sajnos elfelejtette kitölteni azt. :-(

Ez egy blogregény egy kapcsolatfüggő lidércről, egy netfüggő boszorkányról, egy üst elveszett aranyról, és persze a likról. Nekem nagyon tetszik, és ámulattal fogadom mindig a folytatást, akkor is, ha ritkán érkezik.

A pánik

A boszorkány meséje

napló emberi kapcsolatok blog írás írók verseny posztok cikkek

Naugye

A minap találtam rá egy nagyon érdekes blogra. Best-R  a Naugye című bloggal nevezett a versenyre. A profilja sajnos semmit nem árul el róla, ámde a blog! Az egyszerűen lenyűgöző!

A névválasztás, mint Naugye, mit ne mondjak, én sem találhattam volna ki jobbat! A Csakezértis se kutya, de a Naugye is sokat sejtet.

A blog rövid ismertetése, az „Elesni, koronát igazítani, felállni... avagy önismereti tréning csak humorral” szerintem mindent elmond. Ha mégsem, egy kicsit segítek!

Olyan humorral tálalja a szakítását, meg ahogy viseli az azt követő napokat, hogy garantáltan mindenkinek mosolyt csal az arcára! Megemelem a kalapom előtte! Alig várom, hogy este gép elé kerülvén megkapjam az aznapi humor adagom. Bármilyen pocsék napom volt, garantáltan képes megdolgoztatni az arcizmomat. Ezáltal olyan mennyei élményben részesülök, hogy gondjaim egész eltörpülnek, idővel pedig a feledés homályába vesznek.

Elnézést is kértem tőle, amiért a nyomorán mulatok, de olvassátok el Ti is, és meg fogtok érteni! Csak néhány posztját ajánlom figyelmetekbe, és garantáltan függőek lesztek! Figyelem, leszokás kizárt!

Hülye kérdés, nulla pont…

Ezek a nők… (?)

Düh-fázis

Magánpékség

Szóval verseny ide vagy oda, szerintem nem is ez számít igazán. Az olvasottsági adatok semmit nem jelentenek. Az érkező kommmentek pedig időnként teljesen más irányba vihetnek bennünket. Erről bővebben a Kommentelők kézikönyve című posztomban olvashattok.

Párom fogalmazta meg az olvasottsági adattal kapcsolatos jelenséget nagyon frappánsan. Azt hiszem, stílusosan ezzel a gondolattal zárva kívánnék szép napot majd jó éjszakát!

napló emberi kapcsolatok blog írás írók verseny posztok cikkek

Vegyünk egy magánpékséget, aki drága, minőségi árut készít. Szűk vásárlói körrel rendelkezik, ám az a néhány ember maximálisan elégedett a termékeikkel.

Ezzel szemben a multi tucatnyi vacakot árul. Bár tudjuk, hogy a minőség sokszor gyatra, mégis a multit részesítik sokan előnyben, olcsósága miatt.

Kétségtelen, hogy a magánpékség vevői köre sokkal elégedettebb, ugyanakkor kevesebben vannak.

Nos, mindenki eldöntheti, hogy magánpékséget vagy inkább multit szeretne üzemeltetni?

Szerintem ne bánkódjunk, ha magánpékségünk van. Legyünk büszke rá, csináljuk tovább, amit eddig, és tegyük boldoggá vásárlóinkat! Ámen!

4 Tovább

Csakazértis

blogavatar

Élethelyzetek, életérzések. Minden, ami engem foglalkoztat, és talán másokat is. Miért ne? És miért igen? Hogyan legyünk vidámak, boldogok, és hogy leljük meg az élet apró örömeit e zajos világban. Keressük, de vajon találjuk-e a válaszokat? Gondolatok pár- és emberi kapcsolatokról.

Hozzászólások