Létezik egy könyv országunkban, ami a gyermektelen emberek, szinglik büntetéséről szól, erre irányuló javaslatokat tartalmaz. Ráadásul egy párt is támogatja ezeket az elképzeléseket. Különböző formákban, de büntetnék a gyermeket nem szülő, nem nevelő embereket a társadalmunkban. A hideg is kiráz a téma hallatán, nem is tudtam szó nélkül elmenni mellette.
Értem én, hogy kevés gyermek születik az országban. Értem én, hogy nem lesz, aki az idősödő korosztály nyugdíját fizesse, kitermelje. Értem én, hogy nagy gondok vannak itt.
Azzal azonban nem értek egyet, ahogyan ezt szeretnék orvosolni. Ahogy politikájukkal két csoportra szakítva, ismét egymással szembe állítják az embereket.
Szeretném leszögezni, hogy írásommal sem szítani, sem mélyíteni nem szeretném a két csoport közti különbséget. Egyszerűen tényeket mondok, és aki egy kicsit is belegondol (bármelyik oldalon is áll), igazat fog adni nekem.
Mennyit dolgozunk?
Tény, hogy többet dolgoznak azok, akik nem nevelnek gyermeket.
1. A gyermeket vállalók alapból otthon maradnak (ki több, ki kevesebb ideig) szülés után a kicsivel.
2. A gyermektelen legfeljebb saját jogon megy táppénzre, míg egy gyermekes a gyerekeivel is.
3. Általában jobban terhelhetőek a gyermektelen emberek, kimondatlanul is több túlórát vállaltatnak velük, mert azért a legtöbb helyen humánusak a gyermekvállalókkal szemben.
4. Amikor munkaidő kedvezményről van szó (nem a törvényben előírtról beszélek), kimondva vagy kimondatlanul is a gyermekeseket helyezik előnybe. Amikor előbb le lehet lépni egy műszakból, korábban haza lehet menni a munkából, általában a gyermekesek mennek, és gyermektelenek maradnak. Ritka az, amikor igazságos az elosztás. Amikor önként lehet vállalni a maradást, szúrós szemmel néznek a gyermektelenre, szinte elvárják, hogy ő vállalja magára… mintha neki nem lenne élete.
5. A gyermekeseknek több szabadság jár.
Kedvezmények
Tény az is, hogy már jelenleg is sok olyan szabályozás van, ami különböző anyagi kedvezményhez, előnyhöz juttatja a gyermekeseket a gyermektelenekkel szemben. Csak néhányat említek, teljesség igénye nélkül.
1. Ott vannak az adókedvezmények, melyeket a gyermekek után kapnak.
2. Sok mindent leírhatnak az adóalapból.
3. Gyermeknevelési támogatásban részesülnek.
4. Családi pótlékot kapnak.
5. Bizonyos gyermekszám felett a tankönyv is ingyenes.
6. Szociális alapon is előnyt élveznek hitelfelvételnél.
7. Gyermekek számát figyelembe veszik önkormányzati lakás bérlésénél.
8. Szinte minden szolgáltató előnyben részesíti a gyermekes embereket a gyermektelenekkel szemben.
9. Eddig is létezett szocpol, most pedig itt van a CSOK, amiről napok, hetek óta hallani.
Okok a gyermektelenségre
Persze ott van a kérdés, hogy egy gyermektelen ember vajon miért az…
1. Nem találja meg a megfelelő párt a gyermekvállaláshoz.
2. Nem érzi magát megfelelő biztonságban (anyagi, egzisztenciális helyzet, párkapcsolat), ahhoz, hogy gyermeket merjen vállalni.
3. Meddőségi okból nem lehet gyermeke.
4. Anyagi okból nem tudja a meddő pár vállalni a mesterséges megtermékenyítés anyagi terheit. (Erről elég ritkán esik szó, de nagyon sokba kerül.)
5. Anyagi okból nem tudnak az örökbefogadás lehetőségével élni. (Erről is ritkán hallani, de nem elég szeretni, vágyni egy gyermek után. Saját lakás, megfelelő fizetés, megfelelő egzisztencia felmutatása is szükséges. Arról nem beszélve, hogy egészségileg is alkalmasnak kell lenni, még a rokonokat, családtagokat is bevonják a környezeti megfigyelésbe. Nehéz megfelelni a követelményeknek. Ha minden stimmel, akkor is éveket kell várni.)
6. Persze van, aki egyszerűen csak nem szeretne gyermeket. (Miért is ne hozhatna ilyen döntést?)
7. Van, aki nem érzi anyatípusnak magát, avagy férfiként nem vágyik apaságra. (Szerintem felelősségteljesebb ezt beismerni, mint ennek ellenére meghunyászkodni, csendben, ellentmondást nem tűrve gyermeket vállalni, csak mert „elvárás”, s azzal tönkretéve sok ember életét: a gyermekét, a társunkét, egy egész családét…)
8. Persze van, aki ugyan néha vágyik gyermekre, mégis a karriert választja a család helyett. (Ilyen elhivatott emberre is szüksége van egy társadalomnak, akár elismerik ezt, akár nem. Szóval nem kellene őket sem elítélni a döntéseikért. Általuk is többet vagyunk.)
9. Valakit nagyon leköt beteg családtagjának ápolása, így saját életét, gyermekvállalását háttérbe szorítja, alárendeli annak.
10. Van, hogy nem jönnek össze dolgok. Amikor boldog párkapcsolat van, a többi körülmény nem megfelelő, amikor a többi rendben, épp nincs megfelelő partnerünk.
11. Akad, aki a saját neméhez vonzódik, így a gyermekvállalás eleve nem téma közöttük.
Pozícióktól való eltiltás
Érdekes felvetés a könyvben, hogy csak három (vagy több) gyermeket vállaló nők tölthetnének be bizonyos vezetői pozíciókat. A gondolat is bizarr. Rengeteg kérdés fogalmazódik meg bennem ezzel kapcsolatban.
1. Ez nem diszkriminatív? Semelyik állásinterjú közben nem vetődhetnek fel bizonyos kérdések: ilyen a vallás, a nemi hovatartozás, a családi állapot és a gyermekek száma is… szerintem.
2. Aki ennyi gyermeket vállal, vajon miért töltené ideje jó részét gyermekeitől távol egy munkahelyen, sőt, még esetleg otthon is dolgozva egy felelősségteljes, időigényes, vezetői pozícióban? Nem lenne inkább a gyermekeivel? Ennek teljesen ellentmond az, hogy a legkisebb gyermek 10 éves koráig otthon maradhat egy anya… Akkor most a családot erősítjük, vagy megsemmisítjük?
3. Aki esetleg él-hal hivatásáért (és még véletlenül jól is csinálja azt, ért is hozzá) nem erősíthetné a társadalmunkat? Nem vihetné előre, nem fejleszthetné a jövőnket? Csupán mert nem vállalt gyermeket…
4. Megnőne az igény a bébiszitterekre… jól fizető, menő szakma lenne, hiszen a dolgozó nők gyermekeit valakinek nevelni kell… biztosan ez a családbarát elképzelés? Vállaljunk sok gyermeket, akiket aztán ne mi neveljünk fel? Hmm…
5. Az se kerülje el senki figyelmét, hogy „három (vagy több) gyermeket vállaló NŐK”-ről szól ez a megszorítás. Szóval ha egy férfi vállal kevesebb gyermeket, ő betölthet ilyen posztot, nő azonban nem.
Értem én, hogy találjunk egyensúlyt karrier és család között. De ezzel lényegében rengeteg bőrt húznának le egy nőről… Hiszen mindenhol álljon helyt egyszerre, egy időben. Hány nő tudná (akarná) ezt felvállalni? Hová vezetne ez? Megmondom: oda, hogy a nők kiszorulnának a vezetői pozíciókból! Férfiak fognak minden jelentősebb, jól fizető állást betölteni. Férfiak kezében lesz az irányítás, a hatalom.
Nem mintha férfiellenes lennék. És nem vagyok híve a totál egyenjogúságnak sem. De! Miért nem egyszerűen az alapján vállalhat el valaki (nemtől, gyermekszámtól függetlenül) egy állást, hogy ért-e hozzá, megfelelő szakképesítése és tudása van? Nagy dologról álmodok?
Mindenkire szükség van egy társadalomban
Nem tisztem megítélni, melyik törvény jó, melyik nem. Melyik igazságos, melyik nem.
Induljunk ki abból (most a kivételeket, a fekete munkát, meg minden egyéb szélsőséges esetet figyelmen kívül hagyva), hogy aki többet dolgozik, az több adót is fizet. Azaz alapból többet adóznak a gyermektelen emberek. Alapból több kedvezményben részesülnek a gyermekesek.
Elhiszem, hogy gyermeket nevelni nem könnyű, és az is munka, az is egy feladat. Nem is akarom sem lenézni, sem leminősíteni az ezzel járó feladatokat.
De vajon újabb adóval, szingliadóval kell-e súlytani azt, aki egyébként is már épp eleget tesz az államkasszába? Vajon igazságos lenne-e újabb szankciókkal büntetni a gyermektelen embereket?
Az szerintem mindenki előtt világos, hogy az ezzel járó többlet bevételt úgysem a gyermekesek kapnák. Ugyanakkor jelentős terhet tennének a gyermektelenek vállára, és csak még jobban növelnék a szakadékot a gyermeket vállalók és nem vállalók között.
Különbözőek vagyunk. Mindenki más-más szempontok alapján hozza meg döntéseit, ami saját, egyéni érdekeit szolgálja, és bizony az egész társadalomra is kihat. De mindenkire szüksége van egy társadalomnak! Egy nagycsaládra éppúgy, mint azokra, akik csak egy-két gyermeket vállalnak, azokra is, akik gyermektelen párként élik le életüket, azokra is, akik örökbefogadással találják meg egyéni boldogságukat, ugyanakkor kellenek a karrieristák, a munkamániások is.
Gondoljunk csak bele, ha egyik vagy másik oszlop kiesik, biztos, hogy egészként, jól fog működni egy társadalom? Ha most mindenki három vagy több gyermeket vállal, biztos, hogy dübörögni fog a gazdaság? Arról az apró tényről nem is beszélve, biztos, hogy mindenki boldog lesz?
Az emberek nem számok. Akkor is, ha sokan csak számadatként tekintenek rájuk. Vannak érzéseik, lelkük, szívük. És engedtessék meg, hogy mindenki maga hozzon döntést, hány gyermeket is szeretne.
Veszélyek
Amúgy pedig nem hiszem, hogy több gyermeket vállalnának emberek csupán a kedvezmények miatt. Vagyis lényegi változás nem történne. Nem növekszik majd a népesedés. Bár nőni fog az állami bevétel, amit pedig mint mondtam, úgysem a megfelelő célra fordítják majd. Abból a pénzből a gazdagok tovább gazdagodnak, több sportlétesítmény épül majd, az emberek közti szakadék pedig tovább nő. Több pénz lesz, ami lenyúlható…
Lehet, pont ez a cél: az egységet megelőzni, a széthúzást erősíteni, hiszen ahol összefogás van, ott erő is van. Ez ugyan egy társadalomnak jó, a társadalom élén álló személyekre nézve azonban veszélyes…
Hozzászólások