A történelem ismétli önmagát… bár most másképp és másért, de ismét mindenki Párizsra figyel. Sajnos megint gyászba borult egy nemzet, s vele együtt Európa.

Párizsi lövöldözés és robbantás...

Nem lehet szavakat találni az ott történtekre. Ember ember ellen fordult, erre nincs mentség.

Mély gyászba borult a város, még a fények is kialudtak, gyászhoz illőn elsötétedett minden.

Fájdalom a szívekben, kérdések a fejekben.

Őszinte részvétünk mindenkinek!

A franciaországi változásokra (1789)

Nemzetek, országok! kik rút kelepcében
Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,
S gyászos koporsóba döntő vas-igátok
Nyakatokról eddig le nem rázhatátok;
Ti is, kiknek vérét a természet kéri,
Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri!
Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,
Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!

( Batsányi János )