Csakazértis

Itt a karácsony. Aztán újév. Az ünnepek, melyektől szinte minden egyedülálló fél. Senki nem szeret egyedül lenni, főleg nem ezeken a napokon.

Hiába a család, a barátok, ilyenkor általában mit sem számít mindez. Egyedül kell elmenni egy ünnepi vacsorára, ahol sokan érdeklődve fürkészik tekintetünket, ki nyíltan, ki burkoltan, de rákérdez, nincs valaki láthatáron? Kellemetlen. Ha pedig még család sincs, és valóban egyedül ülünk szentestén, egyedül lessük kisírt szemekkel a karácsonyfánkat, vagy épp az üres szobát, mert még fát sem volt lelki erőnk állítani… na az maga a pokol.

A barátokra általában ilyenkor ritkán számíthatunk. Mindenki a saját családjával ünnepel, ez családi ünnep. Rendszerint nem is érezzük jól magunkat, és sokszor mentjük ki magunk valami indokkal, ha netán meghívást is kapunk tőlük. Ez nem a barátokról szól. Mi is érezzük. És nem akarunk tolakodni.

A társkereső irodák ilyenkor tele vannak. Az internetes társkeresőkre is sokkal többen regisztrálnak ezekben az időkben. Mert ha nem is igaz társra lelnek ilyenkor, de akkor is kell valaki, akivel ha másképp nem, de legalább virtuálisan lehet beszélgetni. Ha pedig egy kellemesen eltöltött vacsora, közös kávézás lesz belőle, már megérte. Ha netán ennél több, akkor szóhoz sem jutunk!

Az Internetes társkeresésről korábban már írtam, talán mások számára is hasznos tanácsokat lehet olvasni abban a posztomban.

Senki sem szeret egyedül lenni. Mindenki vágyik valakire, akihez hozzábújhat, akire rámosolyoghat, vagy akivel karöltve végigsétál az utcán, a város díszeit, színeit, fényeit szemlélve.

Persze aki egyedül van, tegyen ellene! Próbálja más társaságát keresni. Sosem lehet tudni, mikor találunk rá életünk párjára.

Ha mégis egyedül töltenénk az ünnepet, legalább békében tegyük. Hallgassunk kellemes dalokat, nézzünk minél több filmet, lelkesítsük, szórakoztassuk  magunkat, gyorsabban és jobban telik így az idő. Ne búsuljunk, mert ez az, amit nem tehetünk! Semmi rossz nem tart örökké!  Mindig, mindig kisüt a nap! Mosolyogjunk a világba, és mutassuk meg, csakazértis boldogok vagyunk!

Mindenkinek szeretetteljes, boldog ünnepeket kívánok!

Állandóan keverik az emberek az egyedüllét és a magány fogalmát. Míg az első kellemes, megnyugtató, jóleső állapot, addig az utóbbit rendszerint szorongás, rossz érzés, gyakran depresszió kíséri.

Egyedül lenni jó. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs társunk. Amikor kapcsolatban élünk, akkor is szükség van néha egyedüllétre. Amikor magunkkal foglalkozunk, s nem a másikat helyezzük előtérbe. Amikor nyugodtan belemerülhetünk a gondolatainkba, nem kell alkalmazkodni épp a másikhoz, és teljes felszabadultságunkban azt tehetjük, amit igazán szeretnénk.

Van egy speciális egyedüllét, amit szingliségnek neveznek. Amikor társ nélkül vagyunk, de ennek ellenére jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ez lehet akár két kapcsolat között, vagy egy tudatosan választott életforma is. Bárhogyan is van, a lényeg az, hogy jó nekünk. Élvezzük, kiteljesít, boldoggá tesz. Egyedül lenni jó.

Ezzel szemben áll a magányosság érzése. Ami egyáltalán nem jó, sőt, kifejezetten frusztráló lehet. Amitől szenvedünk. Amikor szeretnénk mással lenni, de mégsem tehetjük valamiért. Elviselhetőbb a magány, ha épp nincs kapcsolatunk. Mert akkor legalább tudjuk, értjük az okát. Persze ettől még rossz, mert a magány nem egy választott állapot, hanem egy ránk törő rossz érzés.

A legszörnyűbb talán az, ha kapcsolatban vagyunk magányosak. Ha van párunk, de mégis a magányosság gyötrelmeivel küzdünk. Ott van tőlünk karnyújtásnyira, mégis fényévekre érezzük magunktól. Na ez szinte egy felfoghatatlan és elviselhetetlen állapot. Talán nem is tartható fent sokáig. Ez az igazi gyötrelem. Lelkünket felemészti, szívünket igazán megtöri. Szenvedünk tőle, szabadulni szeretnénk az érzéstől. Ám sokszor nem találjuk a kiutat, a megoldást. A magányos ember gyakran depressziós is egyben.

Ilyenkor sokat segíthet a megértő család, vagy a jó barátok. Az igaz barátok. Akik nem csak akkor vannak mellettünk, amikor süt a nap, hanem amikor viharfelhők vannak felettünk. Amikor mennydörög és villámlik. Az igaz barátot arról ismerhetjük fel, hogy akkor érkezik, mikor más távozik.

Dr. Csernus Imre fogalmazta meg a két kifejezést nagyon találóan:

A magány az az állapot, amikor valakiben háború zajlik, belső háború; az egyedüllét meg az az állapot, amikor valakiben nincs harc, benne az angyal és az ördög békét kötött...