Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Megvásárolt barátság

Ki ne ismerne olyan történetet, amikor a gazdag kisgyermek magányos az iskolában, kiközösítik, senki nem akar a barátja lenni. Aztán egyszer csak kitalálja a leleményes gyermek, hogy iskolatársait meghívja a büfébe, minden jóval elhalmozza őket. Remélve, hogy felfigyelnek rá, megszeretik, és cserébe barátjukká fogadják. Ám idővel fel kell ismernie a gyermeknek, hogy ez egy csúfos játszma, amit nem nyerhet meg. Ugyanúgy nevetnek a háta mögött, ugyanolyan magányos, mint azelőtt volt. Csak most még a kihasználás érzésével is meg kell küzdenie. Sajnáljuk a gyermeket. Sajnáljuk, mert az okos felnőtteknek kellett volna időben közbeavatkoznia, felfigyelni a problémára, jelenségre, és orvosolni azt.

napló barátság érdekbarátság munkahely emberi kapcsolatok pénz

Azonban mennyivel másabb a helyzet, amikor ez nem kisgyermekkel történik meg? Amikor érett, tapasztalt, és azt hinnénk, hogy okosabb felnőtt esik bele ilyen csapdába?

Amikor felnőtt fejjel választja valaki azt a megoldást, hogy megvásárolja a barátait, mert amúgy képtelen magának szerezni, az tudatos választás. Tudatos cselekedet. Az illető tisztában van vele, hogy azért zárják szívükbe, azért állnak vele szóba, és azért kedvelik, mert "jutalmazza" őket, mert hát ki ne örülne egy-egy potya ebédnek, vagy ingyen kávénak?

A munkahelyi kollektíva egy nagy játszótér. Tudni kell játszani. A kiközösítés érzésétől mindenki fél. Vagyis nem, helyesbítek: a GYENGÉK félnek. És ha anyagilag megtehetik, hát inkább élnek eme eszközzel, csak ne kerüljenek a kollektíva perifériájára. Mert nem tudnak azzal az érzéssel megküzdeni. Nem tudnak mit kezdeni vele. Rettegnek, és inkább lesznek megalázottak, mintsem kirekesztettek. Így magukat alázzák meg. Igaz, ezt legtöbbször észre sem veszik. Nem tudatosul bennük.

Ezzel szemben az erősek nem tartanak a kirekesztéstől. Az erős, határozott egyéniségek képesek talpon maradni, és elviselni azt az érzést, hogy nem szeretik őket. Tudnak akkor is kimagasló teljesítményt nyújtani egy munkahelyen, ha nyomás alatt vannak. Ha nyomást gyakorolnak rájuk. Sőt, leginkább csak erősödnek ettől. A javukra válik.

Az erős jellemmel rendelkezőknek általában egészséges, stabil értékrendjük van. Tudnak különbséget tenni magánügy, és munkahely között. Nem keverik a barátságot a munkával. Tudomásul veszik, hogy a kollégákat nem ők választják, míg a barátaikat igen. Nincs szükségük furfangra emberi kapcsolataik kialakításához. Ettől lesznek ők erősek, és megbízhatóbbak.

A dolgok másik oldala is elgondolkodtató. Vajon mit érez, és hogyan éli meg a helyzetet az, aki a megvásárolt barát? Miképp tud ezzel a tudattal azonosulni, létezni és élni? Vajon miért van szüksége neki az effajta barátságra? Mi játszódik le a lelkében, miközben eladta azt?

napló barátság érdekbarátság munkahely emberi kapcsolatok pénz

Ha tudatosan enged a kísértésnek, vagyis hagyja magát megvásárolni, akkor számító személyiség. Ha csak elsodorták az események, amire nem figyelt fel, akkor kihasználták a tudatlanságát. Persze mindkét esetben tény, hogy megvásárolták. Nos, egyik lehetőség sem túl szimpatikus.

A közömbösség is egy lehetséges reakció. Nem foglalkozni a jelentséggel, nem tudomást venni róla. Kimaradni a történésekből, nem részt venni benne.

Mindenki eldöntheti, hogy egy munkahelyi közösségben milyen szerepet tölt be, mit vállal. Ön vajon melyik szeretne lenni? Melyik szereppel tudna azonosulni leginkább?

0 Tovább

Biciklis kontra puhatestű

Puhatestű. Egy gépjármű oktatótól hallottam először ezt a nagyon találó kifejezést. Akit nem véd senki, semmi. Nincs karosszéria, bukósisak, semmi, csak a józan esze. Lássuk be, szüksége is van rá. Mert hiába az elsőbbség, hiába a gyalogátkelő, vagy zöld jelzésű lámpa. Ha a másik, erősebb nem adja meg az elsőbbséget, úgyis a puhatestű húzza a rövidebbet. Hiába áll mellette a szabály, a jog, esetleg kaphat kártérítést, rossz esetben már csak a családja... Jobb esetben ő maga, de hát ki szeretné tolókocsiban végezni? Elsőbbség ide, vagy oda, az csak akkor van, ha megadják.

Minden kategóriában érintett vagyok. Gépjárművel is szoktam közlekedni, autó és motor egyaránt, két keréken is tekerek időnként, és hát puhatestűként is járom utamat. Nem könnyű. Bár általánosságban elmondható, hogy sokat javult a közlekedési kultúránk. Ám messze nem az igazi.

A kerékpárosok szinte követelik maguknak a saját utakat. Lássuk be, joggal. Ám ha van kerékpárút egy útszakaszon, miért épp az úttest másik oldalán lévő járdán tekernek? Volt, akit megkérdeztem erről. Neki azon az oldalon van dolga, és így kényelemesebb - hangzott a válasz. Aham. Kényelmesebb. De vajon a puhatestűek mit szólnak hozzá? Azért épülnek az adófizetők pénzéből a kerékpáros utak, hogy úgyis ott tekerjen, ahol neki kényelmesebb? Elgondolkodtató.

Ahol nincs saját útjuk, ott marad az úttest. Jobb híján. Értem én, miért ódzkodnak ettől sokszor. Az autósok, kamionosok ész nélkül, közel húznak el mellettük. Veszélyes üzem az úttest. Félnek, mert hát ismét hiába a szabály, a gépjárművel szemben úgyis ők húzzák a rövidebbet. Könnyen beláthatjuk, van benne valami.

Sokszor ezért inkább nem túl szabályosan a járdát választják. A puhatestűek között manővereznek, életveszélyesen kerülgetik őket. Elképesztő, amikor ilyen helyzetben még csengetnek is! Nekik valóban mindent lehet? Félelmükben közlekednek a járdán, és itt pedig ők keltenek félelmet? Ha a gyalogos fél, hol közlekedjen? Veszélyes üzem lett a járda. Veszélyes, mert azzá tették. Egy kerékpáros nem kis sérülést tud okozni egy gyalogosnak. Arról már nem is beszélve, hogy puhatestűként miért kell állandóan rettegni, hogy hangtalanul, némán mikor sodor el valaki?

Mindenkinek van helye a közlekedésben. Így vagy úgy, el kell jutni A-ból B-be. Csak az nem mindegy, hogy milyen áron. Sose felejtsük el: mindenkit várnak odahaza!

Akinek nem inge, ne vegye magára. Akinek meg az, az jó melegen öltözzön fel!

Kövessetek Facebookon!

3 Tovább

Amikor a menekültek beférkőznek a hétköznapjainkba. Avagy én merre meneküljek? 

Lehet róluk nem tudomást venni. Bár ez elég nehéz. Egy biztos: mindenkinek van róla véleménye. Kinek ilyen, kinek olyan.

Nem akarok politizálni, azt meghagyom másnak. Pusztán emberi oldalról közelíteném meg a kérdést. Mert ha nem figyelünk, akkor a nézetkülönbözőségek, véleményeltérések miatt emberi kapcsolatok, barátságok mehetnek tönkre. Mert véleménye mindenkinek van.
A téma megosztó. Megosztja a társadalmat, a baráti kört, néha bizony a családot is.

Itt vannak, jelen vannak. Tetszik vagy sem, de életünk részei a menekültek, bevándorlók. Hogy meddig és milyen mértékben, azt egyelőre tőlünk okosabb emberek sem tudják. Mindenki eldöntheti, hogy akar-e, tud-e segíteni, milyen mértékben kíván belefolyni a témába. Ha rendőr, katona, túl sok választása nincs is. Véleményétől függetlenül parancsot teljesít. Önkéntesként, magánemberként ki-ki eldöntheti, mennyit szeretne tenni az ügyben, akar-e egyáltalán bármit is tenni. Tegyék a szívükre a kezüket, és döntsék el! Felelősségteljesen.

De vajon megengedhetjük-e, hogy létükkel beférkőzzenek az étkezőasztalunkhoz az esti beszélgetéseinknél, illetve barátokkal sörözgetve kellemes délutáni óráinkba? Lehet véleményünk, sőt, van is. De kell-e ennek lépten-nyomon hangot is adni? Mert vannak dolgok, amiket mi nem tudunk befolyásolni. Amikor jobb bölcsen háttérbe húzódni, és nem feltétlenül kinyilvánítani a véleményünket. Főleg nem hangos és éles vitába kezdeni miattuk a szeretteinkkel. Mert igazából attól nem változik semmi. Vannak dolgok, amibe egyszerűen nincs beleszólásunk. Nem vagyunk olyan pozícióban, hogy tudnánk ellene tenni.

Persze érdemes követni, figyelni az eseményeket, olvasni a híreket, hiszen tájékozottnak kell lennünk. Jó, ha tudjuk, mi történik a nagyvilágban, mi történik körülöttünk. De vajon érdemes ennél mélyebbre ásni a témában? Érdemes emiatt barátainkkal, családunkkal, kedvesünkkel összevitatkozni? Megéri egy családi ebédet, romantikus vacsorát tönkretenni? Nem biztos, hogy jó, ha hagyjuk, hogy életünk hétköznapjaiba ilyen formán, ilyen durván beférkőzzenek. Nem szabad, hogy emiatt kellemetlen órákat éljünk meg szeretteinkkel. Vacak dolog, ha netán annyira elfajul egy-egy vita, hogy megromlik az addig harmonikus, jól működő kapcsolat. Könnyen tönkremehetnek barátságok. Persze feltehetjük a kérdést, hogy akkor az milyen barátság volt? De az biztos, hogy senkinek nem hiányzik a vita, a veszekedés. Márpedig mostanában ettől hangos a környezetem.

Üljünk le egy percre, vegyünk egy mély levegőt, és gondolkodjunk. Biztos, hogy megéri?

0 Tovább

Csakazértis

blogavatar

Élethelyzetek, életérzések. Minden, ami engem foglalkoztat, és talán másokat is. Miért ne? És miért igen? Hogyan legyünk vidámak, boldogok, és hogy leljük meg az élet apró örömeit e zajos világban. Keressük, de vajon találjuk-e a válaszokat? Gondolatok pár- és emberi kapcsolatokról.

Hozzászólások