Hurrá! Új év, új elhatározások, reményeink szerint egy új világ, szebb napok várnak ránk. Mindenki elrebegte - ki magában, ki félhangosan, ki a világba kiáltva - fogadalmait, melyeket úgysem tart majd be. De hát ez a szokás. És mi, mint talán oly sokan, szokásaink rabjai vagyunk.
Aztán a rideg valóságban találjuk magunkat: másnapos fejfájások, mosatlan edények az esti bulit követően, ugyanaz az élet, teli reménnyel, nem annyira reményteljes valósággal... Majd ráeszmélünk, hogy semmi sem változott.
Nem is tudjuk, mit reméltünk. Új év nem hoz forradalmat. Olyan ez a nap is, mint a többi. Csupán elővettük a következő naptárt, nem volt elég egyet lapozni ezúttal. Csupán mindenki egy kicsit tovább maradt fent. Csupán nagyobb átlagban buliztunk, mint a hét többi napján. De igazából semmi nem változott. Jönnek a szürke hétköznapok, a robotolás, a hajsza a pénz után.
Most talán még van pár napunk addig, hogy magunkhoz térjünk kissé. Még nem kell korán kelni. Még van idő visszabújni az ágyba, és párunk vállára hajtani fejünk. Még élvezhetjük a szabadságot, még önfeledten örülhetünk egymásnak.
Valószínűleg este amúgy is annyit ettünk, hogy még reggelizni sincs erőnk. Meg talán ebédet sem kell főzni, hiszen ilyenkor mindig jó a maradék is. Elvégre tavaly annyi mindennel készültünk, biztosan maradt valami ehető mára is. :-)
Nem sietünk sehová. A szoba csendjébe merülve azon tűnődünk, vajon mit is kellene másképp csinálni ezúttal. Min változtassunk, amit megtehetünk, amire erőnkből még futja. Mit csináljunk másképp, hogy több örömet okozzunk másoknak, hogy boldogabban élvezhessük párunkkal a napokat, órákat, varázslatos pillanatokat.
Apró változások ezek. Nem jelentősek. Általában. Ugyanakkor fontosak, mert szebb, kiegyensúlyozottabb lesznek a napjaink. Örömet okozni jó. Amit adunk, azt pedig rendszerint többszörösen kapjuk vissza. Érdemes hát energiát fektetni bele.
Álmodtam én is egy világot magamnak. :-)
Mit valósítok meg belőle, s mit nem, majd meglátjuk. Az biztos, hogy több nevetés, több nyugalom, nagyobb odafigyelés, megértés lesz benne. Észre kell venni a kis csodákat, mik körbevesznek bennünket. Érdemes felfigyelni az aprónak tűnő dolgokra is. Azokat összetéve, azokat élvezve lesz boldogabb, teljesebb az életünk.
Olyan ez, mint egy nagy kirakósjáték. Nem feltétlenül az győz, aki hamar megtalálja az egymás mellé kerülő darabkákat. Aki nagyon gyorsan kirakja azt. Hanem aki együtt tud nevetni, örülni a másikkal, aki együtt tudja élvezni nem csak az ünnepeket, hanem a szürke hétköznapokat is a másikkal. Aki nem csak túléli, hanem megéli a napokat, a pillanatokat.
Na én ilyen szeretnék lenni! Párom arcára sokszor mosolyt csalni. Apróságokat észrevenni, nevetve örülni. Talán nem nagy elhatározás, és megvalósítható.
Csakazértis megmutatni a világnak, hogy minden nehézség ellenére, boldog tudok lenni, minden próbatételt jelentő akadályt le tudok küzdeni, és minden útvesztőben, minden körülmények között célba érek. :-)
Hozzászólások