Elérkezett Advent első vasárnapja. Ki várta, ki nem, de megállíthatatlanul itt van. Legtöbben feldíszítjük a már nagytakarításon átesett otthonunkat. Ablakokat is festünk, vagy épp kitesszük a leporolt világítást. Csinosítjuk még egy kicsit a szobát, felkerülnek, kikerülnek az apró díszek, és persze az elengedhetetlen adventi koszorú is asztalunk dísze lesz.
Bájosan szép alkotások születnek. Végül körbenézve hatalmas elégedettség, nyugalom és büszkeség árasztja el lelkünket. Általában…
Készülünk a karácsonyra. Hitünk és vallásunk szerint. Mert bár ez vallási ünnep, mégis mindenki készülődik. Sokan már túl vannak az ajándékok vásárlásain, mások meg épp most fognak majd neki. Persze mindig akad, aki a legutolsó pillanatra hagyja ezt is, és szenteste délelőttjét tartja a legalkalmasabb időpontnak erre. Végül minden időben a fa alá kerül. Remélhetőleg…
A gyerekek szorgosan írják Jézuskának szóló kívánságaikat. Hiszik, hogy amit nagyon és mélyen akarnak, megkapják. A felnőttek azon vannak, hogy szép és gazdag napokat varázsoljanak gyermekeiknek. Mindenki készülődik, ki így, ki úgy.
Persze mindig akad, akinek nem szeretetteljes a készülődés. Aki nyűgnek, feladatnak és problémának fogja fel. Vannak, akik csak zsörtölődnek a tömeg miatt, az árakon bosszankodnak, vagy azon, hogy épp esik.
Pedig nem szabadna hagyni, hogy bosszúság költözzön a szívünkbe! Mosolyogva, derűsen, szeretteinkre gondolva kellene, hogy teljenek a napok. Ezek is, mint más is. Úgyis elérkezik a karácsony. Miért tesszük tönkre azzal, hogy már előtte leamortizáljuk magunkat, családunkat? Hát ne tegyük!
Ha úgy érezzük, elvesztünk a nehéz hétköznapokban, álljunk meg egy pillanatra! Nézzünk fel az égre, mosolyogjunk egyet, gondoljunk kedvesünkre, gyermekünkre, és máris egy picit szebb lesz a világ!
Nehéz azoknak, akik épp egyedül vannak. Akik egyedül néznek szembe az ünnepekkel. De hiszem, hogy az ember sosincs egyedül! Ha épp nincs is társa, nincs családja valakinek, attól még körbevehetjük magunkat szerető barátokkal! Vagy csak kimehetünk egy-egy vásárra, ahol azonnal emberek között találjuk magunkat. Mindig akad köztük olyam, aki nem siet, aki megpihen, akivel lehet néhány szót váltani, ismeretlenül is. Nem vagyunk egyedül. Senki nincs egyedül. Ne hagyjuk hát el magunkat, és hozzuk ki belőle a lehető legjobbat!
Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulni vágyakozni azután, ami a miénk". Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől még semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a mienk.
Pilinszky János
Boldog adventi készülődést kívánok! Szeretetben és boldogságban teljen ez az időszak mindenkinek!
Hozzászólások