Csakazértis

Régebben írtam már erről a témáról. Azonban úgy vélem,  folyamatosan aktuális, így ideje ismét elővennem.

Nem csak írok, de olvasok is, és bizony néha hozzászólásaimmal erősítek egy-egy cikket. Szörnyülködve olvasom egyes társam véleményét. És itt most nem azon van a hangsúly, hogy hogyan vélekedik egy-egy dologról, hanem hogy hogyan teszi, milyen módon ad hangot ennek. A sítlus, a félreértelmezés, a belebeszélés, hozzágondolás, bántás és sértés eszközei mindennaposak. A személyeskedésről nem is beszélve!

Egyik blogíró társam fogalmazta meg nagyon frappánsan a jelenséget. Nagyon sajátos, ámde találó megközelítés, és el kell ismernem, valóban igaz.

Sajnos igaz az a tény, hogy aki harcba indul, ne csodálkozzon, hogy lőnek. És itt bizony lőnek! Sőt, ahogyan észrevettem, néhány állandó katona is van, akik általában ugyanazt a tartalmat írják a te posztodra, az enyémre, a másikéra. :)
VMS

Szeretnél kiváló kommentelő lenni? Akkor feltétlenül tartsd be a következő pontokat, avagy az útmutató legfontosabb alapelemei:
 

1. Kritizálj! Ez szinte kötelező!
2. Kössél bele, kötekedj!
3. Ítélj, ítélkezz, és lehetőleg vedd a fejét az írónak! Legjobb, ha azonnal kivégzed!
4. Az sem árt, ha személyeskedsz! Ne a poszthoz szólj hozzá, a cikk tartalmához, hanem köss bele az íróba!
5. Minél erősebben szólj be, úgy a tuti!
6. Persze mondd meg az igazat, mert te már csak tudod!
7. Alázz, taposs a lelkébe!
8. Néhány soros posztból alkosd meg magadban a másik egész élettörténetét, és vonj le mindenféle téves, negatív következtetést!
9. Hasonlóan kemény, alázó hozzászólásokkal feltétlenül érts egyet!
10. Ruházd fel az írót mindenféle nem létező, hazug, de persze csakis negatív jelzővel!
11. Költsél hozzá a történethez minél keményebb, durvább történetet! Egészítsd ki azt!
12. Véletlenül se értsd meg a leírtakat, a szövegértés hálátlan feladat!
13. A sorok között se olvass, ne erőltesd meg vele magad! Gondolkodni egyszerűen fárasztó!
14. Na azokat a jelzőket, hogy empatikus, együttérző, megértő felejtsd el! Ha valaha léteztek is, töröld a szótáradból! Örökre száműzd!

Kedvenc idézetem egy nagy elmétől:

A gondolkodás kemény munka. Ezért csinálják oly kevesen.
Albert Einstein

Ne feledjük el azon kisebbséget, aki értelemmel és kellő intelligenciával rendelkezik, s nem törekszik a fent említett tökéletességre. Aki bár ellenállhatatlan vágyat érez gondolatai megfogalmazására, de mindezt kellő értelemmel, átgondoltan teszi. Nekik köszönjük az építő és korrekt kritikát, még akkor is, ha az nem pozitív!

Mindenkinek ezúton ajánlom figyelmébe a Gondolta a fene! című posztot!

Valamint a Blogger kapcsolata az olvasóval írásomban pont egy olyan esetet boncolgatva elmélkedem, amikor is az író nem kíváncsi az olvasó véleményére.

Kíváncsian várom mindenki véleményét! Kúlturált formában. :-)

Nagy magányomban esténként egyedül ücsörgök a gépem előtt. Lesem az új cikkeket, olvasgatok, szemezgetek. Mivel nem hiszem, hogy egyedüli lény vagyok e föld kerekén, bizony mások posztjait is olvasgatom. Időnként élvezettel teszem ezt, míg máskor beleborzongok. Mivel nem vagyok önző, sokszor meg is osztom őket a közösségi oldalamon. Hagy említsek meg néhányat a teljesség igénye nélkül. Azokat, amelyek szívemhez oly közel állnak, perzselik azt, hogy már-már éget.

Egyszeriember

Régebben leltem rá egy érdekes blogra. Hamar felkeltette az érdeklődésemet, nem utolsósorban a Reblogger maraton himnusz -szal. Ezt követte az egyik legismertebb posztja, a 40-es nők kultusza.

Jó szokásomat megtartva először mindig a szerző profilját nézem meg. Fene tudja, hol szedtem fel ezt a szokást, s mikor ragadt rám, de hát valahogy így alakult.

Egyszeri ember.

Már a bemutatkozása is fenomenális! A névválasztása zseniális! Imádom a kreatív embereket, akinek van egyénisége, stílusa. Ő aztán nem hazudtolja meg önmagát! Egyedi, eredeti. Olyan szatírákat ír, amire nem túlzottan fogékony emberek keményen osztják. Témaválasztása rendre kiveri a biztosítékot! Még jó, hogy nálunk nem hagyományos biztosíték, hanem kismegszakító van… azt egyszerű visszakapcsolni. :-)

Miért akarnál gyereket?

Rasszista vagyok, és te?

Meglátnád, ha te maradnál itthon a gyerekkel!

Legtalálóbb posztja talán az első eredményhirdetést követően született, az Egyszeri hitvallás címet viseli.

Persze még sorolhatnám, de hát tessék már elolvasni a blogját!

Holdleány

Aztán persze mások is megérintenek. Remek szórakozást és feledhetetlen, kellemes perceket szereznek a Elevenlime néha fanyar meséi. Szintén örülök, hogy néhány kedves szóban jellemezte magát, ezzel picit közelebb kerülve az olvasókhoz.

A Holdleány blogja számtalan szebbnél szebb mesét tartalmaz.

A varázsló

A kívánságok rétje

A két jóbarát tréfája

Thank you for és Anyátlanul

VMS két blogot is üzemeltet párhuzamosan. Mindkettőre felfigyeltem, mert mindkettőben hozza remek formáját. Íróként elismerésem ez úton is neki. Bár magáról semmit nem enged sejtetni. :-(

Legismertebb posztja a Thank you for alatt megjelenő Amíg a halál el nem választ címet viseli. Fantasztikusan él azzal a lehetőséggel, hogy csak a poszt végén fedi fel a történetben szereplő valódi kilétét, ezzel olyan fordulatot adva az írásnak, ami teljesen más megvilágításba helyezi azt. Egyszerűen szavakat nem találtam, amikor olvastam. Minden elismerésem érte!

Az Anyátlanul blogban a szívemhez legközelebb álló poszt a Mi történhet egy párral, ha valamelyikük meddő? címet kapta. Ebben a blogban olyan témát feszeget, ami sajnos manapság sok embert, sok párt érint. Mindenki találkozott már a kérdéssel ilyen-olyan formában, és hát nem lehet mellette szó nélkül elmenni.

A lik, a boszorkány, a lidérc

Emdé olyan blogot ír, ami sajnos ritkán közöl új posztot. Elnézem neki, mert roppant elfoglalt személyiség, bár ez a profiljából mit sem sejthető. Sajnos elfelejtette kitölteni azt. :-(

Ez egy blogregény egy kapcsolatfüggő lidércről, egy netfüggő boszorkányról, egy üst elveszett aranyról, és persze a likról. Nekem nagyon tetszik, és ámulattal fogadom mindig a folytatást, akkor is, ha ritkán érkezik.

A pánik

A boszorkány meséje

Naugye

A minap találtam rá egy nagyon érdekes blogra. Best-R  a Naugye című bloggal nevezett a versenyre. A profilja sajnos semmit nem árul el róla, ámde a blog! Az egyszerűen lenyűgöző!

A névválasztás, mint Naugye, mit ne mondjak, én sem találhattam volna ki jobbat! A Csakezértis se kutya, de a Naugye is sokat sejtet.

A blog rövid ismertetése, az „Elesni, koronát igazítani, felállni... avagy önismereti tréning csak humorral” szerintem mindent elmond. Ha mégsem, egy kicsit segítek!

Olyan humorral tálalja a szakítását, meg ahogy viseli az azt követő napokat, hogy garantáltan mindenkinek mosolyt csal az arcára! Megemelem a kalapom előtte! Alig várom, hogy este gép elé kerülvén megkapjam az aznapi humor adagom. Bármilyen pocsék napom volt, garantáltan képes megdolgoztatni az arcizmomat. Ezáltal olyan mennyei élményben részesülök, hogy gondjaim egész eltörpülnek, idővel pedig a feledés homályába vesznek.

Elnézést is kértem tőle, amiért a nyomorán mulatok, de olvassátok el Ti is, és meg fogtok érteni! Csak néhány posztját ajánlom figyelmetekbe, és garantáltan függőek lesztek! Figyelem, leszokás kizárt!

Hülye kérdés, nulla pont…

Ezek a nők… (?)

Düh-fázis

Magánpékség

Szóval verseny ide vagy oda, szerintem nem is ez számít igazán. Az olvasottsági adatok semmit nem jelentenek. Az érkező kommmentek pedig időnként teljesen más irányba vihetnek bennünket. Erről bővebben a Kommentelők kézikönyve című posztomban olvashattok.

Párom fogalmazta meg az olvasottsági adattal kapcsolatos jelenséget nagyon frappánsan. Azt hiszem, stílusosan ezzel a gondolattal zárva kívánnék szép napot majd jó éjszakát!

Vegyünk egy magánpékséget, aki drága, minőségi árut készít. Szűk vásárlói körrel rendelkezik, ám az a néhány ember maximálisan elégedett a termékeikkel.

Ezzel szemben a multi tucatnyi vacakot árul. Bár tudjuk, hogy a minőség sokszor gyatra, mégis a multit részesítik sokan előnyben, olcsósága miatt.

Kétségtelen, hogy a magánpékség vevői köre sokkal elégedettebb, ugyanakkor kevesebben vannak.

Nos, mindenki eldöntheti, hogy magánpékséget vagy inkább multit szeretne üzemeltetni?

Szerintem ne bánkódjunk, ha magánpékségünk van. Legyünk büszke rá, csináljuk tovább, amit eddig, és tegyük boldoggá vásárlóinkat! Ámen!