Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Újratervezés - avagy menthető a kapcsolat?

Napjainkban sokkal több párkapcsolat végzi szakítással, mint nagyszüleink idején. Ennek nem feltétlenül csak az az oka, hogy régen talán egyszerűen nem volt választásuk az embereknek, és rossz kapcsolat, házasság esetén is benne kényszerültek maradni boldogtalan kapcsolataikban. Szerintem itt nem csak generációs különbségekről, ebből adódó problémáról van szó.

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok szakítás válás veszekedés gondok problémák

Az emberek szemlélete változott meg. Sokkal felvilágosultabbak lettünk, nyitottabbak, vállalkozó szelleműek, és többet is kockáztatunk. Sokszor kényszerülünk pályát változtatni. Több lábon állunk, és sajnos időnként előfordul, hogy szinte elölről kell kezdeni mindent, valami teljesen újba kell belevágni. Újra kell tervezni életünket, egészen az alapoktól kezdve.

Nincs ez másképp párkapcsolatainkkal sem. Könnyebben váltunk, adjuk fel a régit, egy új, egy izgalmas reményében. Talán túlságosan is könnyedén!

Pedig lennének olyan esetek, amikor még megmenthető egy kapcsolat, amikor érdemes lenne a meghibásodást helyrehozni, megjavítani a régit, a helyett, hogy kiselejteznénk. Nem feltétlenül ez a könnyebbik megoldás. Néha csak utólag derül ki persze, megérte-e. Azonban kapcsolatot fenntartani kemény munka, egy élten át való feladat és elköteleződés, feltéve persze, hogy valóban párunkkal szeretnénk leélni életünket.

Néha csak egészen apró dolgokon múlik minden. Néha csak egy pici kell, egy kicsit kell más irányba menni, s máris azon kapjuk magunkat, hogy boldogabbak vagyunk, mint azelőtt bármikor!

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok szakítás válás veszekedés gondok problémák

Tökéletességre való törekvés

Sokan ott követik el a hibát, hogy hatalmas álmokat, vágyakat építenek a kapcsolatuk, s így társuk felé. Olyanokat, amiket egyszerűen nem lehet megvalósítani. Ami valóban csak a mesében létezik. Az ilyen akadályt nem egyszerűen nehéz, hanem lehetetlen átugrani. Ez egyetlen végeredményhez vezethet, a biztos csalódáshoz. Senki nem tökéletes, így senkitől ne várjuk ezt! Ne próbáljuk megváltoztatni a másikat! Persze összecsiszolódunk, egymáshoz alkalmazkodunk, de hatalmas változást ne reméljünk! Felejtsük el a na majd mellettem más lesz, én majd megváltoztatom szlogeneket!

Kommunikáció fontossága

Életünk legtöbbször rohanás, kapkodás, és bizony hatalmas szervezést igényel. Azonban ha hagyjuk, hogy a hétköznapok felőröljenek, arra mindketten rámehetünk. Mindig kell elegendő időt szakítani a beszélgetésekre, aprónak tűnő gondok kibeszélésére, hogy ne a gyomrunkban gyűljön a gombóc, majd egy arra tökéletesen alkalmatlan pillanatban bombaként robbanjon a másik arcába.

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok szakítás válás veszekedés gondok problémák

Nézeteltérések rendezése

Bármelyik kapcsolatban előfordul, hogy kisebb-nagyobb nézeteltérések, véleménykülönbségek vannak. A kérdés csak az, képesek vagyunk-e ezeket felnőtt módjára rendezni? Két érzelmileg érett, kellő érzelmi intelligenciával rendelkező ember tanul a hibákból, erőt merít és építkezik belőle. Képes a kapcsolatuk javára fordítani azt. Nem az a gond, ha probléma van egy kapcsolatban, hanem az, ahogy kezelik a felek a problémát.

Szexuális élet

Ha a hálószobában gondok vannak, az komoly probléma. Az élet más terén hiába mennek simán a dolgok, hiába vagyunk egymás maximális támaszai, az intimitást is meg kell élnünk ahhoz, hogy ne csak lelkünk, de testünk is megfelelően kielégült legyen. A teljes boldogsághoz elengedhetetlen az összhang. Persze mindig vannak nehezebb időszakok, de amikor ezek a problémák állandósulnak, akkor életünk más terén is csökken a teljesítőképességünk, azaz boldogtalanak leszünk. Nem kell ahhoz hangos szó, veszekedés, hogy a boldogtalanság érzése elfogjon bennünket. Elég, ha társunk mellett magányossá válunk. Ha ez állandósul, hosszú ideig így marad, és nem sikerül megoldani, az szinte biztos a kapcsolat végét jelenti majd.

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok szakítás válás veszekedés gondok problémák

Apró örömök az életben

Nagyon fontos, hogy párkapcsolataink során ne csak az elején tudjunk örülni az apróságoknak. Törekedjünk arra, hogy észrevegyük ami a szemünk előtt van: a napsütést, a finom vacsorát, az új frizurát, egy csinos ruhát, bármit, aminek örülhetünk, aminek együtt örülhetünk. Nem kellenek nagy dolgok, drága ajándékok, a figyelmesség mindennél többet ér! Ne lépjünk át ezen, és ne tapossuk két lábbal ezeket az értékeket. Ezekből meríthetünk vidámságot, jókedvet, boldogságot a szürke hétköznapok során. És kedves mosolyunkkal csalhatunk mosolyt fáradt kedvesünk arcára is a szorgos hétköznapokon.

Ne vegyük készpénznek, hogy párunk mellettünk van

Nagy hiba, ha azt hisszük, a másikat megnyerni magunknak nagy feladat volt, s ha ezen túl vagyunk, már nyugodtan hátra is dőlhetünk. Nem, nem így van! Megtartani a másikat sokkal nehezebb feladat, egy életen át boldoggá tenni őt nem könnyű. Mi magunk is csak akkor leszünk boldogok, ha kedvesünk is kiegyensúlyozott, boldog mellettünk. Ne higgyük, hogy azért, mert ráleltünk arra a személyre, akivel valóban el tudjuk képzelni az életünket, nem veszíthetjük el soha. Bár kölcsönösen elfogadtuk egymást, hibáival együtt is, ne feszegessük a határokat, és ne higgyük, hogy na most aztán mindent megengedhetünk magunknak. Lesz egy pont, amit már nem visel el a másik, lesz egy határ, amit nem szabad átlépni. Máskülönben kapcsolatunk rohan a szakadék felé.

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok szakítás válás veszekedés gondok problémák

Újratervezés

Persze olykor akad, amikor minden erőfeszítésünk ellenére sem menthető meg egy kapcsolat, s talán nem is kell mindig megmenteni. De amíg minkét fél úgy érzi, van értelme, van közös jövő, van elég szeretet, szerelem, addig érdemes harcolni. Harc nélkül nem szabad feladni! Nem biztos, hogy az a könnyebb út, ha más irányba nézelődünk, ha kifelé tekintünk, ahelyett, hogy észrevennénk, micsoda kincs van mellettünk, milyen kincsnek is vagyunk a birtokában!

0 Tovább

Hullámlovaglás

Van az úgy, hogy valahogy nem kapjuk el a hullámot. Bármennyire is vagyunk jó hullámlovasok, nem érezzük, nem jön össze, és folyton-folyvást csak a tengerbe zuhanunk a deszkáról, nem tudunk rajta maradni, nem érezzük a ritmust. Lehetünk ügyesek, kitartóak, mégsem sikerül.

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok mélypont szakítás

Előfordul, hogy rossz öblöt választunk, rossz vizeken próbálkozunk, de az is lehet, hogy csak a pillanatnyi időjárás, szél nem kedvez kedvenc sportunknak. Néha küzdünk, erőlködünk, míg máskor játszi könnyedséggel vesszük az akadályt.

Nincs ez másképp a párkapcsolatainknál sem. Néha előfordul, hogy nem csupán rossz napjaink vannak, de rossz időszakaink is. Amikor végtelennek tűnő türelem szükségeltetik hozzánk, vagy épp párunkhoz.

Néha elveszettnek hisszük, érezzük magunkat, amikor kicsúszik a lábunk alól a talaj, amikor nem találjuk rossz kedvünk és lehangoltságunk okát. Néha egészen elbizonytalanodunk, hogy jó úton járunk-e, jó irányba haladva. Akkor is előfordul ez olykor, ha amúgy más alkalommal igen határozottak, magabiztosan tudunk lenni.

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok mélypont szakítás

Néha elég csak várni egy cseppet, s magától kisüt a nap, melengetve szívünket sugaraival. Néha elég kivárni a megfelelő időjárást, a kedvező szelet, s ismét felülhetünk a nagy hullámra, élvezhetjük a siklást.

Míg máskor bizony fel kell adni, s más öblöt kell keresni, más partot, s egy teljesen más lehetőséget kell adnunk vágyainknak.

Az, hogy meddig várjunk jobb szelekre, és mikor csomagoljunk más víz után nézve, senki nem tudja megmondani. Örök talány.

Van az úgy, hogy folyton a vízbe huppanunk, csurom vizesen rámászunk még a deszkára, de valahogy nem tudunk rajta maradni... nem, nem akarunk egyelőre még más öböl után nézni. Még várunk egy szelet, hogy ismét felüljünk a hullámra, ami tovavisz a boldogság felé.

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok mélypont szakítás

0 Tovább

Egy álom volt csupán

Felébredtem. Vagy inkább felriadtam. Már elaludni is nehéz volt, de az éjjel mégis felriadtam. Arra ébredtem, hogy izzadok, verejtékezek, szapora a légzésem. Rémálmom volt. Iszonyatosan gyötör most az érzés, ami bennem maradt utána.

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok szakítás bánat

Felkelek, elhagyom a biztonságosnak vélt, meleg ágyat. Kibújok, mert úgy érzem, nem vagyok képes fekve maradni.

Kimegyek a konyhába. Innom kell valamit. Teljesen kiszáradt a szám. Kicsit rendbe kell szednem magam. Egy zuhany is jólesne. Éjszaka van, sötét. Mindenki alszik ilyen éjjeli órán. Én azonban nem tudok. Csend van. Jól, tisztán hallom a gondolataimat.

Szörnyű gondolatok gyötörnek, s nem hagynak nyugodni.

Vajon hol rontottam el? Vajon mit csinálhattam volna másképp? Vajon miért kellett ennek megtörténnie? Vajon hogyan jutottunk idáig? Min kellett volna, és leginkább hogyan változtatnom?

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok szakítás bánat

Ezer kérdés fogalmazódik meg bennem. Ezzel együtt ezer gondolat kavarog a fejemben. Nem ismerem a válaszokat. Nem tudok pihenni. Nem tudom kialudni magam. Nem tudok megnyugodni. Vajon képes leszek rá egyszer? Vajon elég erős vagyok ahhoz, hogy túléljem, hogy megértsem?

Megpróbálom kiüríteni az agyam. Megpróbálok szépre gondolni. Az a baj, hogy a szép emlékek is csak fájnak. Azt idézik fel bennem, mennyire jó volt. Ezzel együtt milyen rossz most. Mennyi szép, csodás dolog történt velem, velünk. Ami már nem fog megismétlődni. Ami véget ért.

Szép helyeken jártunk. Boldogok voltunk. Csodás, varázslatos emlékeink vannak. Nem szeretnék most ezekre gondolni. Fájnak. Szeretnék elbújni az emlékeim elől. Nem megy. Kísértenek.

Bolond voltam. Elengedtem, hagytam elmúlni az érzést. Hagytam kilépni az életemből. Talán még segítettem is neki. Bántottam. Nem hibáztatom. Nehéz velem. Nem könnyű velem lenni. Nem könnyű engem szeretni. Megpróbálta. Nem ment. Be kellett látni. Az eszem tudja. A szívem mégis visszasírja. Nem tudom elengedni.

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok szakítás bánat

Közben teljesen kimegy az álom a szememből. Kimerültem. Fáradt vagyok, az agyam mégsem képes leállni. Nem tudok parancsolni neki. Tehetetlen vagyok. Átadom magam az érzéseimnek, sírok egy nagyot. Potyognak a könnyeim. Megkönnyebbülést remélek, de nem érkezik meg.

Hogyan lehet valakit elfelejteni? Hogyan lehet valaki nélkül élni, aki szerves része volt egykor életemnek, hétköznapjaimnak? Minden nap beszéltünk. Minden nap elsírhattam neki bánatomat. Minden nap meghallgatott. Mégsem tudtam rá vigyázni.

Szeretett. Mellettem volt. Támogatott. Mégis hagytam, hogy kisétáljon az életemből. Nem állítottam meg. Talán csak egy szó kellett volna. Talán csak egy ölelés. Talán csak... már mindegy. Elment.

Egy álom volt csupán. Nem több. Egy szép álom. Álom, hogy boldog lehetek. Hogy megtaláltam azt a személyt, akivel leélhetem az életem. Egy reménysugár, aki bearanyozta napjaimat. Egy napsugár, s nem süt többé. Már nem ragyogja be az eget.

Megpróbálok lefeküdni. Visszabújok a paplan alá. Lehunyom a szemem, és tovább álmodom. Álmomba messzire megyek. Oda, ahol minden jó, minden szép. Ahol átölel. Ahol boldog vagyok. Vele. Csakis Vele.

0 Tovább

Amikor utunk végére érünk

A közösen utazni jó. Akkor is, ha nem mindig felhőtlen az utasok felett az ég. S bár tudják, az eszükkel tudják, hogy minden felhő mögött süt a nap, és a boldogság bennük rejlik, olykor ez már nem tudja vigasztalni őket.
 

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok szakítás utazás boldogság öröm bánat

Van, amikor az ember elveszti a hitét. Amikor bár még egy autóban utaznak, még együtt, de már érzik, hogy közeleg az útelágazás, a közös út vége.

Sok vihar alatt áthajtanak. Mindig felcsillan a szemük a napsütésre. Újult erővel vágnak neki a következő útszakasznak. Bizakodva. Reményteljesen.

Örömmel állnak meg a következő városnál. Boldogan szállnak meg egy csendes, nyugodt helyen néhány napot. Élvezik a sétákat, a természet csodáit, egymás közelségét. Lelkesen szívják magukba a friss élményeket. Gazdagodnak.

Aztán némi fenntartással a szívükben, de továbbra is boldogan ülnek vissza az autóba, s utaznak tovább. Együtt.

A következő állomásra is bizalommal teli jókedvvel érkeznek. Tudnak még mosolyogni, örülni a napsütésnek, a fényeknek, a friss levegőnek, az ölelésnek. Nagyokat sétálnak, mélyeket szippantanak. Ölelik egymást, mintha nem lenne holnap. Feltöltődnek. Feszültségük szertefoszlani látszik.

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok szakítás utazás boldogság öröm bánat

Mikor ismét útra kelnek, harmadik utasnak beférkőzik közéjük a bizonytalanság.

Szörnyű érezni, tudni, hogy talán a következő vihar lesz az utolsó. A szeretet falai düledeznek, néhol már hullik a vakolat. Érezni lehet, hogy egy újabb vihar annyira megtépázza, hogy nem képes ellenállni már.

Még mindig együtt utaznak. Remélnek és bíznak. Egyre csendesebben, viharverten. De még együtt! Most már félnek. Már látszik, hogy hamarosan véget ér az útjuk. Vége a nagy utazásnak. Most már tudják, hogy a következő útelágazásnál kétfelé fordulnak majd. Bár szeretik egymást, szeretettel fogják még egymás kezét, görcsösen próbálnak egymásba kapaszkodni, de már látják az út végét.

A felismerés fájdalmas. Nagyon is fáj. A tudat, hogy mindennek vége. Már némán ülnek egymás mellett. Kézenfogva. Arcukon végiggördül egy-egy könnycsepp. Felidézik legszebb napjaikat. Miközben az autó megállíthatatlanul robog, s mindennél világosabban látszik már a messzi távolban lévő útelágazás.

Azt hiszem, túl nagy árat kell fizetnünk néhány felejthetetlen pillanatért...!
Kurt Cobain

0 Tovább

Szeretni és szeretve lenni

Van az úgy, hogy a dolgok nem terveink szerint alakulnak. Hogy amit megálmodtunk, elterveztünk, nem tudtuk megvalósítani. Néha önhibánkon kívül, néha mert egyszerűen olyanok voltak a körülmények, néha csak menet közben változtak az elvárások, az elképzeléseink, néha magunk is változtunk, néha mi hibázunk. Olykor kicserélődtek az emberek körülöttünk, s már nem azzal a személlyel megyünk tovább az úton, akivel annó elindultunk.

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok boldogság öröm szakítás

A változás életünk velejárója. Alkalmazkodni kell a körülményekhez. Igazodni a változásokhoz. Azonban nem mindig könnyű ez. Nem mindig jó egy változás. Sokszor gyötrelemmel, lemondással, csalódással, fájdalommal jár.

Azt észrevenni, arra ráeszmélni, hogy aki eddig életünk része volt, már nincs többé, nem egyszerű. Akinek puszta jelenléte is örömmel, boldogsággal töltötte el lelkünket-szívünket, de már nincs többé a hétköznapjainkban, kifejezetten nehéz.

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok boldogság öröm szakítás

Rossz arra ébredni, hogy biztonságosnak vélt életünk, nyugalmat, boldogságot és kiegyesúlyozottságot sugárzó világunk összeomlott. Összedőlt,  mint egy kártyavár. Nincs többé a szeretett társ mellettünk, nem élvezhetjük mosolyát, nem érezhetjük biztonságot nyújtó ölelését, megnyugtató jelenlétét.

Azt hittük, mindig boldogok leszünk, együtt. Azt hittük, mi egymásnak vagyunk teremtve. Azt hittük, hogy szerelmünk, szeretetünk mindent kibír, azzal mindent áthidalunk. Azt hittük, elég, ha szeretjük egymást, és akkor minden problémát meg tudunk oldani, meg tudunk beszélni.

Aztán egyszer csak  megtörténik az, amit nem hittünk, hogy velünk is megtörténhet. Arra ébredünk, hogy vége. Hogy valami elromlott, valami eltört, amit ezúttal nem vagyunk képesek megjavítani, helyrehozni.

Bár még szeretjük egymást, még nem múlt el az érzés, amire oly annyira vágytunk, mégis már másképp tekintünk egymásra. Másképp gondolunk a mára, a holnapra, a jövőre. Már nincs velünk. Már egyedül vagyunk. Már nem hív, nem halljuk a hangját, már vége.

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok boldogság öröm szakítás

Még sírunk, még iszonyatosan fáj a veszteség, még kimondhatatlan a hiány. Szívünk még lázad, de az ész már tudja, nincs tovább.

Aludni szeretnénk. Sokáig. Addig, míg felébredve ráeszmélünk, az egészet csak álmodtuk, párunk valójában ott szuszog mellettünk, ott van velünk, jelen van életünkben. Szeretnénk hinni, hogy csak rémálom volt az egész, valójában minden rendben. Szeretnénk remélni, hogy párunk mindig velünk marad, minden rigolyánkat, hisztinket elviseli, és szerelmünk minden gondunkra gyógyírt jelent.

Szeretni és szeretve lenni. Ez a legfontosabb. Nem szabad közben egyértelműnek venni, hogy a másik velünk van. Nem szabad készpénznek venni, hogy párunk ott van mellettünk. Egy kapcsolat folyamatos ápolást igényel.

Párunkkal folyamatosan éreztetni kell szeretetünk. Párunkkal folyamatosan tudatni kell, mennyit jelent nekünk. Nem elég a szó. Éreznie kell tetteinkből, odaadásunkból, cselekedeteinkből, gondoskodásunkból. Az kevés, hogy néha (vagy sokszor), de kimondjuk: szeretlek. Fontos és lényeges szó ez, ugyanakkor nem elég. Minden más létező módon is tudomására kell hozni, mennyire értékes számunkra. Fontos, hogy érezze, hogy tudja, szeretve van, megbecsülve.

Ritka dolog, amikor kölcsönösen szeretjük, tiszteljük egymást. Sokszor csak egyoldalú a szerelem, a rajongás, az odaadás. Ezért ha megtaláltuk azt a személyt, akivel kialakul a kölcsönös bizalom, szeretet, megbecsülés, ne engedjük el! Becsüljük meg az érzést, becsüljük meg párunkat! Ne adjuk fel könnyen! Ritka kincsre leltünk, és mint olyan, értékes drágakőre. Amire az ember vigyáz.

napló párkapcsolat emberi kapcsolatok boldogság öröm szakítás

Ne kövessük el azt a hibát, hogy későn eszmélünk rá, elvesztettük, ami egyszer a miénk volt.

Talán felébredünk rémálmunkból, és még időben rádöbbenünk, mily szerencsések is vagyunk valójában. Talán.

0 Tovább
«
123

Csakazértis

blogavatar

Élethelyzetek, életérzések. Minden, ami engem foglalkoztat, és talán másokat is. Miért ne? És miért igen? Hogyan legyünk vidámak, boldogok, és hogy leljük meg az élet apró örömeit e zajos világban. Keressük, de vajon találjuk-e a válaszokat? Gondolatok pár- és emberi kapcsolatokról.

Hozzászólások