Csakazértis

Ki ne érzett volna már valami hasonlót? Mindenkinek hiányzott annyira valaki egy adott pillanatban, amikor olyan nagyon jó lett volna hozzábújni. Csak szép csendben elveszni a karjai között, érezni a teste melegét, az óvó érintését. Néha csak szeretnénk odabújni párunkhoz, testvérünkhöz, szülőhöz, vagy egy jó baráthoz. Bárkihez, akit szeretünk. Hangtalanul úgy maradni egy percig, mozdulatlanul, és élvezni a pillanat örömét.

Néha nem kell más, csak egy apró érintés, és máris szebb lesz a napunk. Nem kellenek a szavak. Nem kell a beszéd, hangtalanul is értjük egymást. Némán átadjuk egymásnak testünk rezdülését, és már tudjuk, jó helyen vagyunk. Biztonságban. Feltöltődünk a másik által. Erősek és magabiztosak leszünk általa.

Jó érzés párunk mellkasára hajtani fejünk. Érezni lélegzetvételét, hallani szívdobbanását, tudva, mennyire szeret. Jó így maradni, hosszú percekig, jó így elaludni, vagy hajnalban erre ébredni fel.

Ölelés közben kellemes érezni párunk illatát. Beleszippantani a hajába. Felidézni azokat a pillanatokat, mikor megismerkedtünk. A kezdet-kezdetén is ugyanezt éreztük, a jóleső mámort, az izgató illatot. Ismerős. Jól ismerjük, hisz beivódott gondolatunkba, érzékszervünkbe, ott van a tudatunkban, lelkünkben. Ha lehunyjuk szemünk, bármikor képesek vagyunk felidézni az édes illatot, ami annyira kedves szívünknek, ami annyira vonzó számunkra. Amiért annyira bolondulunk.

Izgalmas puszit lehelni kedvesünk nyakára. Ettől a gyengédségtől beleborzong. Végigszalad nem csak az ő hátán, de a miénken is a kellemes melegség. Ajkunkon érezzük ízét, a vágyat, amit keltünk benne, és ami bennünk is felébred iránta.

Minden nő szeret a másik karjába omlani. Ez mindig így volt, s így is marad, de manapság vigyázni kell, mert nem biztos, hogy a másik elkap. S ha elkap, nem biztos, hogy meg is tud tartani...!
Müller Péter

Drágám!

Egyszerűen csak jó a karjaidban lenni. Amikor csillogó tekintettel nézel engem, átadom magam a pillanatnak, és hiszem, hogy sosem múlik el. Tudom, hogy mindig elkapsz, sőt, együtt zuhanunk a végtelenbe. Ám ha nem vagy velem, időnként annyira elérzékenyülök, hogy ölni tudnék az ölelésedért!

Nem vagyok egyedül,
már nem kell félnem,
szívem elgyengül,
csak át kell élnem.
Becsukom szemem
és téged látlak,
látok egy álmot,
és látok egy vágyat.
Érzem érintésed,
bőrömön leheleted,
nyugtató ölelésed,
óvó figyelmedet.
Finom illatod,
Lágy, puha kezed.
Simogat engem
a tekinteted.
Bár messze vagy
én érezlek téged,
érzem mi te vagy,
mi bennem éget.
Perzseli testem,
égeti szívem,
bennem élsz
elevenen.

Gondolkodom. Néha szoktam. Azt mondják, időnként hasznos elfoglaltság ez. Máskor meg egészen kifizetődő. Egyeseknek fárasztó, és bizony nehéz. Általában én könnyen veszem az ezzel járó akadályokat. Nem érzem megerőltetőnek. Agyi tevékenységem rendszerint nem áll le. Állandóan kattogok valamin, valahogy. Gondolataim mentén néha új utakra tévedek. Néha egészen más irányba megyek, mint azt eredetileg terveztem.

Rendszerint mindenből ki tudom hozni a jót. Mert hogy nem jó megragadni a szürkeségben. Nem jó beleveszni a szürke hétköznapokba. Gondolatban dől el minden. Ezt mondják. Igaz lehet. Gondolatainkkal rengeteg mindent tudunk befolyásolni. Akkor is, ha nem mondjuk ki őket. Ha csak csendben, magunkban visszük tovább.

Na jó, elismerem, én nem ilyen vagyok. Sokat beszélek. Szeretem megosztani másokkal, ami a fejemben jár. Senkitől nem várom el, hogy kitalálja. Mellettem aztán nem kell gondolatolvasónak lenned! Hiszem, hogy hasznos dolgok is megfordulnak a buksimban. Többek között ezért kezdtem blog írásba. Hogy kiírjam magamból, ami foglalkoztat. Mert talán mást is érdekel. Talán érdekes dolgok kavarognak bennem.

Szárnyalnak a gondolataim. Mindenről eszembe jut valami, valami jó persze. Néha elég csak egy illat hozzá. Egy kép. Vagy egy jó cikket elolvasni. Néhány sorból időnként kész kisregény születik bennem. Minden érdekel. Minden foglalkoztat. Hiszem, hogy mindenből ki lehet hozni a legjobbat, valami szórakoztatót, más által is élvezhetőt. Amit könnyű megemészteni.

Talán képes vagyok gondolataimat úgy tálalni, hogy az ínycsiklandozó legyen mások számára is. Hiszem, hogy írásaimmal elgondolkodtatok másokat. A gondolkodók táborát növelem. Na ez jó! Frappáns gondolat! :-)